HARMADIK JELENET

BIBERACH
(jön). Csak Bíberach.

BÉKÉTELENEK
Hah! halj meg!

BIBERACH
(nyugodtan visszalép).
No lassan! ejnye milliom! biz úgy
Nekem estek, énhelyettem hogyha itt
Más állna, tán a nyavalya is kitörné.
Kedves vitézek, csendesen! biz' az
Ördög nem alszik! - ej, szégyen, gyalázat
Kardot ragadni! (Csalfa alázódással).
Egy magyar csak egyik
Bajúsza végével pokolba űzhet
Egy ily szegényke németet.

SIMON
Melinda!

MIKHÁL
Hol loptad el húgomnak a nevét?

BIBERACH
Ahol magát más lopta: a királyné
Dombérozó mulatságában.

BÁNK, MIKHÁL, SIMON
Ember!

BIBERACH
No hadd beszéljem hát magam ki; de -
(Igazán megszeppenve).
Ördögbe is! valóban most eszem'
Fel kell tekerni - átkozott hajón evez
szerencsém,
S elül, hahogy reája nem vigyázok.

BÁNK
Kóbor! hogyan jött a Melinda név
Nyelvedre?

BIBERACH
Páh! tehát mégsem tudod? -
De igaz! hisz a királyné prüszkölő-
Becs-rang-porától egész bolondulásig
Elszédültél te. No de, szó ami szó,
Ők szépen is fogának a dologhoz,
Úgymint: "Nagyúr - ej - Bánk bán - így,
meg így;
Nem illik, ország első nagyja, hogy -
Igy meg-meg így." - Felhozta hát ide
Szép együgyű feleségét a nagyúr.
Bármint dörömbözött szerelme-féltő
Nagy szíve.

BÁNK
Ember!

BIBERACH
Csak csendesen, óh
Bán most az egyszer úgy kell már viselni
Magamat, hogy a hajlandóságodat
Megérdemeljem; mert ebűl leszek.
Ládd bán, sokan tudták ezt a regét;
És ha igazat kell szólni, addig én is
Sípot faragtam nádatok között,
Míg benne ölhettem s hiú szemekkel
Néztem magam körül - nevetve mást.
Véletlen így tanultam azt ki, a-
Mit szorgalommal sem tudtak sokan.
Ispán uram, te oly merőn tekéntesz
Reám, s nem tudod, hogy csak ezen éjtszakát
Lett volna szükség el nem lopni Bánk bán
Nagyúrtól, és hogy addig, míg ti itt
Vele vagytok - otthon Ottó és Melinda -

MIKHÁL, SIMON
Melinda húgom?

BÁNK
Fattyú megöllek!

BIBERACH
Ezt ugyan bizony
Szolgálatomra nem reményleném.
Ládd bán: királyod a kezedbe adta
Egész hatalmát; s így hogy egyikének,
Vagy másikának útjában ne légy,
El kelle ország-vizsgálásra menned.

PETUR
(mérges kacajjal emeli fel ökleit).
Gyalázat! ellágyulhattam? - No Bánk,
Hát nem kacagsz velem?

BÁNK
(összecsapván kezeit).
Pokolbeli
Irtóztatóság büntetései -
Földünkre jöttetek hát már? hiszen
Ni, itt világos egészen, amit én
Üres fejű ki nem tudtam találni? -
El, a királyhoz - a császárhoz, - a
Pápához elmegyek s hogy elpiruljon,
Lerántom e parázna bíborosról
A szép álorcáját kacagtatón.
Oh, légy velem hidegvér, légy velem!
Ne hagyj el állhatatosság! hogy merőn
Nézvén szemek közé, becsűletes
Tekintetemnél elvakúljon a
Szentségtörő. Meggyilkolom ott előtte
A bíboros gazembert; és ha a
Vesztőpiacra hurcolnak, kiáltom:
Azért jutott hóhér kezébe Bánk, mert
Hitvesse virtusát bosszúlta meg!

