III. Társadalmi, szociális és humanitárius kérdések
III. Társadalmi, szociális és humanitárius kérdések
A társadalmi és gazdasági kérdések egységes megközelítésének jegyében az ENSZ 1949-ben hozta létre a Szociális Bizottságot, amely később Szociális Fejlesztési Bizottság néven működött. Az ECOSOC-hoz tartozó bizottság fő feladata a fejlődés társadalmi-szociális összetevőinek vizsgálata, a társadalmi-szociális fejlesztési célkitűzések meghatározása, a célkitűzések megvalósításához szükséges ajánlások kidolgozása.
E tevékenység keretében – a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívandó – kerültek megrendezése olyan világméretű akciók, mint a fiatalok nemzetközi éve (1985), a nemzetközi gyermekév (1979), az időskorúak kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencia (1982), a testi fogyatékosok nemzetközi éve (1976) stb.
Külön szervezeti keretekben foglalkozik az ENSZ a nők egyenjogúsága kérdéseivel. Az 1946-ban az ECOSOC fennhatósága alatt létesített csoport, a nők helyzetével foglalkozó bizottság a nők egyenlőségének biztosítását tűzte ki célul a társadalomban, politikában, a gazdaságban, az oktatásban, s küzdelmet indított a diszkrimináció minden formájának megszüntetéséért. A bizottság eredményei közé számít a nők politikai jogairól szóló konvenció (1952), a rabszolgaság eltörléséről szóló egyezmény kiegészítése (1956), a férjezett nők állampolgárságáról szóló nemzetközi egyezmény (1957), a házasságkötésről szóló egyezmény (1962). 1979-ben fogadták el a nők elleni diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló nemzetközi egyezményt, amely 1981-ben lépett életbe.
A bűnmegelőzés és a bűnözés visszaszorításával, a társadalmilag deviáns magatartás kérdéseivel a bűnmegelőzési bizottság foglalkozik. Feladata a bűnözés társadalmi és gazdasági okainak feltárása, az okok megszüntetése, a bűnözés visszaszorítását célzó nemzetközi együtt működés elősegítése. A bűnözés komplex vizsgálatára 5 évenként világkonferenciát tartanak a legutóbbira 1985-ben került sor Milánóban.
A bűnözés különleges fajtájaként tartják számon a kábítószer-fogyasztást. Az ECOSOC kábítószer-bizottsága (felállításának éve: 1946) a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását, a kábítószer-termelés és -forgalom ellenőrzését, a nemzetközi kábítószer-ellenes együttműködés elmélyítését próbálja elősegíteni. A bizottság nemzetközi szabványokat és magatartási szabályokat alakít ki a kábítószerek és kábítószer-tartalmú anyagok azonosítására, a termelés és a forgalom ellenőrzésére, foglalkozik a kábítószerek és a bűnözés összefüggéseivel, a kábítószer-fogyasztás társadalmi-gazdasági okaival.
A 30 tagú bizottság munkáját az ENSZ bécsi székhelyű kábítószerosztálya és annak keretén belül működő kábítószer-laboratórium segíti.
A kábítószer-termelés, -fogyasztás és -forgalom ellenőrzését az 1961-ben felállított Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Tanács (International Narcotics Control Board) végzi, amely a kormányok negyedévenként beterjesztett, igen részletes jelentései alapján a termeléstől kezdve a piacra kerülésig nyomon tudja követni a kábítószerek és kábítószer-tartalmú anyagok (legális) mozgását.
A nemzetközi jogalkotás terén ki kell emelni a kábítószerekről szóló egységes nemzetközi egyezményt (1961), az egyezményt kiegészítő jegyzőkönyvet (1972) és a kábítószerek illegális forgalmáról szóló egyezményt (1988).
A népesség, a demográfiai kérdések kezdettől fogva szerepelnek az ENSZ különböző fórumainak napirendjén. 1946-ban – az ECOSOC felügyelete alatt – Népesedési Bizottságot hoztak létre, amely elsőrendű feladatának a népességstatisztika, a demográfia fejlesztését tekintette. A statisztikai adatok összegyűjtése, feldolgozása és elemzése, módszereinek kidolgozása, a statisztikai becslés tökéletesítése, a kutatási eredmények publikálása és a tapasztalatok és ismeretek elterjesztése állt a bizottság munkájának homlokterében. A népesség és a gazdasági-társadalmi fejlődés összefüggéseinek feldolgozása új dimenzióval bővítette a bizottság tevékenységét a 60-as években. A volt gyarmatok önállósodását követően előtérbe kerültek a tanácsadó- és segélyprogramok, amelynek segítségével sikerült megszervezni a demográfiai adatgyűjtést és az adatfeldolgozást a fejlődő országokban.
Az ENSZ 1974-ben (Bukarest) és 1984-ben (Mexikó) világkonferenciát rendezett a világ népességi helyzetéről, a népesség és a fejlődés összefüggéseiről.
