SZOMÁLIA
SZOMÁLIA
Szomáli Demokratikus Köztársaság
Jamhuuriyadda Dimugradiga Soomaaliya (szomáli nyelven)
Kelet-Afrika
Földrajz: Terület: 637657 km2, Magyarországnál majdnem 7-szer nagyobb. Fekvés: K-Afrika középső részén, az Indiai-óceán (Szomáliai-öböl) és az Ádeni-öböl partján. Szomszédai: Dzsibuti, Etiópia, Kenya (Ny). Felszín: É-on meredek hegyvidék, délebbre száraz mészkőplató, DK-en lépcsőzetes fennsíkok csatlakoznak a part menti síksághoz. Legmagasabb pont: Surud Ad (2408 m). Legjelentősebb folyók: Jubba, Shabeelle.
Népesség: Lakosság (*1984): 5450000 (40% nomád). Népsűrűség: 8,5/km2. Etnikai csoportok: szomáli (digil, dir, issas, hawiya) 95%; bantu; arab; fehér; indiai; pakisztáni. Nyelvek: szomáli (hiv.), arab, olasz, angol. Vallások: mohamedán (szunnita) 99%, r. kat. Városi lakosság: 33%. Főváros: Mogadishu (Muqdisho) (*1986): 1000000. Városok (*1986): Hargeisa 400000; Baidoa 300000; Burao 300000.
Államforma: köztársaság. Államfő: Mohammed Szidd Barre (szül. 1919). Kormányfő: Ali Szamater (1987 óta). Nemzeti Ünnep: okt. 21.
Gazdaság: Pénzném: szomáliai shilling (1988. jún.: 100,7 = 1 USD). GNP (1985): 1,45 Mrd USD. GNP/fő (1985): 270 USD. Gazdasági növekedés (1973–85): –0,3%. Adósságszolgálat a GNP %-ában (1984): 2,0. Fogyasztói árváltozások (1986): 35,8%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 82%. Export (1985): 91 M USD. Főbb exportcikkek: élő állat, bőr, hús, banán, hal. Főbb exportpartnerek: Szaúd-Arábia 66%, Olaszo. 12%. Import (1985): 112 M USD. Főbb importcikkek: élelmiszer, textília, energia, gép, közlekedési eszköz, gyógyszer. Főbb importpartnerek: Olaszo. 35%, Egyesült Államok 9%, Nagy-Britannia 8%.
Közlekedés: Közúti hálózat (1985): 17215 km; ebből burkolt: 2500 km. Gépjárművek (1981): személygépkocsi: 17754; egyéb gépjármű: 9533. Főbb kikötők: Muqdisho, Berbera, Kismaayo. Hírközlés: Tv (1985): 1000. Rádió (1985): 200000. Telefon (1985): 6000.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1985): 43,9 év. Születés (1985): 47,0‰. Halálozás (1985): 17,0‰. Népességnövekedés (1985): 3,0%. Kórházi ágyak (1978): 5232. Orvosok (1986): 450 (+ 2 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1981): 15630.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1986): 40%. Iskolakötelezettség: 8 év.
A brit és olasz felügyeletű területek egyesüléséből alakult, 1960. júl. 1. óta független köztársaságban 1969. okt.-ben Sziad Barre vezérőrnagy vezetésével a katonák veszik át a hatalmat, az előző elnököt meggyilkolják. A baloldali orientációjú vezetés a 70-es évek közepén területi követelések miatt szembekerül Etiópiával. Ogadent nem sikerül megszerezni, a szomáliai csapatok 1978 tavaszán feladják a küzdelmet. Barre felmondja a szovjet-szomáliai barátsági szerződést, és 1980-tól erősödik az amerikai befolyás, beleértve a haditengerészeti erők jelenlétét is. Az 1979. aug.-i alkotmány szerint az elnök, a kormányfő és az egyetlen párt vezetője egy személy, Sziad Barre. 1985. jan.-ban megerősíti őt funkcióiban az új nemzetgyűlés, amelyben szinte minden képviselő a Szomáli Szocialista Forradalmi Párt tagja. 1988-ban Szomália visszavonja Etiópiával szemben támasztott területi követeléseit és csapatait is az etióp határról.
