Diego Cordóvez
Diego Cordóvez
A „kis lépések” diplomáciáját gyakorló ecuadori ENSZ-alkalmazott 1988-ban besétált a világhírességek körébe. Közreműködésével sikerült aláírni Genfben az afgán–pakisztáni megállapodás-csomagot az Afganisztán körüli válság rendezéséről, a szovjet csapatok kivonásáról és több millió menekült lehetséges hazatéréséről. (A megegyezést a két garantáló nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere is aláírta, a háttérben csöndesen mosolygó Cordóvez jelenlétében.)
Diego Cordóvez valóban maratoni távot gyalogolt le a genfi ENSZ-palotában, amíg az alkut tető alá hozta. A pakisztáni fél ugyanis nem ismerte el a kabuli kabinetet, ezért két különterem között „ingázva” kellett egyezkednie és egyeztetnie az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának. Diego Cordóvez „hosszú menetelése” 6 évig tartott, mígnem április derekán végre egyazon teremben hozhatta össze az aláíró feleket. (Rögtön kiegészítő feladatot is kapott: az utolsó akadályt is „vennie kell” – közvetít a leendő koalíciós kormányzat fölállításában, ami alig kisebb gond...)
A szenvtelen, szemüveges és mindig derülátó diplomata persze hozzászokott a különlegesen nehéz feladatokhoz. Miután jogi diplomát szerzett a chilei Santiago egyetemén, az Egyesült Nemzetekhez szegődött. Három főtitkárt szolgált ki, a világkereskedelmi konferenciától (UNCTAD) a gazdasági és szociális tanácson (ECOSOC) át vezetett útja a „különleges megbízatású” főtitkárhelyettes posztjáig. „Különleges” feladatokban pedig nincs hiány hányatott világunkban. Cordóvez korábban közvetített Líbia és Málta között, a falklandi hullámverésben, az amerikai túszok ügyében Teheránban, nem egy kínos közép-amerikai csomót (Grenada, Dominika) kellett bogozgatnia, míg elődjétől, Perez de Cuellar jelenlegi ENSZ-főtitkártól átvette az afgán dossziékat.
Sikeresen véget ért jó 6 éves küldetése után sokan az ENSZ-főtitkári poszt és a Nobel-békedíj várományosaként magasztalták a csendes latin-amerikait. Az 53 éves férfiú ilyenkor csöndesen (és diplomatikusan) elmosolyodott, rágyújtott kedvenc Cohiba szivarjára, és füstölgés nélkül elindult a következő „különleges” feladat megoldására. Bőven akad teendője 1988, a siker esztendeje után is...
