ÖTÖDIK JELENET

OTTÓ
(lihegve fut be).
Jó, hogy talállak - oh, de mért hogy itten
Talállak, itten, Bíberach?

BIBERACH
(felemelkedik).
Igen.
Oly sárga a herceg, hogy jött ide?

OTTÓ
Tudom-é, hogy? - és te Bíberach is itt?

BIBERACH
Igen. Te reszketsz, jó uram! mi baj?

OTTÓ
Segíts, segíts!

BIBERACH
Hogyhogy?

OTTÓ
Néném kerestet.

BIBERACH
Az semmi sem.

OTTÓ
De hátha mégis -

BIBERACH
Úgy
Hát menj el. -

OTTÓ
Ő kerestet; érted ezt?

BIBERACH
Értem.

OTTÓ
Melinda ott van. Bánk is itthon.

BIBERACH
Láttam.

OTTÓ
Melinda - reszketek.

BIBERACH
Soha
Bizony -

OTTÓ
Nem a nagyúrtól - nem az egész
Országtól; én csak rettentő királyi
Nénémtől irtózok; mert hogy gyanút
Ne tenne Myska bán által kerestet.
Elmenjek-é? hová menjek?

BIBERACH
Csak amely
Hely legközelb van hozzá: ott nem is
Keresnek. - Édes hercegem, de hát
Mért félsz; talán vétettél ellene?

OTTÓ
Te kérded azt, tanácsadó? te?

BIBERACH
És
Volt annyi lelked azt követni, herceg?

OTTÓ
Csúfolsz, csavargó?

BIBERACH
(szepegve)
. Megesett a dolog?

OTTÓ
(elfogódva szegezi a földre szemeit).

BIBERACH
Hallgatsz? - no - élj szerencsésen.

OTTÓ
Hová?

BIBERACH
Elég nagy a világ.

OTTÓ
Engemet akarsz
Elhagyni? - rémítőn fogok fizetni
Gazemberes tanácsodért.

BIBERACH
No még
E volna szép! - Én szabad ember vagyok.

OTTÓ
Reszkess!

BIBERACH
Miért nem? Gondolod, hogy a
Felháborított tengert meg fogod
Állítni, hogyha egyszer egy habocskát
(magát érti)
Vessződdel el tudsz széjjel ütni?... mit? -
No, nézd ezen kevés hajat.
(Maga hajából igen keveset morzsol ujjai közé.)
Nem is
Méltó azon kis fáradságra, mellyel
Ki lehetne rántani - ha most ennyivel meg
Tudnám szerencséd váltni, hidd el azt
Nem tartanám méltónak e csekély erőre.
(A legnagyobb hidegséggel.)
Még gyermekekhez nem bocsájtkozék le.
Mióta csak megszűntem hinni azt,
Hogy a tanítómnak vesszőitől
Reszketne minden ember. Jobban ismérsz
Jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,
Egy Bíberachot egy mesés manó is
El fogja tán mindjárt rémíteni.
Első bejöttöm a világra megölt
Már egy anyát, s bús tékozló atyám
Gyűlölni kezdett, - én is rajta kezdtem
Gyűlölni minden embert. Néha jól
Megöklözém. Egyszer végre feladott.
Bűnöm bocsánatjáért, ölni, a
Szentföldre kellett volna mennem; és
Az atyám megitta volna addig otthon
Minden vagyonkámat. Nem mentem. Akkor
Bedugtak egy klastromba, hogy pedig
Még életemben szentté lenni kedvem
Nem volt, kiszöktem a falak közűl.
Minden vagyon nélkül, köszönhetem,
Hogy ott tanultam; s így az emberi
Vakságból éltem; - elég az ostoba! -
Ritter, paraszt, szegény, úr, hercegek
Lettek barátjaimmá, és csak egyszer
Forrt szinte a torkomra. Nem kivánom
Hogy többet úgy legyen. (Menni akar.)

OTTÓ
(eláll szeme, szája).
De oly hideg
Vérrel?

