IFJ. GR. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK
IFJ. GR. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK
Széphalom, szeptemb. 13. 1816.
Kedves barátom,
A TE principium. Ez a legelső levél, melyet hazaérkezésem olta írok, mert te vagy az első mind azok közt, akiket Erdélyben láttam, s a barátság és tisztelet áldozatja tégedet illet, minden nevezeteknél nagyobb barátom! Mi Carlosunk, valamikor téged említlek, mindannyiszor emelkedve érzem lelkemet, mert előttem képe, mi vagy és mi maradsz. Te vagy mielőttünk az igazi nagyságnak ideálja, s a mi hitünk minket meg nem csal. - Oh barátom, midőn én Hadadon a kanapé mellett ültem, és ott azt csináltam, amit, ha meg nem csalatkozom, mind a jó tónus, mind a jószívűség, mind a szempillantás szüksége tőle talán akaratom ellen is kívántak, mint tiszteltem én a te magad viseletedet, s hány ízben ragada meg a gondolat, hogy mit fogna mondani felőled a te nagylelkű atyád, ha egéből lepillanthatna, s ilyennek láthatna. Ne feledd soha, kedves barátom, ki volt az atyád, ki az anyád, s mivel tartozol a te Patakidnak, kik mindhárman tőled várják igaz megtiszteltetéseket. Neked intésekre nincs szükséged, de engedd barátodnak, hogy ő, örvendve azon, hogy olyannak talált, amilyennek óhajtott, sőt még többnek mint amilyennek képzelt, néked még intéseket is adhasson.
Qui monet ut facias quod jam facis, ille monendo
Laudat, et hortatu comprobat acto tuo.
Laudat, et hortatu comprobat acto tuo.
Én Hadadon elmeneteled után még egész napot töltöttem: B. Wesselényi Farkas hallani akara tőlem holmit, s teljesítém óhajtását. Tartoztam ezzel megbecsűlhetetlen jószívűségéért s örömest mulattam kedves és éppen nem üres társaságában. Néztük a holdat és Szaturnt, hallgattuk a Caudélla muzsikáját s a Ménard éneklését s két óra tájban fekvénk le. Rokonodtól tanultam, s elcsudálkozám, hogy abban a tárgyban leckéket is hallgatott s haszonnal hallgatott.
Magyarországon 7-dben igen korán értem, végigjártam a Károlyi kertet, hogy lássam, mi leve a nem bölcs ültetésből - erdő, s felkeresém a két viceispánt, hogy tőlök híreket halljak. Itt megláttam Ajtay Sámuel v. notáriust, ki a magyarúl olvasóknak oly derék univers[alis] históriát ada, s többekre buzdítottam. Éjszakára Nyírbátorba értem, s Gyulay Lajoshoz onnan méne első levelem.
Bruce Szopor olta szabadon jött egész eddig; valaki elől talált, mind megálla csudálni szépségét, s én kevélykedve mondottam, hogy a te ajándékod. Ma ki akarék menni rajta, de esik az eső; s így eddig még csak Emil ült hátán. - Sophienknak adott ajándékod Hadadon mind elhala. Hihető az üvegben valami állott, melynek ízét és szagát nem tűrhették. Ő azt így is köszöni, s örvendett azon hírnek, hogy te őtet a mi Sophienknak nevezgetéd.
Én ide szeptemb. 10dikén értem ebéd előtt kevéssel. Az volt szándékom, hogy szekeremet a domb alatt megállítom, s magam és a leányom feljövünk, s egyszerre nyitjuk meg az ajtót. De egy emberem megtudta valakitől, hogy már Liszkán valék, s hírt ada itt, hogy éjszakára bizonyosan itt leszek. A gyermekek tehát lesben állának, s alig emelkedett fel szekerem az újhelyi úton a partról, s csoportosan szaladtak előnkbe. Talán éppen azon a helyen, hol téged öleltelek volt meg, előmbe jöve a mi Sophienk. Zokogva, fuldokolva sírtunk mindketten, s én egész mértékben érzém, mit vesztettem erdélyi megbecsülhetetlen örömeim által. E scéna nem talál szót a kifestésre. Nem bánhatom, nem bánom, hogy láttam Erdélyt; örvendek sorsomnak; hogy azt az áldott földet, a Carlos hazáját s Zsibót s annyi jó és nagy embert láttam, de sajnálom, hogy három holnapig voltam távol az én szeretetemre legméltóbb asszonytól! Elvesztett örömeimet illő lesz kipótolnom; s ki fogom; sok ideig nem megyek el a háztól. - Gyermekeimet jól találtam, s azalatt, hogy távol valék, nem ére nagy kár.
A mi igen kedves Buczynknak és az általam szívesen szeretett Kornisnak e napokban írni fogok. Mondd ezt nekik, ha talán hozzájok írni fogsz. Barátom, a gyertyáncabinet a kis kertben, s az a szép ülő a csorgó kútnál, néked, Buczynak, Kornisnak, Farkasnak és nekem, örökre szent. Én ugyan oda igen sokszor fogok visszakívánkozni.
Jelentsd alázatos tiszteletemet s kézcsókomat őnagyságának; feleségem a legszívesebb tisztelettel köszöni őnagyságának minden erántam s leányához bizonyított kegyességeit, magadat azzal az indulattal, mely túl van minden félreértethetésen, forrón csókol. Kedves neki is az az indulat, hogy te tavasszal itt lészesz. Kormányozza dolgaidat a téged szerető isten úgy, hogy mindent megkapj, amit óhajtasz. Senki sem érdemli azt úgy, mint te.
Kazinczy
Szatmár, Szabolcs és Bihar hajtást tartottak a 70 személyből öszveállott haramiákra, s négyet közűlök megkaptak s vajdájokat, egy Kovács nevű nemesembert, három társával felakasztatták jure statario. - Öcsém, Ibrányi Antal úr beszélé, hogy későbben harmincat ismét megkaptak. Ezt a hírt Ibrányi azon szolgabírótól vette, aki relatiót teve eránta Szabolcsban és így kétséget a dolog nem szenved. Nekem az útban nem vala semmi bajom.
