A SZIRÉN
Áll a szirén és integet:
Ti földtelenek, jöjjetek!
Hajnalcsillagnál fényesebb -
S csalogat, hív: Siessetek!
A feltöretlen ős-ugar:
Törjétek - nem leszek fukar.
Hol senki nyája száz legel -
S a pányvát csak kivetni kell.
A kobalt-érc, az antimon:
Egy csákányért nektek adom.
Buzám, borom s a gyermekem
Én mind egyformán szeretem.
Rabszolga nincsen, csak szabad -
Egy ég, egy lobogó alatt.
Ki ahogy tud, hát jöjjetek:
Ünneplőt vált a rengeteg! -
Sok százezer, vakon, bután -
Kapu zárul nyomuk után.
Kerékbe tör a gyári gép -
Száz élet csak egy buborék!
A szirén egyre csak dalol
S mindig meghallják valahol.
Sziklához köt kor, gyöngeség,
S rontás ellen rontása véd.
Törtetve, vakon és bután
Az édes, csalfa hang után...