31
31
Aradi szokása szerint megint váratlanul bökte ki a legfontosabbat.
- Különben a fiatal gróf házasodik.
Csend. Mindenki megijedt.
- Kicsoda?
- A gróf.
- Házasodik?! - általános volt a meghökkenés.
- Kit vesz el?
- A Marietta lányát.
Olyan izgalom lett, hogy Szalay Péter átkiáltott a másik szobába, hogy:
- Asszony, gyere csak ide!
Szalayné bedugta a fejét az ajtón.
- Házasodik a gróf.
Szalayné összecsapta a kezét.
- Kit vesz el?
Az egész társaság úgy állott, mint a panoptikum figurái: egy érzés viaszlágy merevségben az arcokon s az egész testen.
- A Marietta lányát.
- Azt a vastagot?
Szalayné visszaszaladt az asszonyokhoz, és a fülükbe kiáltotta, hogy házasodik a gróf.
Annuska az ajtóban állott, erre a szóra ijedten visszafordult, és megremegtető testtel figyelt.
Egy pillanat múlva már tudta, hogy az erős férfi, a hatalmas férfi, a vastag Hedvig konteszt veszi el. Lehunyta a szemét, és mintha megindult volna benne egy zuhogó, mély áradat lefelé, egyre lefelé, isten tudja, milyen magasságból, egy Niagara-zuhatag omlott végig a testén le a mélységbe.
Akkor eszmélt magára, mikor egy gyöngéd kéz gyöngéden megérintette. Ijedten felnyitotta a szemét, Pogány Imre kihevült arca nézett a szemébe.
Valami határtalan ijedtség támadt föl benne. Azt hitte, hogy meg kell halnia, azt hitte, hogy fel fog visítani, mint egy tetszhalott, aki a koporsóban ébred föl. Nagy lélegzetet vett, és a másik pillanatban már uralkodott magán, és engedte, hogy Pogány Imre keze felcsússzon a nyakára, a testére, a hajába, és valami áruló mosoly, mintegy álarc jelent meg az arcán.
- Maga is érdekből házasodik?... - szólt.
Pogány Imre meghökkenve, értelmetlenül bámult rá.
Annuska fölnevetett.
- Úgy gondolom, hogy maga tudna érdekből házasodni?...
Pogány Imre nem felelt; majd rekedten szólt:
- Mit nevez maga érdeknek? Érdek nélkül házasodni, az a legnagyobb vétek.
Annuska egyszerre megdermedt, és kitágult szemmel nézett körül. Nem hallotta tovább a fiatalember magyarázatát, aki azt mondta:
- Mert ha valakinek nem az az egyetlen érdeke, hogy az övé legyen az a lány, akit feleségül akar venni, hát az nem is ember. Én érdekből házasodom, mert hogy én megkapjam magát, Annuska, az nekem olyan szent valami, olyan rettenetesen nagy érdek, hogy én azért ki tudtam dobni az apámat, az anyám sírját, a testvéreimet, az egész rokonságomat, az egész fajtámat, mit akar még? hogy bizonyítsam be, hogy milyen érdek nekem ez a dolog?
Annuska, aki pár pillanatig úgy állott a fiatalember mellett, hogy mindenki rájuk nézett, s mindenki azt hitte, hogy azért van odaát a másik szobában valami különösebb lárma és izgalom, mert megtörtént a lánykérés. Már az a veszedelem fenyegette, hogy megéljenzik őket és gratulálni jönnek, de ő kettészakította. Elrohant a fiatalember karjából, közelségéből, szelesen, bolondul kirohant a konyha felé, hamar bezárkózott abba a szobába, amelyikben a kabátok és bundák voltak felhalmozva, bereteszelte az ajtót, levetette magát a bundahegy puhaságában, és hallatlan zokogásba tört ki.
Ezalatt az asszonyok betódultak a kártyaszobába és Aradit vallatták a részletek felől.
- Hát mondom, hogy a Hedvig konteszt... Megkapja vele a farkaszugi birtokot.
- Négyezerkétszáz hold.
- De fele többet ér, mint ez az egész birtok. Ott is van ugyan egy kis futóhomok, de szikes föld nincs. És az öreg Marietta grófnő (tulajdonképpen ez a szerelmes a Józsi grófba) kikötötte, hogy az ő birtokán gazdálkodjanak. Ő maga kap egy külön appartement-t a Csillag utcai palotában, és vissza akar vonulni, hogy végre gondtalanul élhessen. Mióta özvegy, azóta nagyon megutálta a gazdálkodást. Fia nincs, csak ez a négy lánya. Edit, az úgyis apáca. Hát az már biztosítva van, nagyon szépen és jól fog élni, főnöknő lesz a tiszaléleki kolostorban, Gizella kontesz alapítványi hölgy. Mária megörökölte a nagynénjét és nem fog valószínűleg férjhez se menni, mert az nagyon karakán természetű, így aztán a kicsi kapja a birtokot.
- Szép kicsi, olyan, mint egy hétakós hordó!
Aradi emelt hangon jelentette ki:
- Már kérem, én nem vagyok a grófok imádója. Sok kritikám van velük szemben, általában sok mindent helytelenítek náluk, de fajkiválasztás szempontjából sok okos dolog van az ő életükben. Egyáltalán nagyon helyes a politikájuk. Mi itt, kisemberek, úgy élünk, nincsen ennek semmi értelme. De ők, messzelátó szempontokkal rendezik az életüket.
