Politika
Politika
I. 4. A súlyosan beteg Lenin kiegészíti a „Levél a kongresszushoz” c. üzenetét; határozottan a főtitkár leváltását indítványozza. Újabb agyvérzése azonban megakadályozza a „végrendelet” befejezését.
I. 25. Megjelenik a Pravdában Lenin „Hogyan szervezzük át a Munkás-Paraszt Felügyeletet” c. – Sztálin utasítására cenzúrázott – írása, amelyben a főtitkári befolyás csökkentéséről, a vezetés demokratizálásának szükségességéről beszél. (Valerian Kujbisev kb-titkár a cenzúrázás helyett azt javasolta: csak egy példányt nyomtassanak ki a Pravdából Lenin számára, de ezt a PI elvetette.)
III. 5. Lenin Trockijt kéri meg, hogy a XII. kongresszuson képviselje a véleményét a „grúz ügy” kapcsán napirendre kerülő nemzetiségpolitikai vitában, „A nemzetiségek, ill. az autonomizálás kérdéséhez” c. írását a biztonság kedvéért Mdivanihoz is eljuttatja. Ebben elítéli a nagyorosz sovinizmust, s síkra száll a nemzetiségi ügyek türelmes kezeléséért, az önkéntesség elvéért.
IV. 17–25. Az OK(b)P XII. kongresszusán Trockij, Kamenyev, Zinovjev nem vállalja Lenin képviseletét, Buharin vezetésével azonban mégis elítélik a „nagyorosz sovinizmus maradványait”.
IV. 29.–V. 2. Az összorosz zsinaton a bolsevikokhoz lojális, „Megújulás” nevű egyházpolitikai áramlat megfosztja Tyihont a pátriárkai címtől. A „kommunista kereszténységet” hirdető csoport 1943-ig létezik.
V. 8. A Curzon-ultimátum. A britek követelik a vallásüldözés abbahagyását, a felségvizek területének csökkentését Murmanszk térségében, ill. a szovjet diplomaták kivonását Iránból és Afganisztánból.
Tavasz Megindul a küzdelem a pártvezetés csúcsán a lenini örökségért. Az utódlásban a legesélyesebbek Lev Davidovics Trockij, a győztes polgárháború hadügyi népbiztosa, a petrográdi felkelés irányítója, Lenin szerint a legtehetségesebb kb-tag, Grigorij Jevszejevics Zinovjev (Radomilszkij), a Komintern és a petrográdi szovjet elnöke: Lev Boriszovics Kamenyev (Rozenfeld), a moszkvai szovjet elnöke, az NT irányítója Lenin betegsége alatt, Zinovjevvel együtt Lenin régi és közeli tanítványa Joszif Visszarionovics Sztálin, a párt főtitkára, nemzetiségügyi és állami ellenőrzési népbiztos, aki Lenin szerint „felmérhetetlen hatalmat összpontosított a kezében”, Nyikolaj Ivanovics Buharin, a párt fő ideológusa, a Pravda főszerkesztője, Lenin szavával a párt „kedvence”. Zinovjev és Kamenyev Trockijt tartja a legveszélyesebbnek, ezért Sztálinnal lépnek szövetségre. Őket támogatja a vezéri posztra nem aspiráló Buharin is.
VI. 16. Tyihon nyílt levélben „beismeri” bűnösségét de a pátriárkai címet haláláig (1925) már nem kapja vissza.
VII. 1. Megkezdik 1939-ig tartó működésüket a Szolovki-szigeteken létesített munkatáborok és a Pecsora völgyében épített fióklágerek.
VIII. A kiszlovodszki barlangtalálkozó. Zinovjev híveivel (Frunze, Lasevics, Jevdokimov) megpróbálja Buharint és Vorosilovot maga mellé állítani Sztálin ellene irányuló manővereinek kivédésére. Az utóbbiak azonban beárulják a főtitkárnak.
Ősz A GPU Dzerzsinszkij kezdeményezésére először tartóztat le kommunistákat, szinte kizárólag munkásokat, akik a bürokratikus apparátus visszaszorítását követelték.
X. 8. Trockijnak a titkárságot elítélő, a kb-hez intézett levelével zászlót bont a „baloldali ellenzék”. Gazdasági programjuk a NEP-et bírálja, gyors iparosítást, a tervgazdálkodás bevezetését támogatja (Preobrazsenszkij, Pjatakov, Oszinszkij, Antonov-Ovszejenko).
X. 15. Megjelenik a „baloldali ellenzék” platformja, a 46-ok nyilatkozata. Alapgondolata a frakciótilalom eltörlése, a pártdemokrácia visszaállítása.
XI. 15. A KVB dekrétuma átszervezi a GPU-t a tagköztársaságok politikai rendőrségeit összefogó csúcsszervvé (Egyesített Állami Politikai Hatóság – OGPU).
XII. 11. A Pravda közli Trockij „Új irányvonal” c. cikkét, amelyben többek között azt követeli, hogy a párt rendelje alá önmagának a feje fölé nőtt apparátust.
Az év folyamán Moszkvában az eszer párt bejelenti felosztását.
