NEGYEDIK JELENET
(jön).
Bán! Asszonyod magánkívül futott el.
(az álmos kis Somával jön vissza).
Ne sírj, ne sírj gyermek; hisz' egyszer akkor
Ébredni kell. (Vezetvén kifelé.) Menj tigrisek, fene-
Vadak közé, szelidíts hiénát,
S ha mindened feláldozván nekik,
Hálaadással megnyalják kezed -
Öleld, szorítsd melledhez és kiáltsd
Örömmel: oh még is találtam embert!
Bán! őrülést mutat tekénteted!
Tudom, tudom: de hallom is közel-
Létét eszem lerontatása hír-
Kürtjének, és azért kivánom azt
Használni addig, míg egészen el nem
Veszejtem. (El a fiával.)
És magam maradjak itt!
(Utána néz, azután járdogál.)
De nem hiszem biz'én, a gyáva herceg
Hogy boldogult. - Gyanú kinozza Bánkot.
(Leül.)
Egy sincsen a sok emberi indulat
Közt, melynek oly kevésbe kerüljön a
Képzelt lehetség általöltözése
Az igazra, mint a szerelemféltésnek.
(Maga eleibe nézvén, egymásra tett lábait lógatja.)
Biz' úgy.