LEGENDA
LEGENDA
A Moldova hidján hiresek a szentek,
Jóravaló szentek, nem holmi jöttmentek,
De a zsidó papnál a Hradsin tövében
Hiresebb egy se volt,
És nagyobb egy se volt,
Pedig tán szent se volt - sok száz éve régen.
Háza könyöklőjén a szürke hajnalba'
Kémlelődve nézdel Prága hires papja.
Most oszolnak ködbe, kit vendégül láta:
Másnak láthatatlan,
Szemnek áthatatlan,
Szellemek, démonok félelmes világa.
Kémlelődve nézdel Prága hires papja.
Most oszolnak ködbe, kit vendégül láta:
Másnak láthatatlan,
Szemnek áthatatlan,
Szellemek, démonok félelmes világa.
Egyszer csak kiperdül, mint valami orsó,
Az ut közepére egy néma koporsó
Rossz parasztszekéren. - Nem kiséri senki.
Csak egy kuvasz ásit,
Hol moha a pázsit
S kőrésből pár árva kis füszál serkedt ki.
Az ut közepére egy néma koporsó
Rossz parasztszekéren. - Nem kiséri senki.
Csak egy kuvasz ásit,
Hol moha a pázsit
S kőrésből pár árva kis füszál serkedt ki.
Szegény muzsikust rejt, ki nótákat hinte,
Nyujtózkodik frakkban, ó de nincsen inge.
Hová lett az inge? Sohase volt inge,
Az ing oly drága zsold,
Most sincsen, hogy megholt
S az irgalmas kaszás feléje legyinte.
Nyujtózkodik frakkban, ó de nincsen inge.
Hová lett az inge? Sohase volt inge,
Az ing oly drága zsold,
Most sincsen, hogy megholt
S az irgalmas kaszás feléje legyinte.
Mennek mendegélnek: egy cigány, egy gebe,
Rozoga a szekér, alig van feneke,
Kialuvófélbe a kocsis pipája,
Ő maga is álmos,
Az ut kátyus, sáros,
Olykor döccen s nagyot ugrik saroglyája.
Fogja hamar a pap palástját, süvegét,
S megy a halott után. Oszlik a szürkeség,
Megtelik az utca áhitatos néppel:
»Ki az? mondd, oh mester!
Ki előtted ment el
És te elhalmozod ilyen dicsőséggel?«
Rozoga a szekér, alig van feneke,
Kialuvófélbe a kocsis pipája,
Ő maga is álmos,
Az ut kátyus, sáros,
Olykor döccen s nagyot ugrik saroglyája.
Fogja hamar a pap palástját, süvegét,
S megy a halott után. Oszlik a szürkeség,
Megtelik az utca áhitatos néppel:
»Ki az? mondd, oh mester!
Ki előtted ment el
És te elhalmozod ilyen dicsőséggel?«
Felel Prága papja és megremeg szója:
»Egyedül ő tudja, a titkok tudója,
De láttam, szent Dávid lépdegélt nyomába',
A koporsó után királyi pompába',
Fején a korona,
Kezében a hárfa...«
»Egyedül ő tudja, a titkok tudója,
De láttam, szent Dávid lépdegélt nyomába',
A koporsó után királyi pompába',
Fején a korona,
Kezében a hárfa...«
