NÉHÁNY, A TÁRGYAT MEGELŐZŐ ÉSZREVÉTEL
NÉHÁNY, A TÁRGYAT MEGELŐZŐ ÉSZREVÉTEL
(...) Minden jobbítás és előmenetel ellen sokan legkisebb önismeret nélkül így kélnek ki: "A nemzetiséget nem kell rontani, mi. magyarok vagyunk, ne utánozzuk a franciát, angolt, németet." "Csak ne tegyünk semmit nemzeti szellemünk és sajátságunk ellen." Ily módon a régi jóval a régi rossz is örökkön örökké megmaradna, az új jó pedig soha életre nem kaphatna, s ez kívánható, óhajtható-e?
Tagadhatatlan, hogy a szellem és sajátság minden nemzet legsarkalatosb intézetire nézve szent, s annak megsemmisítése a nemzetiség halálát elmúlhatatlanul sietteti; de ha kislelkűleg makacson minden javítást kirekeszt, a legszebb, leghasznosb s legszükségesb előmenetelnek lesz gátjává, hiábavalóságokon s szemfényvesztéseken alapul, s annál veszedelmesb, mennél erősebben ragaszkodik hozzá a sokaság. És ugyan mi az a nemzeti szellem, az a sajátság? az már készen jön a világra, mint valamely állat? egyszerre sül, mint a zsemlye? vagy pedig már érett korban kezd tüstént lehelni s élni, mint Pygmalion márványa? Avagy csak lassan ered, halkkal nő, nevekedik s fejlődik ki?
Ha az első igaz, akkor éppen oly igazán lehetne azt is állítani, hogy Amerikának s Újhollandiának némely vad nemzetiségi az ő nemzeti szellemek és sajátságok elromlása nélkül általjában semmiben sem mehetnek elő, hanem már arra vannak kárhoztatva, hogy tulajdon állati vadságokban örökkön örökké maradjanak meg.
Egy magányos ember ugyan mikor végzi tanulásit, azaz öntökéletesítését? Akkor, mikor oskolábul kilép, mikor pappá vagy ügyvéddé leszen, tán mikor megházasodik? vagy 30 esztendős korában, vagy mikor? S így mely időpont az, midőn egy nemzet már oly magas lépcsőn áll, hogy legkisebb változtatás vagy újság a nemzeti lelket megrontaná; s mikor van az, midőn már annyira áll kifejtve, hogy a legkisebb előmenetel vagy javítás nemzeti zománcának kettétörése nélkül ne eszközöltethetnék? Már mi magyarok mikor voltunk oly igen érettek, hogy egy kissé még jobban megérnünk nem lehetett volna? ugyan mikor? Szent László idejében, vagy midőn Mátyás híres könyvtára még álla s Visegrád egész fényében? Vagy midőn az ország összesereglett rendei Mária Terézia királyok védelmére igaz magyar szabad ember s hív jobbágy érzésével kardot rántottak; s a sebes hírnél is elébb Berlinbe termett hős Hadik sat. Bármily édesen melegítse is ezek emlékezete lelkeinket, csak egy szebb jövendőnek maradnak szép előjelei s villám csillanatú jelenési, s állandóbb és szelídebb világosságot ígérnek. Haladjunk! (...)
