Hálós együttműködések új világrendje
Hálós együttműködések új világrendje
Az új közmű megjelenése nem annyira a menet közben felkínált szolgáltatások páratlan minőségével – vagy a mindenki által igénybe vehető dinamikus információs közeg megjelenésével – hozza majd a legnagyobb változást, hanem azzal az új együttműködéssel, ahogyan ezt az alkotást létrehozzák. Eddig az emberiség ahhoz szokott, hogy különböző erősségű hierarchiák uralják a világot. Mindenkinek van főnöke, és persze annak is van főnöke, aki őfelette áll. Igaz ez még azokra az országokra is, amelyek sikerrel kerülték el a hierarchiák mindenhatóságának csapdáját.
Az új közművet azonban nem hierarchiák hozzák létre, hanem a lehető legkifinomultabb hálós szerkezetek. A hálókban is vannak ugyan központok, ezek azonban csak olyan értelemben központjai egy rendszernek, ahogyan a világegyetemben megfigyelhető. A Nap központja ugyan a Naprendszernek, mégsem a Napon élnek értelmes lények, hanem a körülötte keringő Földön. Ezek az értelmes lények azonban nem tudnának meglenni a Nap nélkül. A világegyetem más összetevői sem játszanak alárendelt szerepet, csak legfeljebb mi – saját békaperspektívánkból szemlélve – vélhetjük azt. A rész és az egész elválaszthatatlanok egymástól, még akkor is, ha a rész szerepe egyedülálló a maga helyén és idejében, és ilyen értelemben felette áll más részekének.
Az új közmű megalkotásában azért kerültek előtérbe a hálós struktúrák, mert annyira ismeretlen, annyira sokféle és annyira páratlan nehézségi fokú feladatokat kell megoldani, hogy mindezzel csak együttesen birkózhatnak meg az egyes szereplők. Eközben azonban azt is meg kell tanulniuk, hogyan küzdjenek meg a saját érvényesülésükért. Mint az IBM átalakulásából láttuk, még az olyan kiválóan megszervezett hierarchiák is megszűntek ezen kényszer hatására, amelyek szinte teljes védettséget kínáltak az ott dolgozó embereknek a változó világ napi kihívásaival szemben. Most már csak akkor kínálják azt, ha az IBM belső hálója jobban működik, mint a külső hálók rendszere, ami persze már belül is állandó küzdelemmel járó dolog. Ez a hálós küzdelem ráadásul semmissé teszi a megszerzett előjogokon alapuló belső harc korábbi gyakorlatát, hiszen a belső kapcsolatok folyamatos átalakulásban vannak, és mindenki mindig újra megmérettetik.
Jelen eszmefuttatás nem alkalmas rá, hogy részleteiben foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Ahol lehetett, sorozatban említettünk példákat a technológiai együttműködésre. Ezeknél jól látható volt, hogy van egy központi mag, amely adott időszakban a katalizátor szerepét tölti be a teljes háló vonatkozásában. Ugyanolyan éltető szerepe van, mint a Napnak a Föld számára. Voltak olyan hálók is, amelyekben többen töltik be a katalizátor szerepet (IBM, DEC és HP az OSF esetében, Sun és AT&T a másik esetben stb.). Az egyes technológiai hálók emellett folyamatosan átalakulnak, mindenki értékeli a körülményeket, mások lehetőségeit és lépéseit, s ennek megfelelően változtat magatartásán. A szereplők egyszerre több hálóban is közreműködnek. Enélkül gyanítható, hogy az egész sem lenne működőképes. Végezetül azt kell világosan látni, hogy bár az egyes hálókban szerepet vállalók keményen küzdenek másokkal, ismételten a dolog természetéből kifolyóan, gyakorlatilag képtelenek megsemmisíteni másokat (hiszen végszükség esetén azok átalakulnak).
Éppen azért kellett a számítástechnikai korszakváltás első évének elemzése kapcsán szólnunk erről a nem technikai kérdésről, hogy világossá tegyük mindenki előtt: csak azok hullanak el ebben az új stílusú küzdelemben, akik képtelenek bekapcsolódni az új hálós struktúrákba. A hazai számítástechnika „közmű”-szemléletű átállítása éppen ezért közügy. Az itt együtt élő nemzetnek is meg kell építenie saját részét ebből a világméretű közműből, ha nem akar a világból kirekesztettek sorsára jutni. Ez a nemzet olyan hatalmas terheket visel, amelyeket csak a 90-es években megalapozásra kerülő modern világba való azonnali beilleszkedéssel vehet le a saját vállairól. Ezért kell a hálós struktúrákba bekapcsolódni, megtalálni a saját partnereket és azokkal együtt helytállni. Ha ezt nem sikerül olyan mértékben megvalósítani, hogy az egész nemzet számára elérje a kritikus tömeget, akkor nem egyszerűen a sikertelen kísérletet tévő közösségek széthullásával kell számolni (mint Nyugaton), hanem az egész ország sikertelenségével.
