V. Nemzetközi jog és kodifikáció
V. Nemzetközi jog és kodifikáció
A nemzetközi jogi kérdésekkel az ENSZ-közgyűlés 111 bizottsága és a 34 tagú Nemzetközi Jogi Bizottság foglalkozik. Ez utóbbi bizottság fő feladata a kodifikáció, a nemzetközi egyezmények, szerződések kidolgozása. Az 1947-ben létesített, tekintélyes jogtudósokból álló bizottság évente 3 hónapos üléseket tart.
A Nemzetközi Jogi Bizottság által előkészített nemzetközi szerződések és egyezmények közül kiemelkednek az alábbiak: az 1958. évi tengerjogi egyezmények, az 1961. évi bécsi egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról, az 1963. évi bécsi egyezmény a konzuli kapcsolatokról, az 1969. évi egyezmény a különleges (diplomáciai) képviseletekről. az 1975. évi bécsi egyezmény az államok és az egyetemes nemzetközi szervezetek közötti kapcsolatokról, az 1969. évi bécsi egyezmény a nemzetközi szerződések jogáról, az 1978., ill. az 1983. évi bécsi egyezmények az államok utódlásáról.
Az 1982-ben megkötött tengerjogi egyezmény az ENSZ történetének leghosszabb (1973–82) és legbonyolultabb tárgyalásai eredményeképpen született. A nemzeti joghatóság behatárolásán és a nemzetközi vizek meghatározásán túl az egyezmény átfogóan szabályozza a tengereken és óceánokon folyó emberi tevékenységet: a hajózást, a halászatot, a tenger kincseinek, beleértve a tengerfenék ásványainak kiaknázását, a tengerszennyezés megakadályozását a tudományos kutatást.
Az 1966-ban magyar kezdeményezésre megalakított Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (UNCITRAL) a nemzetközi magánjog kodifikációs munkálatait mozdítja elő.
Az ENSZ-titkárság jogi főosztálya nyilvántartja a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket. A nyilvántartott egyezmények száma meghaladja a 24 000-et ezeket eddig több mint 1000 kötetben tették közzé.
