Ro Te Vu
Ro Te Vu
Az olimpiára készülő Dél-Koreában sokan már azt a tényt is hajlamosak voltak „rózsaszínben” látni, hogy a katonai diktatúra 4 évtizede során 1988 februárjában először került sor békés őrségváltásra a Kék Házban, az elnöki palotában. Cson Tu Hvan, az addigi elnök Ro Te Vut, egykori tiszttársát és a hatalomra jutásban döntő szerepet játszó tábornokot jelölte utódjául. Ro polgári ruhát öltött, és az ellenzék végzetes és végletes megosztottságának köszönhetően a szavazatok alig több mint egyharmadával is sikerült győzelmet aratnia.
A nyitás és demokratizálás jelszavával próbálta 1988 tavaszán körülbástyázni hatalmát a törvényhozási választások során, ám ezúttal már csalódás érte: az ellenzéki vezérek legalábbis átmenetileg elásták a csatabárdot. Így a 40 éve kormányzó „Demokratikus Igazságpárt” először vesztette el többségét a parlamentben. Ro Te Vu így merőben új helyzetben készülhetett pályája hamar beköszöntő csúcsára: az olimpia rendezvénysorozatára. Az amerikai tisztiiskolákon vérteződött 56 éves (volt) tábornok és biztonsági szakember alaposan fölkészítette országát a nemzetközi seregszemlére – sohasem látott elővigyázatossági intézkedésekkel óvta saját olimpiai babérjait.
Tény, hogy Dél-Korea (hivatalos nevén: Koreai Köztársaság) a nemzetközi gazdasági versenyfutásban már korábban megszerezte a maga „érmeit”: változatlanul virágzó és erőteljesen terjeszkedő iparfejlesztési, ill. külgazdasági politikájával egyre több versenyben előzi meg nagy szomszédját, Japánt. Ro elnökre ebből persze kevésbé kellemdús feladatok is hárulnak majd: a növekvő exporttöbblet és a protekcionista kereskedelempolitika bírálói olykor megpróbálnak „visszavágni”.
Egyelőre azonban marad a dicsőség, marad a kezdeti lendület, és a Koreai-félszigeten – más regionális gócok lassú rendezésétől eltérően – marad a feszültség. Ro elnök párbeszédet ajánl a népi Korea vezetőjének, Kim Ir Szennek. Ám az olimpia rendezése körüli huzavona és az olykor végletes szembenállás a 17. szélességi foknál húzódó demarkációs vonal mentén híven érzékelteti, hogy a már-már lehetetlen helyzeteket is megoldó Ro Te Vu sem lehet képes csodákra a kettészakított Korea (h)idegháborús frontjain.
