Csao Ce-jang
Csao Ce-jang
Csao a csúcson – immár végérvényesen: a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusán Csao Ce-jangot megerősítették főtitkári tisztségében (amelyet addig a burzsoá-liberalizmussal vádolt Hu Jao-pang megbízott örököseként töltött be). 1988 áprilisában pedig az Országos Népi Gyűlés (a pekingi parlament) a Központi Állami Katonai Bizottság alelnökévé is megválasztotta. E testület irányítója, Teng Hsziao-ping a kínai politika kulcsembere, egyben Csao mentora.
Csao (eredeti neve: Csao Hsziu-seng) a közép-kínai Honan tartomány egy gazdag földbirtokosi családjából származik, de kora fiatalságától a forradalomnak szenteli életét. 21 éves korában már körzeti párttitkár, majd a földreform felelőse; a népköztársaság kikiáltása (1949) után Közép-és Dél-Kínában irányítja a pártapparátust, szervezi a gazdaság gyarapodását. A „kulturális forradalom” idején ót is meghurcolják, majd Tenghez hasonlóan ismét gyorsan emelkedik pályafutása.
Belső-Mongólia, majd Kuangtung párttitkára. 1973-ban a KKP KB tagjává választják, és 3 év múlva a 100 milliós Szecsuán (Teng szülőföldje) várja. Csao átütő sikerekkel a reform laboratóriumává változtatja a tartományt, és az érdekeltségre épülő gazdasági sikerek sikeremberré változtatják Csaót.
A 70-es évek végétől már Pekingben találjuk: a központi kormány elnökhelyettese, sőt a PB, majd annak szűk körű állandó bizottságának tagja. 1982-ben kinevezik a milliárdos „mennyei birodalom” miniszterelnökévé. A reformáramlat fokozatosan sikerre viszi a „4 nagy modernizálás” eszméit, és Csao még magasabbra emelkedik. 1987 elején ideiglenes főtitkár, majd 1987 novemberében megerősítik a 46 millió (!) tagot számláló KKP élén. A reform és a nyitás, a „kínai típusú” szocializmus immár nemzetközi hírű irányítója. Megannyi külföldi útján (1987-ben Magyarországon is) magabiztosan és friss szemlélettel növeli megalapozott tekintélyét.
