1823
1823
Április 9-én
Cenkre vissza. - Szolgálhat az ember, ha magyar? Vagy mindent tűrni, elviselni; fizetni, szolgálni. - Avagy mindenre, az akasztófára is felkészülni. Mily szánalmas Ipszilantisz, Pepe - A szabadságot csak vérrel lehet megvásárolni.
Ha Cassius, Brutus, Cato megölik magukat - az ember megilletődik, hogy ilyen férfiak sem képesek a római köztársaságot feltámasztani. Minő paprikajancsi jelenet lenne az, ha egy magyar, egyoldalú szabadságának elvesztése miatt, amelyben ő deresre vonathat és a paraszt ordíthat - a Dunába vetné magát?
Somogyban és Zalában az emberek megbotránkoztak, amiért sem Pál, sem én nem voltunk ott az országgyűlésen. Szisztémám: "Tisztelet, engedelmesség, hűség a császár iránt". Szeretet az alkotmány iránt.
A törvények tántoríthatatlan megtartása.
De hogyan, ha maga a király megsérti a törvényeket? Nincs más jog, csak az erősebb joga. , A hipokrízis tetőfokra hágott. Ó, Szent Sz[övetség] (...)
Május 9-én
Mikében, Somssich Pongrácnál. Az embereknek fogalmuk sincs komfortról, udvarházaikban. Szeretnék, hogy legyen, de nem értenek hozzá. Tehát nem a kényelmesnek és az elpuhultságnak büszke megvetéséből van ez: merő tudatlanság. Nagyon sok emberben sokrétű, sőt mély ismeretek - egyszerre többféle is: de egy sem igazán megalapozott; dehát lehet ezen csodálkozni? Ugyan minek szenteljék teljes lélekkel magukat? A mezőgazdaságnak? Olyan országban, ahol semmi kereskedelem, ahol a viszonyok által oly sok kétkezi munka vész kárba, ott egyesek törekvései révén a közjó úgyszólván elérhetetlen. - A jogoknak és törvényeknek és az ország közigazgatásának? Ez a legnemesebb ismeretek egyike, melyekkel az ember egyáltalán foglalkozhatik. - Olyan monarchiában, melyben bujtogatónak, lázítónak, egyszóval rebellisnek tartják és ennek megfelelő bánásmódban részesül a magyar, akinek az ország törvényei, melyeket a király szentesített, és rájuk esküt tett: szentek, és aki e törvények megtartásáról gondoskodik, és tisztaságuk fölött őrködik. Olyan országban, ahol a hízelgő, a törvények megsértője, a hitszegő, röviden: a haza árulója jogosnak látszó igényt formálhat hivatalokra, jutalmakra és kitüntetésekre, mialatt a másik rész, mely a törvényt tiszteli, és annak előírása szerint él és cselekszik, üldöztetéseket szenved, amelyekkel gyötörni mindmáig megvolt azoknak a bátorságuk és módjuk. Minő jövendő előtt állhat azonban ez a rész, amelynek csak az utókor szolgáltat majd igazságot? - Én, személyem szerint, kivételes kegynek tekintem, ha Őfelsége nem akasztat fel - és egyedül Istennek köszönöm életemet.
Én természetesen az isteni törvények szerint élek és a társadalom törvényei szerint - de ez mit változtat a dolgon? - Ezért minden lélegzetvétel csak kegyelemből élvezett: követelnem és ragaszkodnom hozzá a szó valódi értelmében nem szabad. - A királyhoz való viszonyunkat illetően, úgy állunk vele szemben, ahogyan a Mindenhatóval. - Olyan viszony ez, melyet a Szent Szövetség méltányosnak tart - és mindig ilyen értelemben járt el. - Isten azonban igazságos és a magyar alkotmányt, minden korszakban egyformán szereti (ha szereti, de ez más kérdés) - akár leigáztatott már Itália, akár készül még harcolni szabadságáért. - Mivel foglalkozzék tehát egy magyar, lévén, hogy egy falusi embernek, a gazdászaton, gazdálkodáson és törvényeken, és e tiszteletre méltó kimeríthetetlen tudományok mellékágain kívül egyéb érdemes foglalatossága általában nem marad. - Innét a sok műkedvelő a szép- és képzőművészetekben, melyeket űzni, és alaposabban, mint holmi mellékeset, mint mély gondolatok és nehéz munka elhessentőjét - egy valóban szabad országban semmi idő sem marad. - Az embernek ilyen művészeket és doktorokat kell tartani és fizetni. A képzőművészetek - metafizika etc. - etc. - javára vagy kárára van-e az országnak?
