MÁSODIK JELENET
(betoppan).
Bánk.
Az Isten e gyülekezet álmodott
Céljával, az, ha elsül, és igaz, jó.
Nem álmodott ez, elsül, és igaz, jó.
Úgy hát szerencsét kívánok.
Köszönjük.
(feleszmélkedvén Bánkhoz siet).
Bánk, kedves, édes öcsém! Isten hozott
Egy ősznek oltalom-pajzsúl! Te ments
Meg engem e haramiák közűl.
(kardjához kap).
Haramia?
Hogyhogy?
Semmitől se tarts, bán!
De hát miért reszket ez az ősz?
Mivel
Csak gyermek.
(égre vetett szemekkel).
Oh, uram, bocsásd magadhoz
E gyermeket, s adj neki jó éjtszakát!
Öreg! világosíts meg e dologban.
Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy
Vitézi társaság lesz célja, mint-
Hogy a Kalandosok már elhagyatnak.
Azonban képzelhedd érzésimet
Midőn felébredék s kiáltni hallom:
Le a királyi székből! - Pártütés!
(egészen kirántja a kardját).
Való tehát?
Nem egészen. Csak hogy egy
Asszonynak engedelmeskedni nem
Fogunk.
S miért?
Miért? miért? te kérded
Azt bán? szegény lélek, sajnálhatom
Szép gyengeséged.
Gyengeségemet?
Ne erőszakoskodjál magadon! Tudom
Én jól, hogy elvesztette lelked egy
Részét arany nyugalmának. - Panasszát
Nem hallod elnyomattatott
Hazádnak és nem látod, mint potyog
Hazádfiának orcáján le könnye? -
Ez a merániaknak izzadoz;
Amaz merániaknak a hasát
Hizlalja vérverejtékével; ez
Bőrét siratja, mert merániak
Takargaták be abba testeket.
Román ugyancsak zendítő vala.
Meg is fizette Zavichosztnál halállal
De a szegény Miciszlavic Miciszláv
Mit véte, e meráni büszke asszony
Hogy tartományait kívánja el?
Bánk bán! barátim! a szülők Polyák-
Ország felé néznek kisírt szemekkel,
Mert tán fiuk Endrével ott veszett,
Azért, hogy egy ötesztendős gyerek
Nyerhesse a galíci tartományt.
Légy boldog, Endre! ha te királyi pálcád'
Kezébe adtad asszonyodnak, és
Jóságodat dicsérni hallván, úgy veszed
Incselkedését, mint jó pénzt - íme:
Alattvalóid így segítenek.
S mit véte nektek e meráni asszony?
Oh bán! ez a derék asszony nagyon
Értett azon közönséges szokáshoz -
De engemet csak nem fog lépre csalni -
Jól tudta ő azon mindennapi
Fogást, miképp kelljen az alattvaló
Nagyoknak orrára az édes reménység
Üvegszemét nevetve tenni fel;
De úgy, hogy azt ők észre sem vegyék -
Az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr,
Ő rang, igéret és aranyhegyek
Zacskóba zárt szelével el tudá
Mázos kegyelmét osztogatni,
S a jó bolondok, hogy helyét találják,
Kiveték zsebekből ön vagyonjokat.
Amit magok vetettek el, királyok
Vérén vegyék meg azt ismét?
Nem úgy van.
Mi a királyt imádjuk - ámde egy
Endrében - egy férfiú-királyt imádunk,
Meráni asszony nem kell itt soha.
Nem, nem!
Görög, gubás, bojér, olasz,
Német, zsidó, nekem mihelyst fejét
A korona díszesiti, mindegy az,
Mert szent előttem a királyom, és az
Asszonyt becsűlöm - ah, de mégis annak
Én engedelmeskedni nem tudok,
Nem, nem tudok, mint Endre a királyunk! -
Midőn Pozsonyvárban Erzsébetet
Általvevé Lajos thüringi herceg
Számára a követség - oh mikép
Állt ottan ő! Egész ország csupán
Nyelvén lebegni láttatott: "Köszöntöm
Uratokat (így szólt), mondjátok neki,
Hogy ezen csekélységgel elégedne meg;
Ha Isten éltet, még idővel a leg-
Több drágaságokkal fogom tetézni," -
S kirakta a szörnyű sok kincseket,
Amelyeken Thüringia elvakult.