SZOVJETUNIÓ
Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége
Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik (oroszul)
Európa-Ázsia
Földrajz: Terület: 22274900 km2, Magyarországnál kb. 239-szer nagyobb. Fekvés: K-Európától É-Ázsián át a Csendes-óceánig terjed. Szomszédai: Finnország, Norvégia, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia (Ny), Törökország, Irán, Afganisztán, Kína, Mongólia, KNDK (D). Felszín: Az európai területen lévő síkságot az Urál hegylánca választja el Szibériától (Ny-Szibéria: D-en dombokkal határolt, mocsaras alföld; Közép-Szibéria: fennsík; K-Szibéria: hegyvidék). D-i része (Közép-Ázsia) sivatagos, félsivatagos terület. Legmagasabb pont: Kommunizmus-csúcs (7495 m). Legjelentősebb folyók: Ob, Irtisz, Jenyiszej. Legnagyobb tavak: Kaszpi-tenger, Aral-tó, Bajkál-tó.
Népesség: Lakosság (1988): 284500000. Életkor szerint: 0–14: 24,8%; 15–59: 62,1%; 60–: 13,1%. Népsűrűség:12,7/km2. Etnikai csoportok: (összesen 100-nál több nemzetiség): orosz 52,3%; ukrán 16,1%; üzbég 5%. belorusz 4%; kazah 2%; tatár 2%; azerbajdzsán 2%; örmény 2%; grúz 1%; litván 1%; moldován 1%; tadzsik 1%; csuvas, dagesztáni, kirgiz, német, türkmén. Nyelvek: orosz (hiv.), ukrán, üzbég, belorusz, litván, lett, észt, jiddis, grúz, örmény, moldován. Vallások: görögkeleti, mohamedán, zsidó, protestáns, buddhista. Városi lakosság: 66%. Főváros: Moszkva (1986): 8714000. Városok (1984): Leningrád 4904000. Kijev 2495000. Taskent 2077000.
Államforma: szocialista szövetségi köztársaság. Államfő: Mihail Gorbacsov (1988. szept. óta). Kormányfő: Nyikolaj Rizskov (szül. 1929). Nemzeti ünnep: nov. 7., máj. 9.
Gazdaság: Pénznem: rubel (1988. jún.: 0,63 = 1 USD). GNP (1983): 1540 Mrd USD. GNP/fő (1983): 5500 USD. Gazdasági növekedés (1987): 2,3%. Fogyasztói árváltozások (1987): 1,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 19%; ipar 29%; kereskedelem 26%. Export (1985): 87,04 Mrd USD. Főbb exportcikkek: kőolaj, szén, érc, gép, berendezés, nyersanyag, vas, acél, iparcikk. Főbb exportpartnerek: NDK 10%, Lengyelo. 8%, Bulgária 8%, Csehszlovákia 8%. Import (1985): 82,78 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, jármű, fém, gyapot, gyapjú, nyersgumi, élelmiszer, iparcikk. Főbb importpartnerek: NDK 10%, Csehszlovákia 8%, Bulgária 8%, Lengyelo. 7%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1986): 144900 km; ebből villamosított 48400 km. Közúti hálózat (1985): 1,5 M km; ebből burkolt: 773000 km. Gépjárművek (1980): személygépkocsi: 9,2 M; egyéb gépjármű: 7,9 M. Főbb kikötők: Leningrád, Odessza, Arhangelszk. Hírközlés: Tv (1985): 100090000. Rádió (1985): 222,1 M. Telefon (1986): 31,2 M. Napilap (1984): 726/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1982): férfiak: 62,0; nők: 73,0 év. Születés (1985): 19,0‰. Halálozás (1985): 11,0‰. Népességnövekedés (1985): 0,8%. Csecsemőhalandóság (1985): 31,0‰. Kórházi ágyak (1986): 3,6 M. Orvosok (1986): 1136000. Egy orvosra jutó lakosok (1981): 260.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1985): 99%. Iskolakötelezettség: 10 év.