Tehát a foglalkozáshoz fűző érdek hiányzik - ezért van ez a nagy számú különc Magyarországon. Ezek a bolondosok, ezek a furcsa hóbortosok - ezek a téves törekvések! Megtalálja-e ezt más országban ily mértékben az ember?
Az utóbbi események Magyarországon: az első csapás, melyet a magyar alkotmány kapott. A szüzesség elveszett. Még sokat fognak veszekedni. - kicsinyes támadások, kicsinyes védekezések -, mi lesz a vége azonban? És mit céloz, és mit akar voltaképp az egyik és a másik párt? A támadó és a védekező?
1. Támadó: azt akarja, hogy a magyar nemesember adózzék, fizessen, minden további terhet a parasztokkal egyenlően viseljen. Nyíltan kimondani sem bátorsága nem volt, sem az idő-körülmények nem voltak erre alkalmasak. Most az időpont megfelelőbbnek látszik, ezért a kezdet, a bátorság.
2. Védekező: semmit sem akar fizetni, semmit sem adni, semmit sem teljesíteni. De szégyelli, hogy sokat birtokol, sok hasznot húz az országból, és hogy mégsem akar semmit adni - mert a nemesi felkelés, a kiviteli vám Csehországgal, Ausztriával összehasonlítva etc. csekélységek. - Tehát álorcát ölt, hogy pirulását leplezze. - Magyarország még nem süllyedt oly mélyre, hogy ne tudjon elpirulni. Kiabál, arcátlanná válik, merthogy gyengének érzi magát, és saját érdekét a hazai alkotmánnyal és szabadságszeretettel akarja leplezni. - De szabad ország-e Magyarország? Az élő Istenre, nem! A nemesember szabad - a paraszt szolga, vagy rabszolga.
Oly nagyon vonzó-e hát saját-jogainknak e nemtelen védelmében, egy ilyen egyoldalú szabadság védelmében - életünket kockáztatni?
Pontos adatokat gyűjteni: Hogyan, kit, mit minden vármegye.
Mi volt a New Times-ban?
Mik a hercegprímás levelei? Kihez?
Mik a Pozsony, a Hont megyei feliratok?
Mi a Nagy Pál beszéde, melyet Czirákynak át akart nyújtani? Jogról és igazságról itt szó sincs, ez magától értetődik, itt egyszerűen a ius fortioris-ról [az erősebb jogáról] van szó. - Micsoda gyermeket (az alkotmány) fog Magyarország Metternichtől kapni, aki szüzességét elvette?!
Furcsa és rendkívül különös azonban, hogy az emberek még ezekben az utóbbi eseményekben is vakok, és hogy micsoda illúziókban élnek.
Császárunknak például szent meggyőződése - és halálos ágyán sem tudná senki az ellenkezőjéről meggyőzni -, hogy esküjét, melyet koronázásakor a magyar nemzetnek tett, sohasem szegte meg (bármily terhes és nyomasztó is időnként számára - hogy az alkotmányt tisztán és érintetlenül adja át utódjának - amikor az alkotmány alapját dúlta fel)!
Szomorú az, hogy az embert úgy tiporják el, mint a rovarokat, melyeket valami súlyos tárgy lapít agyon, nem is tudván, nem is sejtvén, hány meg hány szerencsétlen élőlény sóhajt és pusztul el terhének nyomása alatt.
Másrészt viszont sokakat látunk, akik a megnyugtatott lelkiismeret boldog illúziójában is igen irigylésre méltó kedélyállapotban, egy nemes és szent ügy védelmezőinek tartják magukat, készek vért és életet adni - és vagyonukat, etc. etc., tökéletes önfeláldozással a jó ügyért. (...)
