TIZEDIK JELENET
(az ajtócskán ismét visszjön).
Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?
(Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)
Oh véghetetlen, szent könyörületesség!
(Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki,
vissza az ajtón.)
Ah oszlanak!
Csak egy szót még, Melinda!
Bocsáss!
(szavakat láttatik keresni).
Melinda! Oh mért kell nekem
Olyan nagyon szeretni, mint soha
Még nem szerethetett egy szív is! Oh
Mért kell nekem csak nyögni ott,
Hol minden érző szív megrészegedne
Örömébe'! - Mért hogy reményem, szerencsém
Vígságait haladja és szerelmem
Oly vágyakat nevelni kénytelen,
Melyek talán elmémtől fosztanak meg - !
(hevesen)
Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy
Az álmot útálnám, mivel szemed
Szememtől elvenné - a szelet, mert elragadná
Tőlem lehelleted' - s a napvilágot,
Mert képedet csókolná tőlem el.
Eszelős szerelmem egy egészen új
Világot álmod őrültségiben,
Melynek csak Ottó a lakossa és -
Melinda. (Letérdel.)
(megretten).
Térdepelsz?!
Előtted, akit
Imádok. Oh engedd meg gyermeki-
Báb-módra minden gondolatjaim'
Enyészni, és csak a Melinda édes
Nevével agyvelőm betölteni.
S ő térdepel! - Bánk, Bánk emlékezek
Szavadra -
(felemelkedik).
Bánknak szavára?
Arra.
Midőn kezem megkérte, nem rogyott
Ő térdre - ! szép se' volt igen; de egy
Alphonsus, egy Caesar állott előttem.
"Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít"
Ő mondta ezt, ámító! és bizony
Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.
jön Gertrudis.)