3. Elektrofiziológiai vizsgálatok
3. Elektrofiziológiai vizsgálatok
Az élő sejtek sejthártyájának külső és belső oldala közt nyugalmi helyzetben feszültségkülönbség van. A sejt inger hatására ingerületi állapotba jut, amit az előbbi feszültségkülönbség megváltozása kísér. Megváltozik a feszültség nagysága és iránya is. A feszültségváltozás jellegzetes időbeni lefolyást mutat. Ezt nevezzük működési áramnak, más néven akciós potenciálnak. Ezek az áramok elvezetődnek a test felületére is, ily módon a test megfelelő helyein rögzített elektródákról az igen kicsiny elektromos jelek kellő érzékenységű mérőműszer segítségével felerősíthetők és regisztrálhatók. Az orvosi gyakorlatban leggyakrabban a szív és az agy működésével kapcsolatos akciós áramokat vizsgálják. Előbbi esetben az elektródákat a csuklóra, a bokára vagy a mellkas meghatározott pontjaira, utóbbiban a koponya meghatározott pontjaira rögzítik. Ezenkívül az egyes vázizmok, a szem recehártyája, a szemmozgató izmok működési áramát is vizsgálni lehet.
a) EEG: elektroenkefalográfia, az agy sejtjei bioelektromos aktivitásának mérése a koponyán a bőrre helyezett 12 (vagy több) elektróda segítségével. Az igen sok, bizonyos fokig szinkron működő agysejt együttes eredő elektromos jelei hasonlóak egy nagy teremben beszélgető tömeg duruzsoló hangjához. A pontosabb analízishez ingerlést, stimuláló hang- és/vagy fényimpulzusokat alkalmaznak. Az ezekre adott szinkronizációs válaszjeleket számítógéppel részletesebben is lehet elemezni.
b) EKG: elektrokardiográfia, a szívizom elektromos aktivitásának vizsgálata. A szívizomrostok összehúzódása az inger végigfutásának megfelelően történik. Az ehhez társuló bioelektromos áramot a test felületéről vezetik el, és megfelelő erősítés után regisztrálják görbe formájában. Az EKG-görbe változásaiból lehet következtetni a szív állapotára.
c) Terheléses EKG: a szív tartalék erejének becslésére szolgáló EKG-eljárás, ahol a terhelést rendszerint ergometer-kerékpár hajtásával adagoltan, az életkortól függő mértékben adják a betegnek. A terhelés hatására bekövetkező pulzusszám-, vérnyomás- és EKG-változásból következtetni lehet a szív állapotára.
