Mi történt a számítástechnikában?
Mi történt a számítástechnikában?
Az elmúlt esztendő a személyi számítógépek (PC-k) éve volt a világpiacon. Nem mintha ekkor jelent volna meg először ez a mindenki életében helyet követelő eszköz, hiszen pl. a legismertebb, a legtöbbet utánzott PC-t az IBM (Egyesült Államok) már 1981-ben bemutatta, de a piaci felfutás, az alkalmazási terültek bővítése, a nagy számban eladható típusszoftverek nagy választéka valószínűleg 1986–87-ben tetőzik. Kb. 15 millió eladott számítógép, üstökösként felbukkanó, majd eltűnő cégek, váratlan sikerek és csúfos kudarcok, drasztikus árcsökkentések, egyszóval igazi piac jellemzi ezt a szektort. Hosszú távon persze itt is érvényesül a minőség, a megbízhatóság – és végül, de nem utolsósorban a tőkeerő. Két nagy csoport emelkedik ki: az IBM és az őt utánzó, IBM PC-hasonmásgyártók, illetve az ezekre a gépekre szoftvert készítők, és az egyre igényesebb műszaki-oktatási feladatokhoz mindig újra felnövő Apple (Egyesült Államok).
Ilyen tömegű gép esetén nem közömbös, milyen mikroprocesszort építenek be a PC-gyártók személyi számítógépeikbe. A verseny itt legalább olyan éles, mint a végtermékek piacán. Az Intel (Egyesült Államok) és a Motorola (Egyesült Államok) vív itt fej fej melletti küzdelmet. Az IBM és az IBM-hasonmásgyártók Intel, az Apple pedig az ezzel egyenértékű, de más filozófiára épülő Motorola mikroprocesszorokat alkalmazza gépeiben. 1986 nyarán az Intel bejelenti 80 386-os, 32 bites mikroprocesszorát; a Motorola az MC 68 000-es sorozat továbbfejlesztésével válaszol. Szeptemberben jelenik meg az első Intel 80 386-alapú gép, a Compaq (amerikai) Deskpro 386 személyi számítógépe, válaszul 1987 márciusában az Apple kirukkol az addig is népszerű Macintosh két továbbfejlesztett típusával, amelyek Motorola 68 020-as processzorra épülnek.
Az IBM – megunva a hasonmásgyártók számának és profitjának állandó növekedését – 1987 áprilisában egy teljes új gépcsaláddal, a PS/2-vel jelenik meg. Új operációs rendszer, a szabványostól eltérő hálózati és grafikai megoldások nehezítik meg az utánzók dolgát. Egyidejűleg az IBM 15-20%-kal csökkenti korábbi modelljeinek árát. Az IBM új gépcsaládjának valószínűleg ugyanolyan szabványteremtő hatása lesz, mint korábbi PC, PC/XT és PC/AT gépeinek. Az a tény pl., hogy az eddig megszokott 5 1/4 inch (kb. 13 cm) átmérőjű hajlékonylemez (floppy disk) helyett 3 1/2 inch (kb. 9 cm) átmérőjűt alkalmaz a cég, bizonyára világméretű változást jelent a lemezek és lemezegységek piacán. A méretcsökkentés nem jelenti a felhasználó megkárosítását, hisz az új minilemez tárolási kapacitása éppen a duplája a korábbi méretűnek (360 helyett 720 kilobájt).
A személyi számítógépek értelmes, gazdaságos kihasználásának kézenfekvő módja helyi hálózatok kialakítása, ahol bizonyos erőforrások (mágneslemezes tároló, nyomtató) megosztva használhatók. 1986–87-ben mintegy 300 000 helyi hálózat (LAN = Local Area Network) működött a világon. Legjelentősebb forgalmazói a Novell, a 3Com és az IBM, mindhárom amerikai cég.
A szoftvergyártás terén a számolótábla-kezelő programjáról híres Lotus cég (Egyesült Államok) vezeti a piacot 300 millió USD évi forgalmával, őt követi az amerikai Ashton-Tate (200 millió USD), szorosan a nyomukban a Microsoft (Egyesült Államok).
Az elmúlt időszak jellemző tendenciája a kategóriahatárok – legalábbis a felhasználók megítélése szerinti – elmosódása a mikro- és mini-, ill. nagyszámítógépek között. Megingott a csupán nagygépek gyártásával foglalkozók piaci helyzete. Egyre több felhasználó dönt úgy, hogy a nagy beruházási költséggel járó, légkondicionált géptermek építése és felszerelése helyett mikro- vagy miniszámítógéppel oldja meg feladatait. Ez egyben csökkenti kiszolgáltatottságát is a szakmailag és szervezetileg elkülönülő számítóközponttal szemben. Ezen irányzat legfőbb haszonélvezője a DEC (amerikai) cég, amely jelentős piaci szegmenseket hódít el az IBM-től. Jól jelzi ezt a folyamatot a tőzsde reagálása: 1986-ban a DEC részvényei stabilan emelkedtek, az IBM-éi csökkentek.
Jellegzetes vonása az elmúlt év számítástechnikai piacának a hordozható, ún. lap-top („ölbe vehető”) gépek megjelenése. A könnyű (5-7 kg tömegű), akár utazás közben is használható, általában folyadékkristályos képernyővel felszerelt, telepről is működtethető gépek közül a japán Toshiba cég modelljei bizonyulnak a legjobbaknak, 1987-ben 600-700 000 darab eladásával számolnak a szakértők; ebből a Toshiba részesedése 30% felett várható.
Talán ez az egyetlen terület, ahol japán termék vezet a piacon. A japán gyártók 1987-ben sem új ötleteikkel tűnnek ki, hanem megbízható minőségükkel és rendkívül alacsony áraikkal. Továbbra is gyenge oldaluk a szoftverfejlesztés; ezen központi intézkedésekkel akarnak változtatni.
1986–87 egy másik slágere: a hi-fi technikában már néhány éve ismert, lézeres olvasófejjel működő CD (Compact Disc)-lemez bevonulása a számítástechnikai tárolóeszközök családjába. Az új eszköz neve: CD-ROM, kifejlesztője a holland Philips. A kompakt lemezek nevükhöz hűen hatalmas tárolókapacitással rendelkeznek: egy kb. 21 cm átmérőjű lemezre 500 megabájtnyi információ is elfér, ami megfelel egy 30-40 köteles enciklopédia tartalmának. A CD-ROM gyors terjedését biztosítja, hogy immár minden komolyabb személyiszámítógép-gyártó cég ellátja gépét az optikai tárhoz szükséges csatlakozóval (egy tároló ára 1987-ben 700-1000 dollár). A CD-ROM egyetlen hátránya, hogy tartalma még nem törölhető, bár kísérleti szinten már létezik az újraírható optikai tár: a legígéretesebb eredmény a Philips és a Sony (Japán) közös vállalkozásából várható. Valószínű azonban, hogy ez a termék 1988 előtt nem fog megjelenni kereskedelmi forgalomban.
V. Nagy Elek