Az 1922. dec. 30-án megalakult Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében 1964. okt. és 1982. nov. között Lennyid Brezsnyev áll a Szovjetunió Kommunista Pártjának élén. Jelentős reformok nélküli gazdasági vezetésével egy időben fontos külpolitikai egyezményeket köt: a SALT-I. és a SALT-II. szovjet-amerikai egyezmények (bár az utóbbit az amerikai törvényhozás nem hagyja jóvá) fékezik a fegyverkezési versenyt. 1979. dec.-ben – egy korábbi egyezmény értelmében – szovjet csapatok vonulnak be Afganisztánba. A Brezsnyevet követő Jurij Andropov (1982. nov.–1984. febr.), majd Konsztantyin Csernyenko (1984. febr.–1985. febr.) után 1985. márc.-ban Mihail Gorbacsovot választják meg az SZKP főtitkárává. Szept.-ben Nyikolaj Rizskov áll a kormány élére. A főtitkár átfogó programot dolgoz ki az ország gazdasági és társadalmi életének átalakítására. Eközben a külpolitikában is egymást érik javaslatai, ezek kidolgozásában az új külügyminiszter, Eduard Sevardnadze is tevékenyen részt vesz. Többször meghosszabbítják a szovjet atommoratóriumot; 1986. jan.-ban háromlépcsős tervet jelentenek be az atomfegyverek teljes felszámolására 2000-ig. A febr. végi, márc. eleji pártkongresszuson új gazdasági ösztönzőket sürgetnek, amelyek a dolgozóknak közvetlen beleszólást tesznek lehetővé a termelésbe, ill. új pártprogramot fogadnak el. Ápr.-ban a csernobili atomerőműben a helyi vezetők gondatlansága miatt rendkívüli károkat és halálos áldozatokat is követelő robbanás történi k. Az 1986–90-es ötéves tervben nő a vállalatok önállósága, saját terveket dolgoznak ki. Nagyobb teret kapnak a magánvállalkozók is. Kicserélődik a PB tagjainak, a minisztériumok vezetőinek többsége. A glasznoszty és a peresztrojka jelszó a világon mindenütt ismertté válik. Mihail Gorbacsov 1985. nov.-ben és 1986. okt.-ben Genfben, ill. Reykjavíkban találkozik az amerikai elnökkel, de csak a harmadik találkozón,1987. dec.-ben Washingtonban sikerül tényleges és lényeges haladást elérni: a közepes-és a rövid hatótávolságú amerikai és szovjet nukleáris rakéták az egyezmény ratifikálásától számított 3 éven belül eltűnnek Európából. Az 1988. máj.–jún.-i újabb, ezúttal moszkvai találkozón a stratégiai fegyverek 50%-os csökkentéséről tárgyalnak. Az 1987. okt.-ben, a forradalom 70. évfordulóján megkezdett történelmi átértékelési folyamat 1988-ban folytatódik: a szovjet történelem több kiemelkedő egyéniségét rehabilitálják. Érdemi vita kezdődik a sztálinizmus korszakáról, a személyi kultusz évtizedeiről. Az SZKP 19. országos értekezletét (1941 óta először) jún.-ra hívják össze: a párt és a társadalom életének további demokratizálásáról és a gazdaságirányítás gyökeres átalakításának tervéről esik szó. Tavasszal az azerbajdzsán-örmény nemzetiségi villongások 34 emberéletet követelnek. Jún.-ban fényes külsőségek közepette emlékeznek meg az orosz ortodox egyház 1000 éves fennállásáról.
