SECUNDA PARS
SECUNDA PARS
Halljuk meg immáron sok könyhullatását,
Kegyetlen kősziklák között bujdosását,
Az halál torkából megszabadulását,
Bujdosása után való vigasságát.
Kegyetlen kősziklák között bujdosását,
Az halál torkából megszabadulását,
Bujdosása után való vigasságát.
Másod napon reggel bánattal felkele,
Sok könnyhullatással városból kiméne,
Nincsen már sehová semmi reménysége,
Keserűnek tetszik világban élete.
Sok könnyhullatással városból kiméne,
Nincsen már sehová semmi reménysége,
Keserűnek tetszik világban élete.
Iszonyú kegyetlen havasokon mégyen,
Hol lenne halála, ő csak azt keresné,
Egy szép forrás mellett ő maga leüle,
Ily keserves sírást ő magában kezde:
Hol lenne halála, ő csak azt keresné,
Egy szép forrás mellett ő maga leüle,
Ily keserves sírást ő magában kezde:
"Jobb holtom énnékem, hogysem mint életem,
Nem láthatom többé már az én szeretőm,
Kiért én nem szánom letenni életem,
Általütöm rajtam az ennen fegyverem.
Nem láthatom többé már az én szeretőm,
Kiért én nem szánom letenni életem,
Általütöm rajtam az ennen fegyverem.
Ó, édes vén atyám és szerelmes anyám,
Kiket hitetlenül hagytam országomban,
Az én gyilkosomat csak vélem elhoztam,
Édes rokonimat bezzeg messze hagytam.
Kiket hitetlenül hagytam országomban,
Az én gyilkosomat csak vélem elhoztam,
Édes rokonimat bezzeg messze hagytam.
Légy egészségben már, szerelmes két bátyám,
Kikkel én az kertben szerencsét próbáltam,
Nap és az Hold, kiknek világánál jártam,
Átkozott nyoszolya, az hol elaludtam.
Kikkel én az kertben szerencsét próbáltam,
Nap és az Hold, kiknek világánál jártam,
Átkozott nyoszolya, az hol elaludtam.
Légy te egészségben én édes szerelmem,
Jaj, ez idegen föld majd megemészt engem,
Keserűnek tetszik világban életem,
Szerelemnek mérge majd megemészt engem.
Jaj, ez idegen föld majd megemészt engem,
Keserűnek tetszik világban életem,
Szerelemnek mérge majd megemészt engem.
Én szép fejér testem, kit gyengén tartának,
Az fúvó széltől is megoltalmaztanak,
Hol az te koporsód? vadak elszaggatnak,
Ki temet el téged, vallyon s kik siratnak?
Az fúvó széltől is megoltalmaztanak,
Hol az te koporsód? vadak elszaggatnak,
Ki temet el téged, vallyon s kik siratnak?
Légy egészségben már én utolsó napom,
Melyen ez világból lészen kimúlásom,
Én utolsó órám, melyen elaluszom,
Ez csorgó forrásnál majd lészen halálom."
Melyen ez világból lészen kimúlásom,
Én utolsó órám, melyen elaluszom,
Ez csorgó forrásnál majd lészen halálom."
Kardjának a végét az földre bocsátá,
Hegyit oldalában szíve aránt tartá,
Az által hogy esnék hirtelen halálban,
Azonban énekszót az erdőben halla.
Hegyit oldalában szíve aránt tartá,
Az által hogy esnék hirtelen halálban,
Azonban énekszót az erdőben halla.
Hirtelen tekinte, egy szép leányt láta,
Ugyan megrettene, viszontag felálla,
Mert istenasszonynak őtet véli vala,
Az ő szépségében álmélkodik vala.
Ugyan megrettene, viszontag felálla,
Mert istenasszonynak őtet véli vala,
Az ő szépségében álmélkodik vala.
Tündérleány volna? - őtőle megkérdé,
Ő is kérdésére dolgát megbeszéllé,
Keservesen tőle ő jövendőjét kérde,
Melyre az szép leány ezképpen felele:
Ő is kérdésére dolgát megbeszéllé,
Keservesen tőle ő jövendőjét kérde,
Melyre az szép leány ezképpen felele:
"Mostan, te szép ifjú, meg ne öld magadat,
Dolgaidnak várjad jóra fordulását."
Ő magában viszont ismeg ígyen szóla:
"Jobb holtom, hogysem mint éltem ily nagy búban.
Dolgaidnak várjad jóra fordulását."
Ő magában viszont ismeg ígyen szóla:
"Jobb holtom, hogysem mint éltem ily nagy búban.
Napról napra, látom, öregbül bánatom,
Jobb az én testemből lelkem elkimúljon,
Ez keserves világ hogysem így gyötörjön."