Tavalyhoz képest végre mérsékelt áron kaphatóak nálunk a legkülönfélébb teljesítményű mikrogépek. Működtető rendszerszoftverek is elérhetőek (bár ezeknek már sem az ára, sem a választéka nem igazán kedvező). Hozzá lehet jutni azokhoz a telefonvonali csatolókhoz is (ún. modemekhez), amelyek segítségével a meglévő telefonhálózatot valóságos közműként lehet már igénybe venni. Bizonyos alkalmazásokhoz ez már egy olyan hálózati alap, ami nem sokkal rosszabb, mint a nyugati országok most épülő szuperközműve. Ezt egy példával is meg tudjuk világítani.
A praktikus mikrogépes hálózatokat egészen kis szervezetek is rendkívül eredményesen használják tevékenységük globális kiterjesztésére. Egy kaliforniai székhelyű elektronikai alkatrész-kereskedelmi kisvállalat az ún. elektronikus hirdetőtábla-szoftverek (olyan szoftverről van szó, amely az üzenetek közös „adattáblán való kitűzését” teszi lehetővé, és a válaszok „hozzátűzésével” támogatja a hálózat felhasználóit) egyik legfejlettebbikének (Fido BBS, ismertebb nevén Fidonet, Fido Software) alkalmazásával először New Yorkban nyitott egy 2 főből álló kirendeltséget, majd az alkatrész-kereskedelem valódi központjába, Szingapúrba helyezte át ezt a csapatot. Nappal az ügyfeleket és az üzleti partnereket keresik fel a kisvállalat munkatársai, a potenciális ajánlatokat, ill. az ajánlatkéréseket a „vállalati hálózatba” táplálják, majd az éjszaka folyamán – amikor a legalacsonyabbak a távközlési tarifák – történik meg az információcsere (ajánlatok és ajánlatkérések, árstratégiák, megkötött szerződések részletei, teljesítésekre vonatkozó információk stb.) a szingapúri és a kaliforniai rendszerek között. A helyi hirdetőtáblákba közvetlenül a terepről tudnak bejelentkezni, amihez nagyon olcsó hordozható PC-ket használnak. Így a munkatársak egymással is tudják tartani a kapcsolatot. Emellett szingapúri és más ügyfelek közvetlenül is jelentkezhetnek ajánlatkéréseikkel a kaliforniai központi rendszerben.
Hatalmas multinacionális vállalatokat sikerült e működési móddal legyőznie a kis cégnek. Vezetője a következőkkel magyarázza üzleti sikereiket: „Gyakorlatilag saját fegyverükkel, az információk gyors cseréjével győzzük le a »nagymenőket«. Naponta ott tudunk lenni a terepen, állandóan bombázva a megnyerni kívánt vállalati tisztségviselőket tényadatainkkal és ajánlati összegeinkkel. Ez lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobbnak tűnjünk, mint amilyenek a valóságban vagyunk. Sok-sok munkával és hirdetőtábla-rendszereink segítségével nálunk százszor nagyobb cégekkel tudunk versenyezni.”
Ezt a rugalmas működést szerény ráfordítással tudták bevezetni. Egyetlen helyi hirdetőtáblához mindössze 150 USD-be került a hálózati szoftver, a szükséges hardver pedig közönséges személyi számítógép, a megfelelő modemekkel felszerelve. A szoftver „tárold és éjjel továbbítsd” elven működő, elektronikus levelezési opcióját igénybe véve minimálisra tudták leszorítani a távoli kapcsolattartás költségeit. Az ügyfeleknek megengedhették a vállalatvezetéssel való közvetlen kapcsolatfelvételt is, mivel a hívót (szükség esetén) terhelő számlázási rendszer kizárta a költségek ellenőrizhetetlen növekedését. A távkonferencia lehetősége is adott számukra, mivel a szoftver ún. visszhanglevelezési (echo-mail) opciója automatikusan továbbítja a helyi hirdetőtáblán éppen folyó konferencia észrevételeit valamennyi távoli hirdetőtáblához is. Ezzel pedig az egészen távoli jövő igényeit is kielégítő hálózati alapja van ennek a kisvállalatnak, hiszen akár több ezer résztvevő (munkatárs és ügyfél) kiszolgálására is képes ez a technológia, s számtalan helyi hirdetőtáblát egyesíthet egyetlen globális rendszerré.
Ebből a példából kiválóan látszik, hogy a lehetőségeknek már most jóval tágasabb a tárháza, mint amit sokan gondolnának ebben a hazában. Bátran lehet állítani, hogy az országon belüli és a külső hálók gyors megalkotásával (beleértve a vállalaton belülieket is), valamint az IBM szolgáltatási filozófiájának átvételével (ami a hazai szállítókat illeti) egészen fantasztikus eredményeket lehetne elérni.
Milyen is az IBM filozófia? Ezt itt csak egyetlen mondattal lehet megvilágítani. Az IBM minden megnyilatkozásában felfedezhető ugyanis a következő szemléletmód: „Mi nem technikát kínálunk Önnek, hanem legkülönfélébb információfeldolgozási problémáinak megoldásában működünk Önnel együtt.” Ahhoz persze, hogy az ilyen szemléletű magatartásforma hazánkban meghonosodjon, a felhasználóknak is igazi partnereknek kell lenniük, együttműködési készségben, rátermettségben, elszántságban.
Nacsa Sándor
