Politika
Politika
I. 5–6. (18–19.) Összeül az alkotmányozó nemzetgyűlés Petrográdon. A bolsevikok és a baloldali eszerek a képviselőknek csupán 38%-át teszik ki. Mivel az eszer és liberális polgári többség nem ismeri el az okt. 25-i politikai fordulatot, a bolsevikok a gyűlést feloszlatják.
I. 6. (19.) Az alkotmányozó nemzetgyűlés szétkergetését követő lincshullám során matrózok brutálisan meggyilkolják az ideiglenes kormány 2 egykori kadet miniszterét, a kórházban fekvő Andrej Singarjovot és Fjodor Kokoskint.
I. 10–18. (23–31.) Az alkotmányozó nemzetgyűlés ellensúlyozására összehívják a munkás-, katona- és parasztküldöttek III. összoroszországi (egyesített) kongresszusát, amely soraiból megválasztja az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságot (ÖKVB). Elnöke Jakov Szverdlov. (Tagjai közül 160 bolsevik, 125 baloldali eszer, 7 maximalista eszer, 7 jobboldali eszer, 2 mensevik, 3 anarchista, 3 mensevik-internacionalista.) A kongresszus megerősíti, hogy minden hatalom a szovjeteké, bejelenti Oroszország föderatív átszervezését (a Kaukázus, Ukrajna, Belorusszia és a Baltikum nélkül).
I. 11. (24.) A bolsevik párt kb-ülésén a breszti béketárgyalások kapcsán a súlyos német követelések miatt 3 irányzat alakul ki: 1. a kényszerű különbéke hívei (Lenin, Zinovjev, Szokolnyikov, Sztálin); 2. a forradalmi háború hívei (Buharin, Preobrazsenszkij, Jakovleva); 3. egyoldalú leszerelés, de a békeszerződés alá nem írása („se béke, se háború”: Trockij, Joffe, Kresztyinszkij).
I. 15. (28.) NT-dekrétum a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg felállításáról.
I. A bolsevik párton belül a lenini irányvonallal szemben megszerveződik a magát „bal oldali kommunistának” nevező frakció. Vezetőik Nyikolaj Buharin, Jevgenyij Preobrazsenszkij, Karl Radek, Jurij Pjatakov és Valerian Oszinszkij (Obolenszkij). Céljuk a világforradalom (amelynek részeként az októberi fordulatot a párt elképzelte) meggyorsítása. Ezért ellenzik a breszti béketárgyalásokat, siettetik az államosításokat. Az 1918 őszéig fönnálló frakció a párttagság kb. 1/3-át öleli föl.
I. 24. (II. 6.) NT-dekrétum a Gergely-naptár bevezetéséről, mellyel átálltak a 13 napos késésben lévő Julián-naptárról az Európa többi részén használt gregorián időszámításra.
II. 10. A külügyi népbiztos, Trockij megszakítja a németekkel folytatott béketárgyalásokat a területrabló feltételek miatt.
II. 11. Dekrétum a Vörös Flotta felállításáról.
II. 18. Kis létszámú, önkéntesekből álló német alakulatok Petrográd ellen indulnak. A fővárosban pánik tör ki.
II. 23. (A Vörös Hadsereg napja) A németek megközelítik Pszkov és Narva térségét. A cári seregben és a városokban kihirdetik Lenin „Veszélyben a szocialista haza!” c. felhívását.
III. 3. Georgij Csicserin külügyinépbiztos-helyettes, a „vörös arisztokrata”, a visszahívott Trockij helyett aláírja a breszti békét. Szovjet-Oroszo.-tól elcsatolják Lengyelországot, Litvániát, Belorusszia és Lettország nyugati részét. A Vörös Hadseregnek ki kell vonulnia Ukrajnából, Finnországból, Észtországból, Lettországból, Batumiból és Karszból (Törökország), valamint teljes demobilizálást kell végrehajtania. Mindez kb. 1 millió km2 veszteség.
III. 6–8. Az OSZDM(b)P VII. kongresszusa 2 napirendi pontot tárgyal. Elfogadja a breszti békét, ill. megvitatja a készülő új pártprogramot. Ennek tervezetébe Lenin javaslatára beveszik, hogy negatív politikai fordulat esetén a párt élni fog a parlamenti harc fegyverével. A párt felveszi az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt – OK(b)P – nevet.