Hogy álla ottan Endre, hátul egy
Szegletben - Endre, a magyar király! -
Pirúlva morgott a magyar, s te Bánk
A köntösét rántád, hogy előbbre menjen. -
Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlást
Szemléltem és minden magyar szeme
Könnyekbe lábbadt. - Honnan volt az a kincs?
Bánk, nem felelsz? - Tulajdonunkat el-
Vevé s od'adta a hazájabéli
Cinkosinak, s kihúzta a szegény
Magyarnak a kezéből a kenyért s azt
Megette a meráni fegyveres.
Lerontatá atyáink várait,
S meráni fegyverest rakott oda;
Elszedte hivataljainkat és
A puszta bán-névvel cifráza fel.
Eckbert, az öccse, alig törölte le
Fülöp királynak a vérét kezéről
S itt a scepúsi földet elnyeré.
Berchtold az üstökét se tudja még
Befonni, s már érsek, bán, vajda s Bács-
Bodrog megyékben főispán leve.
Bánáti Bertalan kihal fimag
Nélkül: s ez asszony egy jött-ment Jerindó
Di Vegliát atyafiává teremt -
Igen - de Ráskai Demeter, pohárnok - ?
Petur (megütközik s ajkát harapja).
A sógorom? Hm! A derék s hasznot-
Hajtó pohárnok a vámot valóban
Elnyerte Újfalun, mert szorgalommal
Töltötte a királyné kancsóit. - Sokáig éljen!
A gyermekek tapossanak anyjokon,
Midőn az atyjok messze tartományban
Fárad szerencséje miatt? - Gonoszság! -
Minő szerencséért? hogy enged egy
Asszony kevély áhítozásinak
S Kálmánnak, a fiának, hogy dobot,
Vagy egy kicsiny kürtöt nyerhessen - űzi
Galiciából el Miciszlavict?
És így hazátok elbúsultjait
Játszani akarjátok s királytokat
Úgy tenni a királyi székre, hogy
Gertrúdis estén szíve megrepedjen?
Fájdalmiban megölni érzeményit,
Hogy társitoknak könnyeit soha
Se lássa többé, - egyszersmind szeretni
Is, ölni is szándékoztok; mivel
Gertrúdis éppen a király maga!
Ne élne vissza hát azzal s ne kapna
Vasas marokkal a magyar javak
Közé; mivel részemről én bizonnyal
Orrára kész vagyok koppintani.
Mi is!
De ő azért mégis csak az marad.
No nekem ugyan nem az! ha egyszer ő
Rabló, királyném is megszűnne lenni -
Ezt esküszöm, míg Endre élni fog.
Meg kell erősítenie régi (szent
Első királyunktól kitett) szabadság-
Beli jussainkat; vagy ha megmutatja,
Hogy a hazám boldogságán segít
Ezen szabadság eltörlése - egy szót
Se szólok: ámde míg ez a szokás,
E század, Árpád vére, a magyar
Érzés, magyar javak virágzanak,
Mindaddig azt fogom kiáltani; üsd az
Orrát, magyar, ki bántja a tied'!
Üsd, üsd!
S ezen szokást tekintve, mi
Szükség setétben bódorogni? Ha
Törvény s szokás szerént cselekszetek, nem
Csak én, hanem minden magyar segítő
Kezét sietve nyújtaná -
(Peturon kivül mintha hályog esne le szemökről).
Igaz.
(csendességgel). Az őseink becsülettel s vitézi
Lélekkel estek egykor el, kicsiny
Vagyonoknak elnyeréséért, vagy inkább
Értünk: s mi azt mostan magunk javára
Tartsuk hazánknak omladékain?
Azokon; mivelhogy zendülésbe' nem
Fog-é kiömleni az ártatlanok-,
A felebarátjainknak vére is? mely
Bugygása közben fogja a szabadság
Jajos tüzét átkozni - hörgeni.
És tagja légyek e rossz társaságnak
Itt én is? ártatlan vért ontani
Segítsek? és abban eszköz legyek, hogy
Jajgasson a szabadságunk miatt
Szegény magyar hazám? -
Az éltöket s a nyúgodalmokat
Kockára tégyük polgártársainknak,
Kik, mint szülőinket, bennünket is
Tápláltak! - És miért? mivelhogy ez
Asszonynak a hatalma bűntetetlen
Teszi azt, mit a közönséges zsivány
Talán fizetne életével is?! -
Vétkűl tulajdonítsuk azt neki,
Hogy a felekzetét jobban szeretné,
Mint a magyarságot? - Ha németek
Között közűletek király lehetne
Egyik, nem elsőbb volna-e előtte
Még ott is a magyar?
