Nevelőszülői hálózat
Nevelőszülői hálózat
Magyarországon a nevelőszülői hálózat csírái a századforduló után alakultak ki, amikor a gyermekmenhelyek mellett nevelőszülői telepeket szerveztek. A 30-as években e telepeken nevelkedett az állami gondozottak 80%-a. 1945 után ez az arány jelentősen megváltozott, és az intézményes, államilag garantált nevelés vált uralkodóvá.
Mára a nevelőszülői nevelés jelentősége ismét megnőtt. A nevelőszülői gondozás előnye – az intézményi keretek között megvalósuló neveléssel összehasonlítva – általában az eredeti családéhoz közelebb álló szocializációs folyamat, a teljesebb értékű családpótlás és ezáltal a gyermeknek jobb életpályaesély biztosítása.
Magyarországon a nevelőszülői gondozás zömében a hagyományos nevelőszülői hálózatra épül. 1989-ben 5088 nevelőcsaládban 8012 állami gondozott gyerek nevelkedik (ez az összes állami gondozott 26,7%-a).
A nevelőszülői gondozói feladatra vállalkozók az idősebb generációkból kerülnek ki (a nők átlagéletkora 46 év, a férfiaké 50). Nem kedvező tendencia az sem, hogy a nevelőszülők zöme alacsony iskolai végzettségű.
A nevelőszülők a gyermekek neveléséért gondozási díjat kapnak, ami az 1988-as jelentős emeléssel sem közelíti meg a gyermeknevelés tényleges költségeit. Új kezdeményezés a hivatásos nevelőszülői hálózat megszervezése. A hivatásos nevelőszülő főállású hivatásként vállalja 5–10 állami gondozott gyermek nevelését. 1989-ben mintegy 100 nevelőszülő több mint 500 gyermeket gondoz.
