1825
1825
Szeptember 13-án
(...) Gyorsírók hiányából, a helyiség célszerű elosztásának, és végül az elnök tekintélyének, valamint a rendek engedelmességének, s olyan törvényeknek hiányából, amely szerint késedelem nélkül szavazattöbbség elérésére kellene törekedni: kiszámíthatatlan időpazarlás, és ezáltal valóságos baj származik. Egyetlen ügyet sem lehet nyugodtan, rendben és hidegvérrel megfontolni. - Orvoslás: Minden 3 évben rendszeresen országgyűlést tartani, hogy a rendek hozzászokjanak.
A helyiséget kijavítani, mert ez fontosabb, mint gondolják.
Fiume valóban Magyarországnak egy kikötője kell, hogy legyen.
Váltóbíróság.
Az úrbért szabályozni.
Közvélemény.
A só árát leszállítani.
A pénzt fixálni.
Hogy olyan beavatkozásokra, mint 23-ban, ne kerüljön sor.
Hogy a megyék egymással levelezhessenek.
A belső közigazgatást megjavítani. Az 1790-beli deputáció.
Szeptember 21-én
Kerületi ülés, az említett tárgyban. Sajnos, nem volt szabad beszélnem.
Egy ajánlat csak akkor visszavonhatatlan, ha mondhatnám, ünnepélyesen fogadták el. - "Done!" [Elintézve.] - pecsételik meg az angolban a kínált fogadást. - Az én véleményem tehát, hogy a rendek köszönő-feliratában az, aminek Magyarországon a következő évszázadban történnie kell - fog megalapoztatni.
Manapság két lehetőség van arra, hogy az ember a magáét védelmezze és biztosítsa: ágyúk - és közvélemény. Mi tartóztatja meg az autokrata Sándort, hogy Oroszország politikáját követve trónját az elöntött Pétervárról ne a paradicsomi Konstantinápolyba helyezze át - és egymillió harcrakész, jól fegyelmezett katonájával mintegy megbűvölve, mozdulatlan álljon? Talán bizony az osztrák hadsereg, ami az oroszt majd feltartóztatja? etc.
Sándor egy erény-megszállta pillanatában kimondta véleményét a trónon ülő dinasztiák jogáról, törvényességéről - szentségéről. Megcsodálták, tanúkat hívtak oda, többször elmondatták vele, és köszönték az emberiség nevében roppant nagy lelkierejét. - Önnön hatalmától megbűvölve áll most mozdulatlanul?
A császár most nyomtatásban adja ki trónbeszédét - Isten fizessen meg a szerzőnek, akárki légyen az -, s ez oly sok fegyvert ad a kezünkbe, hogy, ha ügyesen akarjuk forgatni, alkotmányunkat még sokáig, sokáig védelmezhetjük.
Egyébként teljesen mindegy. - Ez antiliberális alkotmány védelme: nem valami nemes feladat. 400000 lelket látunk, kik előjogaikat és kiváltságaikat olyan 10000000 emberrel szemben akarják megerősíteni, akikről az országgyűlésen szó sem esik!
Ha erre a tárgyra fordul a szó: olyan véleményeket és korlátoltságokat hall az ember, melyek a tunguzok vagy a baskírok birodalmába illenek.
"De hisz a magyar paraszt boldogabb, mint az osztrák", - ez az egyik okoskodás, - mintha ok volna arra, mert ezt még elismerném, hogy megnyugodjunk a magyar paraszt sorsa felől. - A lovat kevésbé bántalmazzák, mint a szamarat, és zabot kap - "következésképp a ló boldog". Be szép következtetés!
"Ha egy paraszt háza leég, ökre felfordul etc., az urasága segít neki az elveszettnek újra megszerzésében" - íme a magyar nemes földbirtokos másik megnyugtató érvelése-, ha valakinek szemébe tűnik a társadalmi különbség.
Felelet: "Az amerikai cukornád-ültetvényes is jól táplálja fekete rabszolgáit, nem bántalmazza őket etc. De vajon irántuk való szeretetből, vagy önszeretetből van-e így?" (...)