- Az önzés uralkodik ott, az önzés, barátom.
- Önzés ide, önzés oda, mindenki önző, de egészen más az egyének önzése és egészen más a családok önzése. És mégis sokkal másabb egy uralkodóháznak az önzése. Persze, ők még onnan veszik ezt az iskolát, hogy Róbert károly óta, Nagy Lajos óta kötött birtok, kötött családi politika uralkodik rajtuk. Ez az egész ország nem maradt volna fenn, hogyha ez alatt a félezer esztendő alatt nem a főúri politika irányítja az életünket. Sohase volt ebben az országban semmi biztos, csak a grófi uradalmaknak a sorsa. Nem volt biztos még az uralkodóház dolga sem. Mert azzal szemben mindig szemben állott az egész nemzetnek a rebellis lázadása. De az uradalmak, az valami nagyszerű és biztos dolog volt. Azt még a török is respektálta, meg a császár is respektálta, a kisnemesség is respektálta. És utóvégre ők voltak a nemzet...
- Nahát, ez aztán hozzáillik egy olyan modern gazdálkodóhoz, aki mindent fel akar forgatni.
- Bizony hozzáillik. Mert én nem azt mondom, hogy ezt így kell folytatni a jövőben, hanem azt mondom, hogy meg kell tanulni ezt a politikát nekünk kisembereknek is, mégpedig nem azért, hogy most már mi is majoreszkókat neveljünk és a fiatalabb gyerekeinket kidobjuk kondásnak meg a semmibe, hanem azért, hogy valahogy biztosítsuk a magyar földnek a sorsát. Ha már a grófok elvégezték ötszáz esztendő alatt a kötelességüket ezen a téren, most át kell venni valaki másnak ezt a munkát.
Mindenki hallgatott, senki se figyelt. A végzet szárnyának suhogását hallották újra.
Aradi emelt hangon folytatta.
- És mondhatom, hogy a fiatal Józsi gróf ma is példát mutathat mindnyájunknak. Nem bolondság ám az, amit ő akar. Ha ezt a birtokot most bérbe adja, mégpedig hosszú időre, huszonkét esztendőre. Ő most huszonnyolc éves, ötvenéves korában fogja visszakapni. De nagyon kemény feltételekkel van ám a bérleti szerződés megkötve, mert fenntartotta magának az állandó felügyeleti jogot. És itt egy mintagazdálkodást kell berendezni a bérlőnek. Legelőször is szeszgyárat csinál, a mi homokunkon úgy terem a krumpli, mintha a homok mindjárt átalakulna krumplivá, csak úgy önti. Namármost, a szeszgyár mellé jön a marhahízlalás. Ingyen van a melasz, és azt nem is lehet másképp értékesíteni, és neki készen van a piac, csak berakja a vagonba a kész marhát; és viszik Bécsbe. Aztán a homokra merinói juhászatot, aztán egy minta sertéstelepet. Már ebből a három históriából úgy behozza a bérlő a bérösszeget, amit fizetnie kell, hogy meggazdagodjék rajta. És méghozzá halastó. Ha a halastó nem sikerül, akkor az egész szerződés felbomlik, és a grófnak joga van az építkezési költségek, az állandó instrukciók megtérítése után, öt esztendő múlva felmondani az egész bérletet.
Némán hallgatta mindenki, mintha a harang kongana, a lélekharang a múlt felett.
- Ki ez a híres bérlő? - kérdezte végre maga a házigazda.
Aradi hosszút szippantott szivarjából, s mielőtt szólt volna, egy elfojtott mosolyt hallgattatott el az arcán, akkor kimondta:
- Lichtenstein Adolf és Ármin bécsi borkereskedők.
Egy pillanatig csend, mindenki a házigazdára nézett, aki mintha most érte volna el a kétségbeesés szélütéses ereje, egészen feketére és agyag színűre változott.
- Zsidók?
Csend.
Senki se szólalt meg. Ez a szó úgy súrlódott a fülükbe, mintha a kripta ajtaján megfordították volna a címert, s annak hangját hallották volna. Mindenki az öregúrra nézett. Ez felállott, nagy nehézkes tuhutum tetemét felemelte, szédülő kábultsággal állott talpra, s imbolygó léptekkel ment az ajtó felé.
Utána néztek. Megfagyott bennük a vér, most mi lesz.
Az ajtóban megállott. Üveges szemmel belenézett a táncolók sorába.
- Hol a lányom? Az én Pannuskám?
Futkosni kezdtek, s a tánc abbamaradt, a sor megzavarodott, a lányok a konyha felé szaladtak, és Annuskát kiabálták.
Ő pedig csak ott állott és nézett, és a háta mögött csend volt, mindenki hallgatott, s ez a csend átragadt az előtte levőkre is.
Kínos pár perc múlva Annuska megjelent az apjával szemben, kisírt szemmel, de ragyogó szépségben, s mintha együtt dobbant volna a szíve az apjáéval, a két ember egymás karjába rohant. Az öregúr csak kitárta nagy vastag karjait s beölelte a lányát, aki keblére borulva ugyanolyan görcsös zokogásban tört ki, amelyet már, azt hitte, örökre otthagyott a bundahegyek nedves, bőrszagú sötétségében.