BIBERACH
Páh, milliom! bizony tán nem tudod,
Hogy csóka csóka-társának szemét
Ki nem kaparja? mert ám mintsem oly
Nagyot bokázzon a bíbor, bizonnyal
Előbb feláldoznak tíz Bánkot is.
De gyilkod is haszontalan fened:
Az útakat jól tudjuk elállani;
Vesztőhelyet se fogsz te látni, hogy
Ottan rikolthassál, - az ily rikoltót
Titokba szokták ám eloltani.

BÁNK
Német! te megnyitottad a szemem!
S ily kábaságot akartam tenni? - Nem!
Szeggel szeget! hisz a tilalmas és
Megengedődhető ravaszkodás
Úgy állnak el, mint a hazug s igaz.
Megmenthetem talán még - nemde, oh
Szólj, Bíberach, lehetne még talán
Meggátlanunk? szólj, szólj!

BIBERACH
(öklét összeráncosított homlokához nyomván, igen mély,
de rövid gondolkozás után).
Talán. - Gyerünk!

BÁNK
Ember! ha még késő nem volna - oh
Angyal! szerezd meg üdvösségemet. -
Ne menjetek széjjel mindjárt barátim,
Hogy megtaláljalak, hahogy talán
Lehetne szükség rátok - (Mikhálhoz). Ősz, remélj
Egy nyúgodalmas éjtszakát.

MIKHÁL
Uram,
Szent isten! adj te!

MIND
(morogva). Ámen. Úgy legyen.

SIMON
Szabadítsd szerette húgomat, Melindát!

BÁNK
Csak egyszer őtet a kezem közé
Vehessem, oh mikép fogom kacagni
A gyáva herceget; s ha húsomat
Lerágja a kerítő asszony, akkor
Még csontomon is elviszem Melindát.
Egy elhagyattatott helyen legyen
Inkább kenyéren s vízen, mintsem itt
Pompában, bíbor és a hermelin
Bemocskolásra eszközül vettessen,
S szolgáljon egy bujának, akinél még
Drágább s becsesb előttem a kutyám. (El)

BIBERACH
(maga eleibe dörmögve, követi).
És - jó ez is. Egyik csak nyerni fog! (El)

PETUR
(egy ideig merően nézi mindnyájokat, kik elgondolkodtak).
No - üljetek le hát - azt mondta, hogy
Maradjatok. -

MIND
(székekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül könyökölnek. A többiek körül-körül a fal mellett levő padokra telepednek és vagy térdekre bókolnak, vagy fejeket hanyatt a falnak támasztják.)
Jó, jó! Maradhatunk.

MIKHÁL
Bojóth! Bojóth! - Kopácsolásokat
Lelkem menyasszonyi ágynak gondolá;
Pedig becsűletünknek egy koporsót
Szegeztek, Oh Melinda!
(Bánatosan lehajtja fejét s végre elszunnyad.)

SIMON
(mellé ül).
Még hiszem,Tán jóra fordulhat minden (Maga elébe néz.)
De hát
Ha nem? Kevély spanyol szív, hol maradsz? -
Hamar tünő örömremény, mi vagy
Te? játszi képzete a kívánkozó
Észnek: - mosolyg s - meghal. -

PETUR
(az ablaknál egy székbe vetette magát).
Jó éjtszakát!

MIND
(anélkül, hogy megmozdulnának, dörmögik).
Jó éjtszakát!

PETUR
(magába morog). Virrad. - Nem úgy, nem úgy
Ti földi istennék! ne gondoljátok azt,
Hogy minden irtózik hatalmas hangotoktól!
(Hirtelen visszateként.) Hát alszotok?

MIND
(lassabban). Jó éjtszakát! -

PETUR
                     Aludj'
mohón kilobbant hazafiság! -
(Elragadtatva néz ki a hajnalcsillagra.)
                               Dicső fény-
Csillag! (Hirtelen gúnyolva.)
Lopott fény! - ej! - (Lassan.)
                     Jó éjtszakát!
Függöny

Arcanum Újságok