A GNÓM
A GNÓM
Gnómok fajából való vagyok én,
A gnómok furcsa, különös lények:
Nincs közte fiatal, nincs közte vén
S ameddig akarnak, addig élnek -
Addig élnek.
Gnómok fajából való vagyok én.
A gnómok furcsa, különös lények:
Nincs közte fiatal, nincs közte vén
S ameddig akarnak, addig élnek -
Addig élnek.
Gnómok fajából való vagyok én.
Nem is születnek: jönnek valahonnan,
Nagy távolokból, miket éj takar,
És köd előttük és köd a nyomukban,
Ahány gnóm, az mind mást és mást akar -
S tud és akar.
Gnómok fajából való vagyok én.
Ez gyúr, az farag, sípol, hegedül,
De édes atyafi mind valamennyi;
Mikor gyalog jár, akkor is repül,
Ha tudnátok, milyen jó gnómnak lenni -
Gnómnak lenni!
Gnómok fajából való vagyok én.
Nagy távolokból, miket éj takar,
És köd előttük és köd a nyomukban,
Ahány gnóm, az mind mást és mást akar -
S tud és akar.
Gnómok fajából való vagyok én.
Ez gyúr, az farag, sípol, hegedül,
De édes atyafi mind valamennyi;
Mikor gyalog jár, akkor is repül,
Ha tudnátok, milyen jó gnómnak lenni -
Gnómnak lenni!
Gnómok fajából való vagyok én.
Valami férfi-női keverék,
Meg nem magyarázza soha senki,
Örökké lángban soha el nem ég
S a levegőjét is maga teremti -
Maga teremti.
Gnómok fajából való vagyok én.
Meg nem magyarázza soha senki,
Örökké lángban soha el nem ég
S a levegőjét is maga teremti -
Maga teremti.
Gnómok fajából való vagyok én.
A gnómok őrzik a szent tüzeket
És ápolják a mennyei lángot,
Mely nélkül a világok üresek
S össze is omlanak a világok -
A világok.
Gnómok fajából való vagyok én.
És ápolják a mennyei lángot,
Mely nélkül a világok üresek
S össze is omlanak a világok -
A világok.
Gnómok fajából való vagyok én.
Maholnap én innen már elmegyek,
Sebaj! majd jönnek utánam mások:
Más gnómok, más titkok, igézetek,
Egekbe csapkodó szent látomások -
Látomások.
Gnómok fajából való vagyok én.
Sebaj! majd jönnek utánam mások:
Más gnómok, más titkok, igézetek,
Egekbe csapkodó szent látomások -
Látomások.
Gnómok fajából való vagyok én.
Ti azt mondjátok, halkitva a szót,
S egymásra néztek: meghalt az öreg!
Mesebeszéd! - mint tengeren hajó,
Én csak elmentem, én csak elmegyek:
Köd előttem, köd utánam,
Köd az örökkévalóságban...
S egymásra néztek: meghalt az öreg!
Mesebeszéd! - mint tengeren hajó,
Én csak elmentem, én csak elmegyek:
Köd előttem, köd utánam,
Köd az örökkévalóságban...
1915
