RÁDAY GEDEONNAK
RÁDAY GEDEONNAK
Kassa, 1788. máj. 19.
Nagyságos Uram!
Elkészűlt végtére az én Gessnerem is, melyet esztendőnél tovább tartott kezei között Landerer. Nem tudom micsoda szerencsétlenségből a Báróczy tisztelőihez tett ajánlásom kimaradott a nyomtatásból, és azt én magam se vettem elébb észre, hanem csak akkor, mikor már némely exemplárokkal másoknak kedveskedtem is. De csakugyan nem panaszkodhatik Báróczy, mert róla a nagyságodhoz írott és a fordításnak elibe tett Levelemben dícséretesen emlékezem.
Én ezt a nyomtatást nem nézhetem bosszankodás nélkűl. Teli vagyon hibákkal, és ezen felűl a Landerer emberei oly mocskosan nyomtatták, hogy sok exemplárokat el kellene hányni. - Azon lészek tehát, hogy mintegy esztendő múlva csinosabban és sok igazgatás által jobbá téve bocsáthassam ki.
Most egy más munkám vagyon készen nyomtatás alá. Esméri reménylem nagyságod azt a kis románt, amelyet Sonnenfelsének is mondanak lenni: Adolphs Gesammelte Briefe. - Ez a Goethe Wertherének példája szerint van írva. A festegetések benne pathetikusok. Én ezt lefordítottam, s magyarrá tettem; azaz a személyeket és a történetet Budára hoztam által; Adolph nálam Bácsmegyei, Sophie Surányi Manci sat. A történet ez: Bácsmegyei Surányi Mancival szerelemben és csaknem jegyben van: Szentpétery secretáriussá lesz a L[ocum] t[enentia]le Consiliumnál, megesmerkedik Mancival, megkéri a szüléitől, s ezek a lyányt hozzáadják. Bácsmegyei ezen annyira elcsügged, hogy minekutána egykor véletlenül vélek öszveakad, beteggé lesz, s meghal. Ohajtanám, hogy minekelőtte ez a munkám közre megy, az a szerencséje lehessen, amely vólt Gessneremnek, hogy nagyságod revideálhassa. Első alkalmatossággal leküldöm már 12 árkusnyira tisztán leíratott darabját, s alázatosan kérem nagyságodat, méltóztasson Trattnerrel szóllani munkábavétele eránt. - Mintegy 17 árkusra megyen, mind öszvességgel, s én semmi exemplárt nem kívánok, sőt 50-t tőlle megveszek.
A Museum nevezete nékem teljességgel nem tetszett. Engedtem mindazáltal társaimnak. Adják az egek, hogy igyekezeteinknek bóldog végét láthassuk.
Koros Imre Uram se Zrínyit nem küldi, se a Nagyságod megígért munkáit. Nyughatatlanul várom mind a két darabot, hogy a második nyalábba beléiktattathasson, és Társaságunk nagyságodnak nevével dicsekedhessen. - Ajánlom magamat nagyságodnak sokszori kegyességeibe s maradok.
Kassán 19. Maji 1788
alázatos tisztelője
Kazinczy
alázatos tisztelője
Kazinczy
