Panama
Panama
Az amerikai külügyminiszter késve érkezett a moszkvai csúcsra. George Shultz májusban egy kétmilliós kis ország erős embere miatt nem jelent meg időben Moszkvában. Otthon kellett maradnia, hogy sajtókonferencián jelentse be: meghiúsultak azok az amerikai törekvések, amelyek célja Noriega tábornok lemondatása volt. Manuel Antonio Noriega az utolsó pillanatban visszautasította az amerikai alkut: ez többek között személyes biztonságot ajánlott neki és azt, hogy elejtik az ellene emelt kábítószercsempész-vádat. Beszámolója alatt a külügyminiszter joggal vágott gyászos arcot. Az amerikai külpolitika még remit sem tudott elérni Panama ellenében. Nem tudta Noriega tábornokot távozásra késztetni, meggyengítette viszont a panamai gazdaságot, az ottani ellenzéket, kétségeket támasztott a Panama-csatorna jövőjét illetően, és Latin-Amerika-szerte aláásta az amerikaiak tekintélyét. Egyéves, egyre keményebbé váló párviadal után mindkét fél – az Egyesült Államok és Panama – rövid szünetet tartott a közép-amerikai furcsa háborúban. De az ügyet senki sem tartja befejezettnek… Panama amerikai érdekből vált függetlenné 1903-ban. A hamarosan elkészüli Panama-csatorna azóta is amerikai kézben van. A csatornaszerződést Noriega tábornok politikai atyja, Omar Torrijos elnök vizsgálta felül Carter amerikai elnökkel a hetvenes években. Eszerint a vízi út vezetésében a panamaiak már két év múlva nagyobb szerepet játszanak 2000-től pedig teljesen az ő tulajdonukba kerül a csatorna. Noriega tábornok 1984-től áll Panama fegyveres erőinek élén. Korábban egy évtizeden át vezette a panamai hírszerzők munkáját, így nem lehetett ismeretlen ember Washingtonban sem. Bár katonai tanulmányait Peruban végezte, gyakran találkozott amerikai kollégáival. Az amerikaiak azután kezdtek el behatóbban foglalkozni vele, hogy az egyik vezető panamai ellenzéki megkínzott holttestét megtalálták a panamai őserdőben. William Casey, a CIA akkori vezetője nem sokkal ezután beszélgetésre látta vendégül Panama egyes számú vezetőjét. Casey és Noriega tárgyalásait a legnagyobb egyetértés jellemezte. 1987 elején John Poindexter, az amerikai elnök akkori nemzetbiztonsági tanácsadója Panamaváros mellett horgonyzó jachtján fogadta Noriega tábornokot. A beszédek hangvétele ekkor már kevésbé volt barátságos, mint korábban, de az összeütközés még váratott magára.
1987 júniusában a panamai fegyveres erők második számú embere, Roberto Diaz Herrera ezredes nyilvánosan megvádolta közvetlen főnökét: Noriega állítólagos bűnlajstroma a kábítószer-csempészettől a fegyverkereskedésen át politikai gyilkosságig terjedt. Panamavárosban utcai tüntetések kezdődtek, amelyeket a karhatalom erőszakkal feloszlatott. Az Egyesült Államok törvényhozói is foglalkoztak az üggyel, és elítélték Noriega tábornokot. A válasz nem késett: először a panamai honatyák ítélték el az amerikai beavatkozást, majd a forróbb vérmérsékletű panamaiak festékbombákkal csúfították el a panamai amerikai követséget. Decemberben az amerikai hadügyminiszter helyettese, Richard Armitage ült asztalhoz Noriega tábornokkal, de csak a vámmentesen vásárolható whisky fogyott.
A válság 1988 januárjában robbant ki. José Blandón, Panama New York-i főkonzulja bejelentette, hogy Noriega tábornok tényleg kapcsolatban áll a kolumbiai kábítószercsempészekkel. Floridában február 4-én vádat emeltek Panama fegyveres erőinek parancsnoka ellen. Bush alelnök erről később úgy nyilatkozott, hogy a vádemelést nem indokolták kézzelfogható bizonyítékok. Blandón nyilatkozatát a lapok szétkürtölték, ennyi is elég volt a bírósági eljárás megindításához.
