Mihail Gorbacsov
Mihail Gorbacsov
A dinamikus pártfőtitkár, Mihail Szergejevics Gorbacsov a szovjet vezetés új nemzedékének képviselője, akinek „nyíltságra” és „átépítésre” irányuló törekvéseit ma már világszerte orosz nevükön is ismerik és idézik (glasznoszty és peresztrojka).
A sztavropoli parasztcsalád 1931-ben született gyermeke töretlen pályafutást tudhat maga mögött. A moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karán végzett, majd szülőföldjén ifjúsági és pártfunkciókat töltött be. (Az SZKP-nak 1952 óta tagja.) Még nincs 40 esztendős, amikor már a területi pártbizottság első embere, időközben agrárközgazdászi diplomát is szerez, így 1978-ban már az SZKP KB titkárságában találjuk, ahol a mezőgazdaság irányítását bízzák rá. Egy évvel később a PB póttagja, újabb esztendő múltán szavazati jogú tagja.
Amikor Brezsnyev, Andropov és Csernyenko elhunyta után 1985 tavaszán az SZKP főtitkárává választják, azonnal síkra száll a „gyorsítás” mellett, és meghirdeti radikális társadalmi-gazdasági reformprogramját. „Mindenkiben tudatosulnia kell, hogy a peresztrojka az utolsó lehetőségünk – emlegeti gyakori nyilvános közszereplésein –, és ha megállunk, az a hanyatlást jelentené.” Ennek jegyében a káderpolitikát is a gyorsítás, a személyi változások sora követi: mind a „konzervatív”, a változásokat fékező, mind pedig az azokat túlhajtó-sürgető politikusokat (pl. Jelcint) hátrébb szorítják a „kétfrontos harcban”.
Gorbacsov főtitkár nemzetközi téren is megújította a szovjet politikát: Genf, Reykjavík és Washington után 1988 májusában negyedszer találkozik Reagan amerikai elnökkel. A csúcstalálkozókon jelentős leszerelési kezdeményezésekről esik szó. A nyíltabb és megújulásra irányuló szovjet szemlélet a szocialista országokban is változásokat indukál, vagyis Gorbacsov kezdeményezései új áramlást hoznak a szovjet nagypolitika minden területén.
