ÖTÖDIK JELENET

BÁNK BÁN
(egész elszánással belép).
Hová? (meglátva Somát, a király mellől elkapja).
Szerencsétlen, mi vitt ide?

UDVORNIKOK
(dümmögik).
Bánk!

BÁNK
Gyermekem! Szerette gyermekem!
(Körülnézi magát)
Mi bennem ilyen bámulásra méltó?
Zavart eszem? nem. Borzadó hajam?
Király! Magyarság! Jól emlékezem,
Hogy atyja vétke végett egykor a
Kis Béla elvesztette két szemét -

MIKHÁL
(hirtelen magához kapván Somát, mind a két kezével
elébe szorítja).Gyermek! (Mind zúganak.)

BÁNK
Király! Gertrúdisod koporsó-
Aljára vágom a hatalom jelét -
(Nyakláncát odaveti.)
Ott van. Vereslik is még vére rajta.
(Nagy zúgás van.)

IZIDÓRA
(bosszut szomjúhozásának elaludt reményével
a testre hanyatlik).Oh!

KIRÁLY
(elfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét
egy nehéz sóhajtással székébe sikamlik.)

BÁNK
Vége - ! ! -

MIKHÁL
Meg van a bojóthi faj
Átkozva - eltört végistápja is!

BÁNK
Szükségtelen beszélni tetteit:
Felért az égre a sanyargatott
Nép jajgatása s el kellett neki
Akármiképp is esni, hogy hazánk
Ne essen el polgári háborúban!

KIRÁLY
Polgári háborúban! -

BÁNK
Zendülés
Lappanga mindenütt, s csak ő vala
A gyűlöletnek tárgya; a legelső
Magyar, ki a hazáját kedveli,
Megtette volna rajta áldozatját.

KIRÁLY
Magyar?

BÁNK
Vagy azt hiszed, hogy az engedi,
Mint egy kifestett kép, magát nehány
Szoros vonás közé szorítani?
Nagy volt az a hatalom, melyet kezembe
Tettél le. Itt dörgött markomban egy
Ország felébe mért ménkőcsomó;
S mégis kezét csókoltam volna a
Gyilkosnak, aki véremet megölte,
Csak azért, mivelhogy gyűrűjére egy
Rangbéli címer volt felmetszve?

KIRÁLY
Gyilkos?

BÁNK
Az. Több. Ha tízszer, harmincszor megölt,
Ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-
Szakgatta gyermekimet, feleségemet -
Még tán megengedhettem volna; de
Ő jó nevét ölé meg nemzetemnek
Rút öccse által s a feláldozott
Becsületet kiűzte udvarából.

KIRÁLY
Halgass! (Magába küszködve.)
Ez a győzelmi pompa, mely
Galiciából jöttömet fogadja?
Reszketni kell Endrének hitvese
Holtteste mellett önmagyarjitól!
Gertrudis, ennyit érdemeltem én,
Hogy győzedelmes jöttöm ünnepén
Romlásodat könnyeznem sem lehet!? - -
(Nagyon.)
Vigyétek el míg el nem érkezik
Bírája!

BÁNK
Az te nem lehetsz, szerette
Királyom! Árpád és Bor vére közt
Folyó dologban bíró csak Magyar-
Ország lehet. Jobban be van neved
Mocskolva, mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)
Nézd azt! amott
Hurcoltatik Petur bán és egész
Háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,
Hogy: éljen a király!

KIRÁLY
(az ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak
meg szemei).

SOLOM
Uram király!
Ezt, istenemre mondom, nem tevém. (Elsiet.)

BÁNK
Azok tevék ezt, akiket te külső
Földekről országodba csőditél.
Mint pártosok feje és nagyasszonyunk
Gyilkosa úgy ölettetett le, és
Midőn alig mozogva ott hevert,
Házára törtek ismét és nevedben
A gyilkolásért e bosszút veszik:
Holott csak én öltem meg a királynét!

KIRÁLY
(maga eleibe néz).
Még azt akarják, hogy kivessem itt
A kedvesért való fájdalmamat
Szívemből és egy pártoson kesergjek! -

BÁNK
Midőn te bátyád, Elmerik király
Ellen kikelvén, Kheene-várban el-
Zárattatál; jut-é eszedbe meg,
Mit szenvedett ő érted? és ezen
Egész az őrülésig téged kedvelő
Ember hideg gyanúból veszti el
Irtóztatólag éltét s házanépét:
Pedig én, csak én öltem meg a királynét!

SOLOM
(visszajön). Késő! kiszenvedett már
- gyermekit
Kérdezte. Egy átkot nyögött ki még
Nagyasszonyunkra és az alattomos
Gyilkosra; téged áldott csak királyom
És a hazát - nem hallá többet egy
Szavunkat is - lelkét kiadta ott.

KIRÁLY
Tépjétek el csak mind mellőlem azt,
Amelyhez a sors édesen ragaszt -
Tépjétek! én is embernek születtem.

BÁNK
Petur engem átkozott alattomos
Gyilkosnak -

MIKHÁL
És a nagyasszonyt.

SIMON
(magában felsóhajtva).
Petur! -

KIRÁLY
Nincs senki a jelenvaló leventák
Közül, ki e szennyet nagyasszonyán
Nem undorodna hagyni?... senki sincs?

MIND
(gondolkodva szegzik le szemeiket).

BÁNK
Petur engem átkozott alattomos
Gyilkosnak - ámde őt is átkozá!

KIRÁLY
Nincs senki a jelenvaló leventák
Közül, midőn Árpád s Bor vére közt
Folyó dologban bíró csak Magyar-
Ország lehet? hiszen úgy szerettelek
Titeket szünetlen, mint szintén magam.
Minden javam tinektem engedém,
Királyi székem koldussá tevém -
Azt hittem: a jobbágynak csak legyen;
Ugy addig a király se lesz szegény!
Szegény, szegény király! be megcsalatkozál.