Szablyáját kirántá, hogy többé ne éljen.
Jobb az én testemből lelkem elkimúljon,
Ez keserves világ hogysem így gyötörjön."
Szablyáját kirántá, hogy többé ne éljen.
Iszonyú ordítást azontól ott halla,
Az melynek miatta haja feláll vala,
Azt alítja vala, sárkány és oroszlány
Egymásra találván vínak az barlangban.
Az melynek miatta haja feláll vala,
Azt alítja vala, sárkány és oroszlány
Egymásra találván vínak az barlangban.
Monda ő magában: "Ki magát megölné,
Isten országának lakója nem lenne,
De jobb nékem - úgy mond - az barlangban mennem,
Hadd szaggassanak el oroszlányok abban."
Isten országának lakója nem lenne,
De jobb nékem - úgy mond - az barlangban mennem,
Hadd szaggassanak el oroszlányok abban."
Hogy elközelgete, tekintvén barlangban,
Hát három ördögfi nagyon vínak abban,
Azokat megkérdé, hogy mi dolgok volna,
Ifjú Árgirusnak így feleltek vala:
Hát három ördögfi nagyon vínak abban,
Azokat megkérdé, hogy mi dolgok volna,
Ifjú Árgirusnak így feleltek vala:
"Egy atyától valók mi mindhárman vagyunk,
Az atyánktól maradt örökségen vívunk,
Egy ostor, paláston s egy bocskoron vívunk,
Ez három jószágon mi meg nem alkhatunk.
Az atyánktól maradt örökségen vívunk,
Egy ostor, paláston s egy bocskoron vívunk,
Ez három jószágon mi meg nem alkhatunk.
Az bocskor s palástnak oly ereje vagyon,
Hogy az ki ezekben felöltözvén vagyon,
Háromszor ő magát az ostorral sujtván
Azt mondja: ott légyek, azhol én akarom,
Hogy az ki ezekben felöltözvén vagyon,
Háromszor ő magát az ostorral sujtván
Azt mondja: ott légyek, azhol én akarom,
Minden kétség nélkül azonnal ott lészen,
Hogy ha dolgaiban bátorságos lészen.
Nem de nem méltó-é haragudnunk ezen,
Kinek egymás nélkül semmi haszna nincsen?
Hogy ha dolgaiban bátorságos lészen.
Nem de nem méltó-é haragudnunk ezen,
Kinek egymás nélkül semmi haszna nincsen?
Középső öcsénknek hagyott ily hatalmat,
Valamikor akar, minket leszállíthat,
Az mely miatt vallunk sok bosszúságokat,
Lássad, édes bátyám, te ítélj igazat."
Valamikor akar, minket leszállíthat,
Az mely miatt vallunk sok bosszúságokat,
Lássad, édes bátyám, te ítélj igazat."
"Atyafiak vagytok, mit vítok? - azt mondá -
Hallgassatok reá az én mondásomra,
Én majdan titeket igazítlak jóra,
Az kitek érdemli, annak ítélem ma."
Hallgassatok reá az én mondásomra,
Én majdan titeket igazítlak jóra,
Az kitek érdemli, annak ítélem ma."
Háromfelé három nagy hegyet mutata,
Hogy azki először onnat vissza jutna,
Az hasznos jószágot mert ő annak adná.
Hallván futamának, készek lőnek hozzá.
Hogy azki először onnat vissza jutna,
Az hasznos jószágot mert ő annak adná.
Hallván futamának, készek lőnek hozzá.
Az bocskort lábára, palástot vállára
Felvévén az ostort markában szorítá,
Háromszor ő magát sujtá, és így szóla:
"Hipp hopp szeretőmnél legyek!" - ő azt mondá.
Felvévén az ostort markában szorítá,
Háromszor ő magát sujtá, és így szóla:
"Hipp hopp szeretőmnél legyek!" - ő azt mondá.
Mint sebes ellőtt nyíl, földről ragadtaték,
Míg visszatérének, mindaddig viteték,
Hallhatatlan messze hirtelen távozék,
Szerencse szegénynek ilyen jó adaték.
Míg visszatérének, mindaddig viteték,
Hallhatatlan messze hirtelen távozék,
Szerencse szegénynek ilyen jó adaték.
Középső ördögfi mihelyt haza juta,
Megtudá Árgirust hogy ő elment volna,
Ő tudományával szegényt leszállítá,
Egy nagy hegy oldalán földre esett vala.
Megtudá Árgirust hogy ő elment volna,
Ő tudományával szegényt leszállítá,
Egy nagy hegy oldalán földre esett vala.
