Pieter Botha
Pieter Botha
Keményfejű, búr szekérvár-politikusnak tartják, akit az apartheid rezsim politikai palettáján ma már a kevésbé szélsőségesek közé sorolnak.
1916-ban, az akkori Orange Szabad Államban született. A helybeli egyetemen tanul, az afrikaans (búr dél-afrikai) diákok keresztyén szövetségének vezetője. Belép Malan fajgyűlölő politikát hirdető Nemzeti Pártjába, képviselővé választják. Számos kormányfunkciót tölt be, belügyminiszter-helyettes, majd 12 éven át hadügyminiszter; ezt a tisztet akkor is megtartja, amikor – 1978-ban – miniszterelnök lesz. 1984-től – átalakítva s némileg saját testére szabva e funkciót – 5 évre az államelnöki hivatalt foglalja el, Dél-Afrikában ezzel elnöki kormányzás kezdődik. Múltjához tartozó adalék még, hogy rövid ideig tagja volt az Ossewabrandwagnak, annak a titkos náci szervezetnek, amely a II. világháború idején hevesen hadakozott Dél-Afrikának Nagy-Britannia melletti hadbalépése ellen.
Elnöki programbeszédében 1984-ben azt mondta: nem akarja a fehér dél-afrikaiakat az öngyilkosságba vezetni. Folytatta a militarizálást (a világsajtó szerint a titkos valindabai atomkutató központban Dél-Afrika nukleáris fegyvereket gyárt), a belső elnyomást, Namíbia gyarmatosítását, a szomszédos, független afrikai országok elleni katonai támadásokat. A teljes elszigeteltség később bizonyos belső és külső taktikai visszavonulásra kényszerítette: Nkomatiban egyezményt kötött Mozambik akkori elnökével, Samora Machellal, aki nem sokkal később rejtélyes körülmények között, egy légiszerencsétlenség következtében életét vesztette. Hozzájárult bizonyos kapcsolatfelvételhez Angolával, sőt Kubával a namíbiai rendezés céljából.
Dél-Afrika lakosságának többsége, a feketék, félvérek, ázsiai származásúak és a liberális fehérek egy idejétmúlt rezsim jelképét látják benne. A búr extremisták szemében viszont „túl sokat engedő” politikus; az „igazi nemzetiek” a szélsőjobbról próbálják a régi konokságra ösztönözni vagy akár más, nekik inkább tetsző politikussal felváltani.
