Mi történt az elektronikában?
Mi történt az elektronikában?
1986-ban még mindig túltermelési válság volt a szokványos szilícium-„chip” (áramköri lapka) piacán. Éleződött a verseny Japán és az Egyesült Államok ipara között, de a frontok összekuszálódtak. Nemcsak amerikai vállalatok nyitottak Japánban gyárat, mind a Texas Instruments, de pl. a japán Fujitsu 1986 októberében megvásárolta az amerikai Fairchild Semiconductort. A csúcstermékek fejlesztésében Japán szerzett parányi előnyt: a Toshiba és a NEC (Nippon Electric Company) is kidolgozott 4 millió bites közvetlen elérésű tárat (RAM); az Egyesült Államokban ez csak a Texas Instrumentsnek sikerült. Mindhárom megoldásban csupán mintegy 100 mm2 a chip felülete!
A szilíciumtranzisztor a legmagasabb igényekhez már nem eléggé gyors. Gyorsabb a galliumarzenid, de a leggyorsabb eszköz a többféle anyag vékony – néhány atomos – rétegéből felépített „nagy elektronmozgékonyságú tranzisztor” (HEMT), amellyel sikerült 77 K hőmérsékletre hűtve 8,5 ps (pikoszekundum, 10-12 s) kapcsolási időt elérni. Ez a szilíciumhoz képest nagyságrendi javulás, de persze még nem gyakorlat. Az első felhasználás mikrohullámú áramkörökben várható. Logikai áramkörben a galliumarzenid is csak a közepes mértékű integrálásnál tart. Az alapanyag drága, igaz, nemrég sikerült az olcsóbb szilíciumszeleten vékony, egykristályos galliumarzenidet növeszteni.
A roppant sebességre a csúcsteljesítményű számítógépeknek van szükségük. A másodpercenként sok millió utasítást végrehajtó óriások gyorsaságát az is fokozza, hogy már rég nem követik szigorúan a Neumann-féle építési elvet: több processzort tartalmaznak, amelyek párhuzamosan dolgoznak egy probléma részletein; esetleg futószalag módjára továbbítják egymásnak a részeredményeket.
Az egyik újdonság itt az olyan különlegességek megjelenése, mint a Thinking Machines Cambridge amerikai cég Connection Machine készüléke, melynek 65 536 kis, egybites processzora különböző változatokban kapcsolható össze. (A lehetőségeket valóban kihasználó speciális programrendszerek azonban még nincsenek teljesen kidolgozva.)
Sok közepes nagyságú számítógép teljesítményben is közeledik a csúcskategóriához: pl. a Digital Equipment Corporation (DEC) amerikai cég által gyártott új VAX 8800, amely másodpercenként 12 millió utasítást képes végrehajtani.
A személyi számítógépek piacán az az érdekesség, hogy az amerikai IBM uralkodó helyzete alaposan meggyengült. A Délkelet-Ázsiában (Hongkong, Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr) készült másolatok már nemcsak olcsóbbak, hanem többnyire gyorsabbak is, mint az IBM XT és AT gépei.
A távközlés területén talán a legnagyobb esemény: nemzetközi vállalkozásban igen széles sávú optikai kábelt fektetnek le a Csendes-óceán fenekén. A tervek szerint 1989-re a munka elkészül. Mivel az Atlanti-óceán alatt már épül hasonló (TAT8) kábel 560 millió bit/s kapacitással (ami 15 televíziós műsor vagy 8000 telefonbeszélgetés egyidejű átvitelét teszi lehetővé), elmondhatjuk, hogy nagyban folyik a felkészülés az integrált szolgáltatást nyújtó digitális hálózat (ISDN) bevezetésére, amely a telefon, telex, elektronikus adatátvitel, posta, vezetékes rádió- és televízióműsor továbbítását egyesíti, de eben a teljes formájában még sehol sem valósult meg. 1986-ban azonban az NSZK, Franciaország és Anglia, valamint Japán egy-egy városában jelentős előkísérleteket folytattak.
Fontos bejelentések hangzottak el a kanazawai (Japán) Nemzetközi Félvezető Lézer Konferencián. Ezek a fénytávközlés eddig ki nem használt lehetőségére hívták fel a figyelmet. Az optikai kábel az inkoherens fény impulzusai helyett koherens fényhullámokat továbbíthat, amelyek éppúgy modulálhatók, mind a rádióhullámok, de a felhasználható sávszélesség legalább ezerszer nagyobb, mint pl. mikrohullámok esetében. (Az inkoherens fényben a rezgés fázisa állandóan szabálytalanul változik, ezért csak a fény intenzitása modulálható; a koherens fény a rádióadók által kibocsátott szabályos fázisú sugárzásnak felel meg.) Az első ehhez szükséges eszközöket – hangolható lézert, optikai erősítőt – már kidolgozták.
Az elektronika, a csillagászat és az űrkutatás közös nagy sikere volt a Halley üstökös megfigyelése. Ez nemzetközileg teljesen összehangolt akció volt, több megfigyelő űrhajóval. A KGST-államok tudósai ezen belül szorosan együttműködtek. Kiemelkedő szerepe volt azoknak a Vega űrhajópároson felszerelt és tökéletesen működő elektronikus műszereknek, amelyeket magyar tudósok – a BME Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszék oktatói – terveztek és készítettek. A nemzetközi együttműködésre egyébként jellemző, hogy a két szovjet Vega által szerzett adatok segítették az irányításban a nyugat-európai Giotto űrhajót.
A szórakoztatóelektronika területén elmaradt a nagy fordulat. A digitális hangszalag, amely a kompakt lemezzel azonos minőséget nyújt, technikailag elkészült ugyan – a tokiói kiállításon 18 cég is bemutatta -, de a lemezgyárak copyright-tiltakozása visszatartotta a piaci megjelenéstől. Csak abban az esetben fogadják el a digitális hangszalag megjelenését, ha megfelelő technikai megoldással meg tudják védeni lemezeiket az illegális lemásolástól. Nem könnyű feladat, hiszen még az akusztikus másolás is viszonylag jó minőséget eredményez.
A sok egyéb újdonság közül érdemes megemlíteni az orvosi elektronika egy új alkotását. A Cemax amerikai cég olyan számítógépes tomográf berendezést szerkesztett, amely nemcsak háromdimenziós ábrázolást nyújt, hanem vezérel is egy forgácsológépet, amely a beteg vizsgált szervének térbeli modelljét ténylegesen elkészíti a sebész vagy más beavatkozó orvos részére.
Valkó Iván Péter