A vádemelés a tábornokot kényelmetlen helyzetbe hozta. Ha lemond, letarlóztatással, esetleg börtönnel is számolnia kell. Inkább a harcot választotta. Eric del Valle, Panama elnöke hamarosan az Egyesült Államokba utazott. Az Amerikai Államok Szervezetének gyűlésén Elliott Abrams a régióval foglalkozó miniszterhelyettes biztatta őt, hogy otthon hívja fel népét: ítéljék el a tábornokot. Az elnök a panamai televízióban drámai bejelentéssel fordult honfitársaihoz, hogy közösen vonják meg a bizalmat Antonio Noriegától. A helyzet azonban órákon belül megfordult A tábornok összehívta a nemzetgyűlést és menesztette Eric del Vallét.
Az amerikaiak félig-meddig elszánt intézkedései következtek. Alfonse D’Amato republikánus szenátor jellemzése szerint „az adminisztráció haja tüzet fogott és kalapáccsal próbálják eloltani a lángokat”. Mintegy 2000 amerikai katonát repítettek Panamába az ottani amerikai támaszpontokra. Az így összesen 14 ezer amerikai fegyveres invázióval fenyegethette volna Noriega tábornok gyengébben felszerelt osztagait. De a Pentagon napokon belül nyilvánosan kizárta a fegyveres harc lehetőségét. Noriega tábornok így visszanyerte biztonságát, és könnyedén végzett egy katonai puccskísérlettel. Újra fellángoltak a tüntetések, de az egyenruhások hamar véget vetettek az ellenállásnak.
Márciusban kezdődött a gazdasági csata. A menesztett elnök amerikai jogászok segítségével elérte, hogy a panamavárosi bankokban befagyasszanak 70 millió dolláros amerikai betétállományt. Ezután részleges amerikai szankciók következtek. Megszüntették a csatornajövedelmek átutalását, a kereskedelmi kedvezményeket, nem érkezett meg az évenkénti mintegy 100 millió dolláros segély. Panamaváros bankjaiban a vészharangokat kongatták. Ebben az országban az amerikai dollár a hivatalos fizetési eszköz, így a bankóprés nem működik. A nemzetközi bankszektor 124 pénzintézménye pedig a nemzeti jövedelem nyolc százalékát termeli ki. A bezárt bankok nem fizették a zsoldot, sokan katonai lázadást jósoltak. Ám a hadsereg többsége mindvégig megmaradt Noriega tábornok mögött. A tábornok az amerikaiak áldozatának nevezte magát. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok 1988 első felében 100 millió dollárt fordított az ő megdöntésére. Válaszul 22 latin-amerikai ország – közöttük Mexikó és Venezuela is – Noriegát támogató nyilatkozatot adott ki. Az Egyesült Államok erre az óvatos visszavonulást választotta.
Május elején tárgyalások kezdődtek az amerikai megbízottak és Noriega tábornok között. A végleges amerikai javaslatot a moszkvai csúcsra induló Reagan elnök hagyta jóvá. Eszerint: ha Noriega tábornok augusztus 12. után elhagyja az országot – ez hatalomátvételének évfordulója –, akkor visszatérhet a karácsonyi ünnepekre, illetve a jövőre tervezett demokratikus elnökválasztások után véglegesen Panamában telepedhet le. Emellett az Egyesült Államok 90 millió dolláros segélycsomagot is megígért. A vádakat természetesen elfelejtették volna. Antonio Noriega csak tárgyalt, tárgyalt. Az idő neki dolgozott. Végül május utolsó napjaiban mondott nemet az amerikaiaknak.
A nyár csendes volt Panamában. A fegyveres erők vezetője újra és újra megerősítette, hogy szembeszáll az Egyesült Államokkal, de a választásokra készülő nagyhatalom egy időre elfelejtette a panamai panamákat. Ám kevesen hiszik, hogy ezt a küzdelmet félidőben lefújják. Még egyik fél sem győzött.
