Andrej Szaharov
Andrej Szaharov
Moszkvában született, 1921. május 21-én. Tudományos csodagyereknek számított: 26 évesen szerezte meg az akadémiai doktori címet, s 1948-tól kezdve 2 évtizeden át dolgozott a nukleáris kutatásban, főként annak katonai vonatkozásaiban. Emlegették a „szovjet hidrogénbomba atyjaként” is, s úgy tartják, jelentős felfedezések fűződnek nevéhez a „tiszta H-bomba” előállítását illetően. Mindenesetre az a tény, hogy 32 éves, amikor az akadémia rendes tagjának választják, a Lenin-rend és más magas kitüntetések mutatják: fontos szerepet töltött be a tudóscsoportban, amelynek elméleti munkássága hozzájárult a stratégiai egyensúly helyreállításához.
1968-ban Nyugaton publikálja híres esszéjét (Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és a szellemi szabadságról), amelyben – lényegében egyenlőségjelet téve a két nagyhatalom közé – közös erőfeszítésre szólítja fel a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a nukleáris háború elkerülése érdekében. Több ízben bírálják, sajtókampány indul ellene, közben – sok ésszerű megjegyzése mellett – hajlamos szélsőségekre is: felszólítja a Nyugatot, hogy addig ne legyen enyhülés, amíg nincs politikai liberalizálás Moszkvában. 1975-ben a norvég parlament döntése alapján Nobel-békedíjat ítélnek neki, de nem veheti át, mert „komoly államtitkok birtokában” nem kap kiutazási engedélyt.
1980 januárjában – amikor tiltakozik a szovjet csapatok afganisztáni jelenléte ellen – a Moszkvától 400 km-re fekvő Gorkijban jelölnek ki számára kényszerlakhelyet. 6 esztendős száműzetése során viszonylagos elszigeteltségben élt, néhány alkalommal azonban a nyugati sajtóban napvilágot látnak a szovjet állapotokat bíráló nyilatkozatai, s vezető képviselője különböző emberi jogi bizottságoknak. 1986 őszén egy Mihail Gorbacsovval folytatott telefonbeszélgetés után visszatérhet Moszkvába; s szinte azonnal a közélet sűrűjébe kerül, a moszkvai Békefórum egyik résztvevőjeként. Nem tartózkodik a bírálatoktól, de kiáll a peresztrojka eszméi, az új politikai gondolkodásmód mellett. Szabadon fejtheti ki véleményét, akár élő adás feltételeit is biztosítják számára Moszkvából a nagy nyugati tévéstúdiókba.
A tudós, akinek hajdan nyilatkozattöredékeit is lesték, most még is kevesebbet szerepel: hatodik emeleti moszkvai lakása már korántsem a régi búcsújáróhely. A moszkvai csúcstalálkozó idején a szovjet külügyminisztérium sajtóközpontjában nyilatkozik, nincs viszont jelen azon a találkozón, amelyet Reagan elnök tart „kiválasztott szovjet polgárok” csoportjával, olyan otkáznyikokkal (refuznyikokkal), akiknek kivándorlási kérelmét visszautasították és rendszerbírálóként lépnek fel. A glasznoszty időszakának alapjában realista Szaharovja, úgy tűnik, immár kevesebb nyugati stúdióban várt szenzáció...