III. 9. Angol csapatok murmanszki partraszállásával megindul az intervenció. (Ápr.-ban japán, aug.-ban amerikai partraszállás Vlagyivosztokban, máj.-ban angol–német csapatok behatolnak a Kaukázusba.)
III. 11. A front közelsége miatt a szovjet kormány Moszkvába költözik. 12-én Moszkvát nyilvánítják az új fővárossá.
III. 14–16. Moszkvában összeül a szovjetek IV. (rendkívüli) összoroszországi kongresszusa, s ratifikálja a breszti békét. – A ratifikálás elleni tiltakozásul a baloldali eszer párt visszahívja képviselőit az NT-ből.
V. Az eszer párt 8. tanácskozása határozatot fogad el a bolsevikok elleni fegyveres harcról.
V. 25. A szibériai vasútvonal mentén kirobban a fehéreket támogató cseh hadifoglyok lázadása.
V. 30. A breszti béke aláírása miatt lemondott Trockij helyére Csicserint nevezik ki külügyi népbiztosnak. Trockij hadügyi népbiztos és a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa elnöke lesz (a fegyveres harc irányítása).
VI. 14. Az ÖKVB kizárja soraiból s a helyi szovjetekből az eszereket és a mensevikeket.
VII. 4–10. A szovjetek V. összoroszországi kongresszusa Moszkvában elfogadja az első szovjet alkotmányt, s kimondja az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság (OSZFSZK) megalakulását. Elnöke Jakov Szverdlov.
VII. 6–8. A baloldali eszerek lázadása. Meggyilkolják Wilhelm Mirbach gróf német nagykövetet, és Marija Szpiridonova vezetésével foglyul ejtik a szovjet kongresszus résztvevőit és a bolsevik vezetőket, hogy forradalmi háborút csikarjanak ki a központi hatalmak ellen. A puccs után betiltják a baloldali eszer pártot.
VII. 17. II. Miklóst, 6 tagú családját és kíséretét a jekatyerinburgi (szverdlovszki) szovjet kivégzi a város felé tartó fehér kozákok közeledése miatt.
VII. 20. Mojszej Volodarszkijt, a sajtó és agitáció népbiztosát egy eszer merénylő megöli.
VIII. 7. Kazanyban a fehércsehek megkaparintják az OSZFSZK aranykészletét, amit átadnak Kolcsaknak. – Az ország minden pontján kirobbant antibolsevista felkelések polgárháborúvá szélesednek.
VIII. 30. Mojszej Urickijt, a petrográdi Cseka elnökét egy diák meggyilkolja. – A Michelson-gyár udvarán munkásgyűlésen felszólaló Lenint egy eszer nő több pisztolylövéssel súlyosan megsebesíti.
Nyár Az illegalitásba kényszerített kadet párt frakciókra hullik szét. A polgárháború után megindul vezetőinek emigrációba vonulása.
IX. 5. Az NT dekrétuma meghirdeti a „vörös terrort”, azaz a Cseka engedélyt kap a bolsevikellenes terrorra és polgárháborúra való tekintettel a politikai ellenfelek gyűjtőtáborokban való elkülönítésére és likvidálására.
X. 29.–XI. 4. Az Összoroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség (Komszomol) alapító kongresszusa.
XI. 6–9. A szovjetek VI. (rendkívüli) összoroszországi kongresszusa megemlékezik a forradalom évfordulójáról.
XI. 13. A német katonai összeomlás és a berlini forradalom hírére az ÖKVB semmisnek nyilvánítja a breszti békét.
XI. 18. Kezdetét veszi Alekszandr Kolcsak admirális ellenforradalmi diktatúrája Szibériában.
XI. 30. Az ÖKVB elismeri a mensevik OSZDMP-t, miután azok történelmi szükségszerűségnek deklarálták a bolsevik fordulatot.
XII. A mensevik OSZDMP pártértekezlete lemond az alkotmányozó nemzetgyűlés követeléséről, elismeri a szovjethatalmat, de továbbra is elveti a proletárdiktatúra szükségességét.
Az év folyamán Megszűnik az enesz és a Progresszív Párt.
