Politika
Politika
II. 6. Az ÖKVB határozata felszámolja a Csekát. Helyette – szintén Dzerzsinszkij vezetésével – megalakítja az Állami Politikai Hatóságot (GPU). amelyet elődjétől eltérően alárendel a Belügyi Népbiztosságnak és annak egyik osztályává szervezik. Székhelyét (Ljubljanka) és szervezetét a Csekától örökli.
II. 23. Az ÖKVB elrendeli az egyházi vagyon elkobzását az éhezőknek szánt pénzalap javára.
II. Megalakul a Régi Bolsevikok Társasága, ahová legkevesebb 18 éves párttagsággal lehet jelentkezni. Az első évben 64 tagú.
III. 27.–IV. 2. Az OK(b)P XI. kongresszusán elhatározzák a kb és a KEB munkáját összehangoló titkárság átszervezését, egy új pártfunkció, a főtitkári poszt felállítását. A PI-ből választott főtitkár a szerv fölötti politikai ellenőrzést végzi. Szerepe mindössze a koordináció felügyelete. Megszigorítják a tagfelvétel feltételeit. (Ez az utolsó pártgyűlés, ahol Lenin személyesen jelen van.)
IV. 3. A kb ülésén Lev Kamenyev javaslatára Sztálint választják meg főtitkárnak. (E tisztség csak Lenin halála után lesz a párt csúcspozíciója.)
IV. 16. A rapallói egyezmény keretében Németország felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Szovjet-Oroszo.-gal.
V. Tyihon pátriárkát bírósági eljárás után a Donszkoj-kolostorba internálják, mert tiltakozott az egyházi javak elkobzása ellen.
V. 19. A Komszomol összoroszországi konferenciáján határozatot fogadnak el az első úttörőcsapatok megszervezéséről.
VIII. 4–7. Az OK(b)P 12. összoroszországi konferenciája felhívja a figyelmet a NEP-korszakban újra jelentkező polgári politikai erők veszélyességére, elítéli a szmenovehovista szellemi áramlatot. Új szervezeti szabályzatot fogad el, ami megnehezíti a nem proletár származásúak tagfelvételét. (A párt taglétszáma ekkor kb. 170–180 000 fő. Ebből 2,7% 1917 előtt, 53,5% 1918–20 között, 43,8% 1921–22-ben lépett be. A párttagok 44,4%-a munkás, 26,7%-a paraszt, 22,7% alkalmazott, 6,2% egyéb.)
VIII. A kb plénuma bizottságot állít fel a szovjet köztársaságok egyesülése elveinek kidolgozására. Elnöke Sztálin nemzetiségügyi és állami ellenőrzési népbiztos, pártfőtitkár. Tagjai: Grigorij Ordzsonikidze, Vjacseszlav Molotov, Szergej Kirov, Grigorij Petrovszkij. A bizottság Sztálin autonomizálási tervét erőlteti, amely az új szovjet államot nem egyenrangú köztársaságok szövetségének fogja fel, hanem azokat akár kényszerrel is be akarja léptetni az orosz föderációba.
Nyár 34 eszer vezetőt ellenforradalmi tevékenység vádjával halálra ítélnek. Védelmükben fellép a II. Internacionálé. A tárgyalásra Moszkvába érkezett vezetői (Vandervelde, Liebknecht, Rosenfeld) kieszközlik a kegyelmet.
IX. 26. A beteg Lenin a PI-hez írt levelében javasolja, hogy az autonomizálási terv helyett föderatív alapon szervezzék meg a leendő szovjet államot.
X. 6. Lenin újabb levélben követeli a PI-től a föderatív elv érvényesítését. A PI ezt elfogadja, s a tervezet ilyen szellemű átdolgozására ad utasítást az előkészítő bizottságnak.
X. 16. Az ÖKVB határozata biztosítja a GPU-nak azt a jogot, hogy bírósági eljárás nélkül kivégeztethesse vagy munkatáborba zárathassa a társadalmilag veszélyesnek minősített elemeket.
X. A mensevik OSZDMP pártértekezlete politikai szabadságjogokat, demokratikus köztársaságot követel, és illegalitásba vonul.
X. 25. A Vörös Hadsereg felszabadítja Vlagyivosztokot a japán intervenciósok uralma alól.
XI. 5.–XII. 5. A Komintern IV. kongresszusa elismeri a forradalmi mozgalmak apályát, s levonja azt a következtetést, hogy a kapitalizmusból egy rövid átmeneti időszak vezet a szocializmus világméretű győzelméhez. Elfogadja a „munkásegységfront” követendő taktikáját.
XI. 15. A Távol-keleti Köztársaság egyesül az OSZFSZK-val.
XI. A „grúz incidens”. A Grúz KP Budu Mdivani, Filipp Maharadze, Kalanidze vezette csoportja ragaszkodik ahhoz, hogy Grúzia önállóan, s ne egy kaukázusontúli föderáció keretein belül lépjen be az államszövetségbe. A pártközpontot képviselő Szergej Ordzsonikidze a vita hevében megüti Kalanidzét.
XII. 13. Bakuban megalakul a Grúziát, Azerbajdzsánt, Örményországot egyesítő Kaukázusontúli Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság (KSZFSZK).
XII. 23–27. A szovjetek X. összoroszországi kongresszusa dönt a két nemzeti (Ukrán SZSZK és Belorusz SZSZK) és a két föderatív köztársaság (OSZFSZK, KSZFSZK) egyesüléséről, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió) megalakulásáról.
XII. 30. A föderatív alapon létrejött Szovjetunió (SZU) szovjetjeinek I. kongresszusa bejelenti a SZU megalakulását, megválasztja a Központi Végrehajtó Bizottságot – KVB (parlament)-, ill. elnökeként (államfő) Mihail Kalinyint.
