Politika
Politika
I. 9. (22.) A „véres vasárnap”. A pétervári munkások petíciót hozó felvonulására a Téli Palota előtt tüzet nyit a katonaság. (A felvonulás egyik szervezője, Georgij Gapon pópa, elmenekül, s mivel a forradalmi emigrációval nem tud kapcsolatot teremteni, felajánlja szolgálatait az ohranának.) Kezdetét veszi az első orosz forradalom.
I. 10. (23.) A cár Dmitrij Trepov tábornokot diktátori jogkörrel Pétervár főkormányzójává nevezi ki, hogy az általános sztrájkot elfojtsa.
I. 29. (II. 11.) Cári rendelettel Nyikolaj Sidlovszkij szenátor vezetésével bizottságot állítanak fel a munkásság helyzetének tanulmányozására.
II. 3. (16.) Szvjatopolk-Mirszkijt leváltják. Az új belügyminiszter, Alekszandr Buligin, bizottságot állít fel mérsékelt reformok kidolgozására.
II. 4. (17.) Szergej Alekszandrovics nagyherceget, II. Miklós nagybátyját, moszkvai főkormányzót az eszer terrorista Ivan Kaljajev bombája széttépi a Kremlben.
II. 6–25. (19.–III. 10.) Mukdennél (Senjang) Oroszo. döntő szárazföldi vereséget szenved Japántól.
IV. 12–17. (25–30.) Az OSZDMP III. kongresszusa Londonban (bolsevik frakció). Cél: fegyveres felkelés, forradalmi kormány, demokratikus reformok. A taglétszámra nincs adat, de kevesebb, mint a mensevikeké.
IV. Az OSZDMP III. kongresszusa Genfben (mensevik frakció) elveti a fegyveres felkelést, támogatja az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítását. Kb. 8–9000 párttagot képviselnek. Vezetőik: Julij Martov, Pavel Akszelrod, Fjodor Dan, Iraklij Cereteli.
V. 12.–VII. 23. (25.–VIII. 5.) Az ivanovo–voznyeszenszki általános sztrájk idején megalakul az egyik első munkásszovjet (munkástanács) az üzem ellenőrzésére és a sztrájk vezetésére.
V. 14–15. (27–28.) A Balti-tengerről a Távol-Keletre irányított orosz flotta Csuzima szigeténél megsemmisítő vereséget szenved a japánoktól. A háborút Oroszo. elvesztette.
VI. 14. (27.) Matrózlázadás az odesszai kikötőben horgonyzó hajókon (Patyomkin, Georgij Pobedonoszcev, Prut).
VIII. 6. (19.) A cár a Buligin-bizottság javaslatai alapján kiáltványban jelenti be tanácskozói jogú népképviseleti szerv (duma) felállítását. Választójogot csak a földbirtokosoknak tőkéseknek, parasztgazdáknak ígér a számukra felállítandó 3 kúriában.
VIII. 23. (IX. 5.) Az orosz–japán háborút lezáró portsmouthi béke (USA) visszaadja Japánnak Szahalin déli részét, Mandzsúriát pedig – a japán befolyás elismerésével Kínának.
X. 7. (20.) Általános vasutassztrájk kezdődik, megbénítva az egész ország életét.
X. 12–13. (25–26.) Létrejön a pétervári munkásküldöttek szovjetje. Élére Lev Trockijt választják.
X. 12–18. (25–31.) Megalakul az Alkotmányos Demokraták Pártja (kadet) a liberális közép- és kispolgárság politikai képviseletére. Kb. 70–100 000 tagja van.
X. 17. (30.) II. Miklós manifesztuma az autokrácia fönnmaradása érdekében engedményeket tesz. Megígéri a törvényhozói duma összehívását, a sajtó-, szólás-, gyülekezési, pártalapítási és vallásszabadság biztosítását. Kihirdetése után kb. 50 párt jelenti be működését.
X. 19. (XI. 1.) A cár kiváló gazdasági szakemberét, a mérsékelten liberális Szergej Wittét nevezi ki miniszterelnöknek. (Ő a kabinet egyetlen polgári származású politikusa, grófi rangját a portsmouthi béke megkötéséért nyerte.)
X. 22. (XI. 4.) II. Miklós visszaállítja a finn alkotmányt.
X. 24–28. (XI. 6–10.) Lázadás a kronstadti helyőrségben és a flottánál.
X. vége Megalakul az „Október 17. Szövetség” a konzervatív és mérsékelten liberális nagybirtok-nagytőke pártja (októbristák). Taglétszáma kb. 25–30 000 fő.
X. vége Megalakul az „Orosz Nép Szövetsége” ultrakonzervatív, monarchista párt. „Fekete százaknak” hívott rohamcsapatai liberális értelmiségiek és zsidók elleni pogromokkal terrorizálják az ellenzéket. A párt különösen falun és a kispolgárok között népszerű. Taglétszáma több mint 100 000 fő.
XI. 3. (16.) Az október óta tartó parasztmegmozdulások lecsillapítására a kormány bejelenti, hogy felére csökkenti 1907-től pedig eltörli a megváltás 1861 óta visszamaradt hátralékait.
XI. 11–15. (24–28.) Felkelés a szevasztopoli flotta matrózai között Pjotr Smidt hadnagy vezetésével.
XII. 10–18. (23–31.) Fegyveres barikádharc Moszkvában. Közvetlen kiváltó oka: a Marseillaise-t éneklő és a Vörös térre felvonuló munkásokba a hadsereg belegéppuskázott.
XII. 11. (24.) Witte miniszterelnök bejelenti az új választójogi törvényt. A korábbi 3 kúria mellé negyediknek felállítják a munkáskúriát is. A választójog azonban nem egyenlő, nem közvetlen és nem titkos. A földesúri kúriában 2000 fő, a városiban 4000 fő, a parasztkúriában 30 000, a munkásban 90 000 szavazó választ 1 elektort (az első 2 kúriában 2 lépcsőben, a másik 2-ben 3, ill. 4 lépcsőben).