BIBERACH
Miért nem? Én beüthetem hűs
Vérrel Lucim nyakába kardomat,
Hát tégedet miért ne tudjalak
Hűs vérrel itten hagyni? - Hogyha úgy áll
Előttem egy valaki, mint férfiú,
Biz' úgy ijedni meg tudok magam
Is - most nem.

OTTÓ
A nyugalmamat tekintsd,
És adj tanácsot e zavarba, kérlek.

BIBERACH
Hahogy te is szavadnak embere
Lettél s beteljesítetted volna szép
Igéretid - legengedelmesebb
Lett volna Bíberach. A sok jutalmat
Özönnel ígérted, mely egykor a
Vénségemen segítsen: - és nem úgy lett.
Tudván, hogy a hasonló emberek
Kények szerént várják meg a tanácsot,
Kétféleképpen adtam mégis azt,
És rajtad állt abban választani.
Most hát sziszegj azon gödörbe, a-
Melyet magad véstél magadnak. Azt
Csak meg fogod nekem bocsátani,
Hogy érted én is abba esni nem
Kivánkozok?

OTTÓ
S valóban oly gödörben
Lennék? Tanácsolj Bíberachom! Oh
Ha vallásomat kivánod - ím
Megesmerem, hogy vigyázatlan
Voltam; de nem, sőt oktalan.

BIBERACH
Mi, mi?
Még oktalan? - Ti földi istenek,
Soha oktalan nem tesztek semmit is;
Az égi isten adja nektek az
Ő csalhatatlan bölcsesség-malasztját;
Kérdezd, s megesküszik reá akár-
Mely embered. - Te mindenféle földi
S mennybéli bölcsességek összessége!
Igy hár hogyan lehetsz te oktalan?

OTTÓ
Ember! csak egy szót még, vagy egy nyomot
Tovább s fejed lábadnál fog heverni.
Bolondokat lelhetsz; de engem a
Szerencse itt uraddá tett -

BIBERACH
(kissé megdöbbenve).
S miért
Tartóztatod tehát intésedet, hogy
Végére járjon életemnek? Úgy,
Úgy! ölni tudtok, jó urak: bezzeg
Ha életet tudnátok adni, akkor
Érdemlenétek meg az uralkodást.
Még eddig egy kevésre becsültelek,
De most idétlen rémítésedért
Megvetlek. Útálnám magam, ha abban
A hiedelemben hagyhatnálak el,
Hogy testi-lelki híved voltam: - engem
Csak a haszon kötött hozzád -

OTTÓ
Vitéz!

BIBERACH
Ne félj, uram; hiszen nem esz meg a
Nagyúr - való, hogy éktelen dühös
Lett, amidőn a dolgot felfedeztem -

OTTÓ
(kardot ránt).
Még ezt is? Ördög! -

BIBERACH
(mosolyogva kardmarkolatjára teszi kezét).

OTTÓ
(gyengülve ereszti le kardját. Bíberach megy.
Ottó segítségért akar kiáltani).
Hej!

BIBERACH
Ne szólj - uram!
(Hidegen visszatér.)
Én elmegyek. Te megfogathatol:
De jól tudod, hogy én egyedül tudom:
Ki volt Fülöp királynak gyilkolója! - -
(Megy.)

OTTÓ
(elhanyatlik).
Várj, Bíberach - ne menj! várj! várj!

BIBERACH
(elballagva).
Soha!

OTTÓ
(rimánkodva siet a hátra se néző után).
Várj! Várj! - (Midőn utólérte, ledöfi.)
Pokolba veled alávaló! -
Ahol Fülöp nem fog reám kiáltni. (Elsiet.)

BIBERACH
(visszafordulván, kardot rántott Ottóra; de elgyengülvebotlik azon keresztül a földre).
Pih! ez gyalázat. - Átkozott! halálos
Ágyad felett kétségbeesésedet
Kacagja árnyékom. - Gyilkos! segítség! -

Arcanum Újságok