ORCZY LŐRINCNEK
ORCZY LŐRINCNEK
Kassa, 1787. nov. 12.
Nagyságos uram!
Bémutatom nagyságodnak azt az egynéhány valamimet, aminek kinyomtatására egy-két barátim ösztönzése vetemített. A jó szerencsére bízom, mit ítéltet felőlle; mert különben elég példánk van már, hogy a közönséges javallás, vagy szidalom nem jele a munka jó vagy rossz voltának. Ha nagyságod nem tartaná rossznak, elég satisfactio volna a könnyen támadható kedvetlen ítélet helyett!
Mi Kassán nemigen heverünk. Az én Gessnerem sajtó alatt van; tegnap nyomtatták a 4-ik árkust belőle; - azon kívül pedig Hamletet bocsátom ki. Szabó Miltonnak az Elveszett Paradicsomát fordítja deákbul magyar hexameterekre, Simay a Moličre Fösvényét, kit ő Szűkmarkosnak akart nevezni, de tanácslásomat követvén Sugorinak. Batsányi Tassot igyekszik lefordítani, de nincs originálja. Eszerint a magyar literatúra munkáit tekintvén majd igen ráillik az Kassára, amit a deák példabeszéd Afrikáról mond: Africa semper habet aliquid novi! De aligha a nem lesz még végső romlása a magyar literatúrának, hogy semper habet aliquid novi. Ha mindent elrontunk, sohase lépünk tökéletességre. Erre pedig az elhíresedés esztelen óhajtása s a magyarországi német könyvnyomtatók fösvénysége nagy út. Ajánlom magamat nagyságodnak kegyességeibe s maradok.
nagyságodnak
Kassa, 19. novembris 1787.
alázatos tisztelője
Kazinczy Ferenc
alázatos tisztelője
Kazinczy Ferenc
