KILENCEDIK JELENET
Távozz!
Melinda!
Távozz, mondom!
Egy
Szót csak, Melinda - !
Édes Istenem,
Mi lett belőle! -
Énbelőlem?
Ál-
Orcádból, undok ember! oh szerelmes
Jó Istenem, be megcsalatkozék!
Oh én is - én is megcsalatkozék!
Kiben?
Melindában. Midőn bejöttem ez
Országba - mindjárt a szemembe tűntél
Egy szív után esenkedék, hogy e
Szívem' felosszam. A sok udvari
Szívek között - bocsáss meg - a tied volt
Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!
Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem
Ide jönni és ezért nem ille Bánk
Bán hitvesének a magányba' lakni?
Mert udvarunknak nagy szüksége volt
Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh
Ez fáj - kimondhatatlanúl.
Midőn
Fülöp király ölettetése végett
Gyanúba jövén, szenvedésemet
Elbeszéltem, oly szerelmes érzés
Csillámla kedves könnyeidben -
Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!
Engedj!
Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó
Többé nem az, ki volt. Ottó oda
Maradt Merániában: más terme itt
Már általad, Melinda. Akkoron
Levék teremtve, amidőn először
Megláttalak; mint gyertya által a
Világ lesz - úgy valék melletted, úgy
Követtelek; s levésemnek legelső
Pillanatában eltünt lételem.
Vétek-e ez?
Oh én csak sírhatok!
Melinda, kéméld könnyid záporát!
És mégis - esküszöm - drágák ezek
Előttem és vigasztalói meg-
Átkoztatott jövendőmnek - ! (magában)
Helyessen
Mondád, ravasz kölyök!
Sajnállak. - Oh
Herceg! Szerelmem által egy lehet
Csak boldog és szerencsés - az pedig
Bánk.
Oh bizonnyal az ő - egy boldog ember!