PANTHEON
PANTHEON
Kék foltokkal fogok bevonulni
Pantheonodba, édes magyarom,
Ki sokszor vágtál kupán, agyaron.
Pantheonodba, édes magyarom,
Ki sokszor vágtál kupán, agyaron.
Sanda szemmel kisértetek engem,
Megfoghatatlan makacs törtetőt,
Kinek a szárnya mind merészbre nőtt.
Megfoghatatlan makacs törtetőt,
Kinek a szárnya mind merészbre nőtt.
Senki rokonja, se ija-fia,
Egy idecsöppent koldus idegen:
Féreg a porban - úr a szíveken!
Egy idecsöppent koldus idegen:
Féreg a porban - úr a szíveken!
»Kár, kár, kár! csergett a varjú-ének,
Kár volt meg nem válogatni jobban
Apád, anyád, minden nemzetséged.«
Kár volt meg nem válogatni jobban
Apád, anyád, minden nemzetséged.«
De szívetek, az behódolt titokban,
És gyűlölség, gáncs lassan elmaradt
Az eliramló bús évek alatt.
És gyűlölség, gáncs lassan elmaradt
Az eliramló bús évek alatt.
És az öklök marokká enyhülnek,
S a vas marokban friss virág terem,
Megkoszorúzni késő énekem.
S a vas marokban friss virág terem,
Megkoszorúzni késő énekem.
»Egy világ ellen mindig egymaga!«
Ezt írjátok a Pantheon falára
S temessetek be a nagy éjszakába.
Ezt írjátok a Pantheon falára
S temessetek be a nagy éjszakába.
1910