Hallhatatlan messze hirtelen ment vala,
Mert immár utána nem mehetnek vala,
Keserves Árgirus ő magát siratja,
Még csak madarat is ő nem láthat vala.
Mert immár utána nem mehetnek vala,
Keserves Árgirus ő magát siratja,
Még csak madarat is ő nem láthat vala.
Magában gondolá, hogy hegyre felmenne,
Nagy keserves szemmel mindenfelé néze,
Magát az halálnak mindjárást ereszté,
Azonban az hegynek egyenest erede.
Nagy keserves szemmel mindenfelé néze,
Magát az halálnak mindjárást ereszté,
Azonban az hegynek egyenest erede.
Szintén kenyere is már elfogyott vala,
Egy kis pogácsája turbájában vala,
Éhségét gyökérrel ő enyhíti vala,
Teljes harmad napig elfeljutott vala.
Egy kis pogácsája turbájában vala,
Éhségét gyökérrel ő enyhíti vala,
Teljes harmad napig elfeljutott vala.
Drága nagy szép várat láta hegy tetején,
Kinél soha szebbet nem látott éltében,
Akará, hogy ez vár felé közel menjen,
Egy szép lány jöve várból eleiben.
Kinél soha szebbet nem látott éltében,
Akará, hogy ez vár felé közel menjen,
Egy szép lány jöve várból eleiben.
Mindjárt megisméré, hogy Árgirus volna,
Asszonyához leány mindjárt futott vala,
"Ihol jő Árgirus, asszonyom!" - azt mondja,
Mely szóra az asszony mindjárt arcul csapá.
Asszonyához leány mindjárt futott vala,
"Ihol jő Árgirus, asszonyom!" - azt mondja,
Mely szóra az asszony mindjárt arcul csapá.
"Vallyon s ki hinné el, mit hazudsz előttem?
Csak álmodban láttad, azt inkább elhittem."
Más szolgálója is ez híren kifuta,
Látá, megisméré, örömmel megtére.
Csak álmodban láttad, azt inkább elhittem."
Más szolgálója is ez híren kifuta,
Látá, megisméré, örömmel megtére.
"Asszonyom, szeretőd ihol jő!" - így szóla,
Annál is szörnyebben asszony arcul csapá,
Harmadik futamék, az is őt meglátá,
Asszonyhoz béméne, ilyen szókat szóla:
Annál is szörnyebben asszony arcul csapá,
Harmadik futamék, az is őt meglátá,
Asszonyhoz béméne, ilyen szókat szóla:
"Az te szép szeretőd ihol jő, asszonyom!"
Azt is arcul csapá, nagy haraggal mondván:
"Megbolondultatok ti, amint arányzom,
Vagy tréfás társtoknak alítotok, látom.
Azt is arcul csapá, nagy haraggal mondván:
"Megbolondultatok ti, amint arányzom,
Vagy tréfás társtoknak alítotok, látom.
Lehetetlen dolog, hogy ő ide jőne,
Az emberi nemzet ingyen se remélje,
Ha szárnya volna is, gond volna jőnie."
Leányok kiáltják, hogy bizony ő jőne.
Az emberi nemzet ingyen se remélje,
Ha szárnya volna is, gond volna jőnie."
Leányok kiáltják, hogy bizony ő jőne.
Ő maga negyedszer kétséggel kiméne,
Mihelyen meglátá, ottan megisméré,
Fáradt tagját látá, rajta keserüle,
Ő sok bujdosásán megesék az szíve.
Mihelyen meglátá, ottan megisméré,
Fáradt tagját látá, rajta keserüle,
Ő sok bujdosásán megesék az szíve.
Kiterjesztett kézzel nyakára borula,
Nagy öröme miatt ugyan nem szólhata.
Gyenge lágy ruháját könyvével áztatja,
De szíve sokára meg helyére álla.
Nagy öröme miatt ugyan nem szólhata.
Gyenge lágy ruháját könyvével áztatja,
De szíve sokára meg helyére álla.
"Hogy érdemlettem ezt - mondá -, szép virágom
Én édes szép rózsám, nagy szép Árgirusom?
Kész vagyok ma érted halált megkóstolnom,
Ugyan is nagy sokszor volt immár szándékom."
Én édes szép rózsám, nagy szép Árgirusom?
Kész vagyok ma érted halált megkóstolnom,
Ugyan is nagy sokszor volt immár szándékom."
Egymás szeretők közt mely szokott lennie,
Egyik az másikkal nagy soká beszélle,
De hogy az senkinek már nehéz ne lenne,
Csak rövid beszéddel minden ember értse.
Egyik az másikkal nagy soká beszélle,
De hogy az senkinek már nehéz ne lenne,
Csak rövid beszéddel minden ember értse.
