SZENTMARJAY FERENCNEK
SZENTMARJAY FERENCNEK
Regmec, augusztus 22. 1794.
Szentmarjaynak Kazinczy barátja
Egy postanapról más postanapra haladván várt leveled, végre elkezdem levelezésünket. Az igazság, virtus, hazaszeretet s barátság géniuszai lebegjenek felette, s távoztassanak el minden félreértést, gyanút, ellankadást mellőlünk. A meghasonlás eltávoztatásáért nem nyújtok néktek tömjént; az nem férhet jobb lelkekhez.
Környékünknek nincs semmi nevezetes újsága, s úgy látszik, hogy elrémülvén azokon, amiket a tévelygő hír Bécs és Pest felől híresztelt, elfelejtkezett újságot szülni. Azok helyett tehát, mikkel néked, tisztelt és szeretett férfi! különben kedveskedtem volna, azokat a hihetetlen dolgokat beszélem el, amelyeket itt egyikünk a másika után hazudoz.
1. Martinovicsot az udvar, nem tudatik miért, elfogatta. A nép öszvecsődült s elbocsátását kivánta. Egy regement kirukkolt, s ágyúk szegeztettek a bástyákra. Másnap az udvar Laxenburgba költözött ki; de alig pihente meg ott magát, midőn 30 kocsin jöttek az esedezők, azzal a jelentéssel, hogy ha kérések elégségesnek nem találtatik, holnap 500 és ha az sem, holnapután 5.000 kérő lesz. Azt is beszélik, hogy Martinovics tortúra által faggattatott, nem tudom, miknek kivallására. Vallott, és azonnal igen sokan fogattak el, és titkon meg is ölettettek. Az elfogottak nevei közt volt a Batsányié is. - Közönséges lévén a hír, kellett valaminek történni; de mégis hihetetlen előttem.
2. Az udvar nem nézvén bátorságosnak Bécset, Budára akar lejönni; s a bécsi nép zúg.
3. Barkó szelet kapott a maga vicebarkói által, hogy 10. auguszti Pesten revolúció készül, s ezen fogva éjjel 12 ágyút vitetett ki a fegyverházból Pestre, s kártácsokkal töltette meg, s annak a helynek szegeztette, ahol a zendülők öszvegyülekezni akartak. Megvirradott, s nem volt semmi. Így állottak ott az ágyúk, készen lőni, ha lett volna kit, s a palatinus visszavitette az ágyúkat, mihelyt Pestre érkezett, mégpedig fényes nappal. Ha ez igaz, hogy meri magát Barkó egy oly nép közt mutatni, amely általa így bosszantatik. Éljen a mi kedves palatinusunk.
4. B. Podmaniczky azt investigálta, hogy az ifjúság mért hord rövid hajat, mely gallicizmus. - Már ez felette sok: és ezt soha nem hihetem. Én a francia revolúció előtt már rövid hajat hordottam és azt is fogok, valamíg a rövid haj természetes göndörödését a frizuránál szebbnek, és annak kevés időt kívánó megfésülését a farkfonásnál könnyebbnek fogom ítélni. - Azt tartom, hogy az olyakat investigálni, és azt adni a népnek tudtára, hogy az uralkodás retteg, veszedelmes; veszedelmesebb, mint a rövid hajba rejtett antiroyalizmus. Aki jakobinus, úgy vélem, nem jegyzi ki magát annak a rövid hajjal.
5. A felséges császár megbosszankodván azon, hogy a belgák 40.000 embert adni nem akarnak, az ő megbüntetésekre általengedte őket a franciáknak. Így fog velünk is bánni, ha a cautiot egynéhány milliomig Magyarország felvállalni nem akarandja.
Ezek azok az ostoba hírek, amelyek bennünket itt nevettetnek is, rémítenek is. Kérlek, írd meg, mi bennek igaz.
Írásaimat Kis János talán már elvitette. Ha el nem vitette volna, tartsd magadnál. Okom van azt reményleni, hogy szeptembernek közepe táján Pesten foglak ölelhetni, s akkor magam viszem el azokat Győrbe. Szeretném mindazáltal, ha Verseghy úr azokat addig körültekintené.
Diogeneseimnek kiszabadítások eránt semmi lépést nem teszek, míg azt nem látom, hogy a dolgok csendesednek, mert zavarban haszontalan minden igyekezet. Élj boldogul, kedves hazafi! s szeress.
