Kimérák
Kimérák
A szexuális szaporodás megkerülésének ismét más módja, amikor nem sejteket egyesítenek, hanem soksejtű szervezetek különböző részeit (egyes sejtek összeolvadása nélkül). Ez a lehetőség ősidők óta ismert a növényeknél; növénynemesítők, kertészek gyakran élnek vele. Állatoknál természetesen más a helyzet. Csak az embrióátültetés modern technikái tették lehetővé az állati kimérák létrehozását (kiméra: a görög mitológia oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú szörnye). Az eljárás lényege, hogy az egyik állatfajból származó korai (pár sejtes) embriót kiveszik, s ebbe beültetik a másik fajból származó embrió néhány sejtjét. Ilyen úton előállítottak már juh-kecske és juh-szarvasmarha kimérákat. Érdekességük egyelőre inkább elméleti jellegű, de a kutatók már gyakorlati feladatok megoldásán is dolgoznak.
A Charolais marha pl. azzal az előnyös tulajdonsággal rendelkezik, hogy borjúhússzerű húst produkál felnőtt korban is (350 kg-osan is, szemben a normál borjú legfeljebb 90 kg-os súlyával); hátránya azonban, hogy egészen 65 kg-ig nő méhen belül (normális születési súlya 40 kg), így csak császármetszéssel hozható világra. A két fajta kimérájától azt remélik a kutatók, hogy így egyesíthető a két előnyös tulajdonság, a kimérák születési súlya kicsi marad, a húsminőség viszont felnőtt korban is borjúszerű lesz.