(Könnyes szemekkel elfordul.)

IZIDÓRA
(sírva fakad s kitakarja Gertrúdist).
Nézzétek e halottnak arculatját:
Hol itten egy hamis vonás? hol itten
A gyáva lelkiisméret nyoma?
Ezen szelid arcával hagyja el
Az öszvebékült ellenségeket
A békitő vitéz - ezen mosolygó
Vidám ajakkal vál el egy zarándok
A jóltevőitől s ezen vonással
Megy vissza egy eltévelyedettnek a
Vezére kedves kunyhójába - s egy
Se volna?

KIRÁLY
(magában).
Nincs, egy sincs. Jobban remeg
Előtte minden, mint előttem. - Endre!
Te gyenge Endre! (Egy kardot kap.) Magyarok!
Második
Endrét tehát lássátok vívni meg-
Holt hitvesének jónevére. (Bánkhoz.) Állj ki!

BÁNK
Királyom! én veled nem harcolok!
Szent vagy te énelőttem - Istenem,
S hazám után a legszentebb.
(Kardját leoldván, elébe teszi.)
Megölhetsz.

SOLOM
(tisztelettel előlép.)
Tehát velem.

KIRÁLY
Fiam!

IZIDÓRA
Segítsd vitézedet,
Elköltözött! -

BÁNK
(merően nézi) Kedves fiú, miért
Akarod fejed bezúzni egy gonosz
Asszony miatt? Szánd e tüzet hazánknak.
Kétségbe kéne esnem, hogyha egy
Meráni asszonyért hasítanék
Ilyen nemes szivet ketté. Eredj!

SOLOM
"Ártatlan" ezt nyögé utolszór az
Elhunyt szerencsétlen, hallotta ezt ősz
Atyám - az ő szavára megvívok.
Gyerünk!

BÁNK
Gyerünk szegény buzgólkodó!
(Kiindulnak.)

MYSKA BÁN
(sietve jön). Fiam hová?

SOLOM
Megvívni a nagy úrral!
Nagyasszonyunk haláláért.

MYSKA
Megállj!
Az orozva-gyilkoló hát ő?

BÁNK
Orozva?!

MYSKA
Igen; mivelhogy a nagyasszonyunk
Ártatlan.

KIRÁLY
Az?!

MYSKA
Semmit sem is tudott
Ottónak ízetlenkedéseiről.
Meghittje Bíberach, ki a saját
Házamban holt meg, azt vallotta. Ő
Hörgése közt tevé az újjait
Keresztre és lelkét kiadta e
Végszóval: "Esküszöm hogy a királyné
Ártatlan!" - Ő mindent tudott - bizony
Mindent tudott! az ördög is igazat
Mondana halála óráján, bizonnyal.

SOLOM
Úgy hát átkozott legyen, ki a nemes
Kardot bemártja egy alattomos
Gyilkosnak a vérébe - (félreveti)

KIRÁLY
Oh igaz!
Ártatlan ő! ártatlan áldozat!
Mindent bocsáss meg vérző szív, csak ezt
Ne hagyd magadtól elrabolni.

ZÁSZLÓSÚR
Őrzők!
Vigyétek el fiával együvé!

MIKHÁL
Fiát is? ezt bocsájtni nem fogom.
Király! Király! ne hagyd el e szegény
Árvát: vagy aminő igaz, hogy isten
Van, mintsem ő az ősi szokásoknak áldozatja
Legyen - hüvelykemet nyomom feje
Lágyába inkább -

KIRÁLY
Nem - nem áldozott
Le szennyel a nap szent koronám felett.
Ártatlan ő! Király, férj, és atya!

MIKHÁL
Légy atyja hát e gyermeknek, király! -
Magyarok! velem jön számkivetésbe és
Öcsémmel, e szegény kicsi - mindenét
Itthagyja nektek, csak az egy életért
Rimánkodik.

KIRÁLY
Nem a tiéd -

MIKHÁL
Enyim,
Melinda s atyja bízta rám: nem is
Adom ki senkinek. Tűz, víz, veszély
És gyilkosok közt is karomon viszem,
És rongyokat s kenyért fogok neki
Koldúlni. Ez szegény, nem vétkezett, mint
Az atyja - ezt fogom kiáltani -
Magyarok! nem ölte ez meg a királynét,
Nem pártütő ez, mint az atyja; oh,
Engedjetek csak egy arasz helyet
Ez árva gyermeknek, hová fejét
Hajthassa - (zokog) kérlek adakozzatok
Ezen kicsiny mártírnak - oh!

KIRÁLY
(mélyen gondolkodván, halkal szól). Vigyétek
Csak félre egy kissé -

BÁNK
(aki mindeddig oszlopmódra állott, földre szegezett
szemekkel, most hirtelen felkapja kardját).
Ki? mit?

ZÁSZLÓSÚR
Hah! kardot
Emelt -

UDVORNIKOK
Királyi-gyilkos! El vele!
(Hirtelen messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik - mind közelebb-közelebb. - Álmélkodás.)

BÁNK
(elcsuklik a karja, reátámaszkodik a kardra, de az is végre kisikamlik alóla s a földre esik, melynek zördülésére mintegy álomból felébred). Mikhál, Simon!

SIMON
(aki földre szegezve szemeit, csak hallgatja).
Melinda éneke.

BÁNK
(fájdalommal) Melinda! - Sírján ezt fuvassam, így
Enyelge sokszor. Oh Melinda! eltünt
A szép idő - te fúvasd síromon.

KIRÁLY
Gertrúdisén!
(Mintegy magát elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe akad Tiborc).

Arcanum Újságok