Széphalom, nov. 4. 1819.
Tisztelt kedves barátom,
Barátságos emlékeztetésed csalhatatlan bizonysága annak, hogy te engem szeretsz, az pedig az én életem legbecsesb öröme. Engedj meg hallgatásomnak. Közelgetvén végem felé, olyanná lettem, mint akiket megszállott a pénz gyűjtésének dühe: alig marad időm barátimnak írni. Éppen ez órában végzém el egy 48 lapnyi értekezésemet a Tud. Gyűjt. számára, melyen sok holnapok olta dolgozom, s legelső dolgom az, hogy neked válaszoljak. A mi Kisünk levele két holnap olta várja azt.
Barátom, Pesten una salvificát prédikálnak a nyelv dolgában, s ámbár a dolog előttem titkoltatik, és hogy ne moccanhassak, Nabugodonozorrá csinála füredi Vida (Verseghy Ferenc), látom mégis, hova akar kiütni a dolog...
Szüretem igen rossz volt. Egy olyan szőlőn, mely ada már az atyámnak (nem nekem) 80 hordó bort, most harmadfél hordót adott; egy másik 9 hordót, egy harmadik felet. Aratásom ilyenforma. Szőleimet 3-szor verte le a jég, tavaly egyszer, s ez a szerencsétlenség oka.
Szept. 23. éjjeli 3 órakor a legirtóztatóbb szélben, melyet még télben is képzelhetsz, tűz támada a 40 házból álló falucskában, s végigment mindazon, ami a meridiánus lineájában útjában volt. Egy óra alatt vége volt mindennek. Fejem felett 8 helyen ége a zsindely, de házam, csűröm, istállóim megmaradtak. Két oeconom épületem van oda, s 2.000 frt-tal vagyok szegényebb. Midőn famíliám leveleit 2 kufferben kivittem, térdre buktam s mind a két térdem nagy sebet kapott. De következése régen nincs.
Gróf Dessewffynek hozzám írt pajkos, de gyönyörű versét olvastad az újságban...
Mi mindnyájan élünk, s valaha már nem szaporodunk, mint eddig. Képzelheted, édes barátom, mint fogódik el szívem, midőn gyermekeimet látom magam körül, kik közül Bálint még nincs 16 holnapos, s az forog előttem, hogy októb. 27-dikén beléptem a 61-dik esztendőbe. De az Ábrahám istene ezekről sem feledkezik el, s még eléggé ifjúnak érzem magamat.
Mondjad Lizi kisasszonynak, hogy Stammbuchja papirosait eltettem valahova, s még rá nem akadtam: de bizonyosan el nem vesznek, s örvendve fogom beírva visszaküldeni. Szeretném tudni, Kármán mint végezte el a képeket, és hogy az ottlétemben még vakon álló szemek a Susi kisasszonyéban csillámlanak-e. Az Igaz szavai felett sokat mosolygok magamban.
Kérlek, édes barátom, méltóztassál az idezárt szelet papírost Fáy András rokonomnak általadni, ha a kisasszonyok ismét elmennek nézni gyönyörű képeit.
A tek. asszonyt tiszteld mind az én, mind a feleségem nevével s engedd megölelni magadat teljes szívemből, teljes lelkemből, és minden erőmből.
Örök híved
Kazinczy Ferenc