Manuel Antonio Noriega
Manuel Antonio Noriega
Az elmúlt másfél év során a nagyvilág fölfigyelt Panama „erős emberére”: Manuel Antonio Noriega tábornok nyíltan szembeszegült Washington törekvéseivel. A 60-as években Peruban kiképzett főtiszt 1970-től a G–2 katonai hírszerző alakulat főnöke lett és hírek szerint a CIA-val is jó kapcsolatot épített ki. Ám az Egyesült Államok most a panamai főparancsnok távozását követelte, kábítószer-csempészéssel és kommunistaszimpátiával vádolta, majd 1988 kora tavaszán „parlamentális puccsal” próbált megszabadulni tőle.
Az 50 esztendős tábornok azonban ezúttal is bebizonyította, hogy méltán tartják Panama legerősebb emberének, amióta 1984-ben a fegyveres erők élére állt. A hatalmi fordulatot visszájára fordította, és az ellene fordult elnököt, del Vallét a parlament nacionalista képviselőinek segédletével megfosztotta tisztségétől, majd bujkálásra kényszerítette. Noriega ismét mérvadóan befolyásolhatta, hogy ki álljon „jogilag” a csatornaország élén.
Az Egyesült Államok törekvéseinek az a fő indítéka, hogy a stratégiai fontosságú csatornaövezetet a 2 ország közötti módosított szerződés lejárta (1999) után is ellenőrzése alatt tarthassa. Ám Noriega a korábbi nemzeti hős, a szerződésmódosítást kikényszerítő Torrijos elnök nyomdokán haladva harcol a jelszó megvalósításáért Panama a panamaiaké. Nem könnyen megvalósítható feladat. Az amerikaiak több mint 10 000 katonát állomásoztatnak az ellenőrzésük alá tartozó csatornaövezetben, távközlési eszközeikkel Dél-Amerika legdélibb csücskéig innen ellenőrzik „hátudvarukat”, és mert Panamának valójában nincs is saját fizetőeszköze, a dollárdiplomácia a befolyásos bankéletet is befagyasztotta.
Noriega viszont nem hagyta annyiban. Az ellene emelt vádakat visszautasította, és katonailag is megpróbálta körülsáncolni hatalmi pozícióját. Olykor kissé idegesen a Szuezi-csatorna sorsával példálózott, ahol egy gyengébb hadsereg is távozásra tudta késztetni az erősebb brit seregeket. S ha bárki is távozását firtatta, a tábornok határozott mozdulatokkal megigazította terepszínű ejtőernyős-uniformisát, majd katonás magabiztossággal vágta rá: „Elég nekem a ma problémáival megbirkóznom. Hogy holnap mi lesz, azt majd meglátjuk.” és fölvetett fejjel távozott. De még csak az őt faggatók köréből...