(gondolkozva, dörmögve). Hisz az való.
És ennek ellenét kivánja még-
Is mindenik; sőt azt akarja, hogy
Úgy tégyek én is. - Nem, magyarok! soha
Azt tenni nem fogom. Való, hogy engem
Az emberek bolondozása meg-
Mulattat; oh, de a vérekbe és
Az életekbe forró ösztönöm
Markolni nem kíván, se játszani. -
Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
Gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb
Mint bánki sértődés kivántatik.
(egymásra nézvén). Jól, jól beszél.
Nem jól beszél, ha mondom.
Ispán! de hátha mégis úgy lehetne - ?
Ha oly hatalmatok lehetne is,
Mint volt Leventa- vagy pedig Kupának -
De nékik is elsűlt-e?
Mikhál! gyerünk!
(örömmel). Öcsém!
(mind felkerekednek). Gyerünk!
Pokolba! hát talán nem
Esküdtetek meg itten?
(ismét le akarnak telepedni). Az való!
Kérlek, ne bántsd őket, különben én
Tőlük fogok kivánni egyet itt
Mindjárt. Ne engedj jönni annyira -
Úgyis felelned kell még egyre - egyre,
Mely őrülésre hoz: de félre ezt
Most egyszer! - Emberek, jertek velem!
Előbb való a hit parancsolatja;
Istennek a kenettje egy király felség.
(Bánkhoz állanak).
(eleikbe futván).
Az Istennek kenettje Endre, nem
Gertrúd! ez a rabló az nem lehet!
Azért csak érjem el, torkon fogom,
S királyi széke kárpitjának a
Zsinórival fojtom beléje lelkét.
Mint vizözön zúgok mindenfelé,
S ahol találom, ottan rontom öszve
Ez asszony annyit átkozott fejét.
Várdán, belőled most a nemzeti
Rút gyűlölet, nem az igazság beszél.
Jertek velem, magyarok! szánjátok őtet,
Mert nem gonoszságért gyűlöl, hanem
Azért, mivel más más köntöst visel.
Gyerünk!
Kiholtak szabadítóid, oh
Te vasravert hazám? no nyeld le a bilincsed
Jajgatva s edd magadnak a halált!
Nem kénszerítelek - magam is tudok
Hóhérja lenni azon utálatosnak! (El akar.)
Megállj! - Ezen haza- s felségárulót
Láncokba verjétek - parancsolom.
Én, a király személye, én - maga
Parancsol Endre a király! -
(Bánk lábaihoz hajol). Királyom!
(elérzékenyedve felemeli).
Petur, Petur, kedves bátyám, ölelj meg!
Látod, hová tud téged csak neve
Is vinni Endrének! ládd, mint buzogsz
Érette, mégis a szívét akarnád
Kitépni! - Hát jut-é eszedbe még a
Testvéri háború? Te ott is Endre
Pártján valál, - s midőn jószágidat
Elszedte Elmerik király -
Eressz!
Hozzám jövél szökésed éjjelén,
Még egyszer elmentünk a cinterembe
Együtt - lerogytál ott atyádnak a
Sirjára, s azt mondád: "Igazad vala
Atyám, - az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen! Nem maradt
Semmim, csak egy szivem: már legyen a
Föld, melybe' nyugszol, akárkié; de sirod
Ölelése s e mondás enyim marad."
(Bánk nyakába esik).Öcsém! - az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen! - Már legyen
Akárkié a föld és a vagyon -
Egy szív marad; s így - szent haza, békesség!
(Bánkhoz tolakodnak). Az - békesség! -
Öcsém! Uram-teremtőm!
(mintha mind egybe akarná ölelni).
Oh Endre! győzedelmeskedj te bár
Országokon; de ilyen győzedelmet
Mint Bánk neked nyert most, nem nyersz soha!
(kívül). Ki vagy?
Szabad vitéz.
Jelszód?
Melinda!
Melinda! oh, ki gyógyít engemet meg?!
(egy oldalra tolódnak). Hah! árulás!