A magyar Népköztársaság címere
A magyar Népköztársaság címere
Az Alkotmány 74. §-a szerint: A magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott világoskék mezőben álló, ívelt oldalú, piros-fehér-zöld pajzs. A búzakoszorút balról piros-fehér-zöld, jobbról vörös színű szalag fogja át. A pajzs közepén elhelyezett ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakat bocsát a mezőre”.
A címerben kiemelkedő szerepet játszó pajzsbeli kép a magyar trikolórt mutatja, amely 1848-ban jelent meg nemzeti zászlóként. A piros-fehér-zöld vágások mellett a pajzsot kiegészítő elemek utalnak az ország társadalmi-politikai jellegére. A címertanban a búzakalász a békés termelőmunkát jelképezi, ezért övezi ez a pajzsot. Maga a pajzs azt a célt szolgálja, hogy kifejezze azt a történeti folytonosságot, amely a magyar nép múltját a jelenével összeköti. A pajzs fölött elhelyezett vörös csillag azt jelképezi, hogy a magyar nép a dolgozók nemzetközi szolidaritására támaszkodva építi a szocialista rendszert.
Jelenlegi címerünk az 1957. évi alkotmánymódosítás terméke. Az eredeti, 1949-be elfogadott szöveg ugyanis olyan címert vezetett be, amelyen „kétoldalt búzakoszorúval egybefogott világoskék mezőben keresztbehelyezett búzakalász és kalapács. A búzakoszorú felett, középen, ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakkal, a búzakoszorú alatt piros-fehér-zöld szalag.” Az alkotmánymódosítás 1957. Évi országgyűlési tárgyalásán a törvényjavaslat előadója elmondta, hogy felmerült „nem volna-e helyesebb érintetlenül hagyni a jelenleg érvényes címerünket? Azt hiszem, nem, mert ennek a címernek hiányossága, hogy nem utal a nemzeti múltra, arra a jelentőségre, amelyet nemzeti hagyományainknak tulajdonítunk. Még inkább el kellett vetni az ún. Kossuth-címer alkalmazását, nemcsak azért, mert ez az ellenforradalom jelvénye volt, hanem azért is, mert szimbolikája ellentétben áll a dolgozó magyar nép mai eszméivel”.
