Nemzetközi pénzügyek
Nemzetközi pénzügyek
Jó üzletmenet és nyugalom jellemezte a valutapiacokat 1988-ban. A valuták egymáshoz viszonyított árfolyamai a korábban szinte megszokott gyakori kilengésekkel szemben meglepően szilárdnak bizonyultak az év során. A dollár leértékelődése, amely az 1985–87 közötti időszakban jellemezte az amerikai valutát, megállt, s 1989. márc.-ra az USD – a kanadai dollár kivételével – minden más tőkés valutához viszonyítva javult. Az árfolyam-stabilitást célként deklaráló nyilatkozatok a fejlett tőkés országok részéről nem maradtak puszta óhajok, rendszeresen érkeztek a hírek a hivatalos piaci intervenciókról, vagyis az egyes valuták árfolyamának őrzése végett végrehajtott eladásokról, ill. vásárlásokról. A kiegyensúlyozottságot az is jellemzi, hogy a közös nyugat-európai monetáris rendszer – az EMS – fennállása óta másodízben fordult elő, hogy 2 éven keresztül nem változtak a paritások.
A nemzetközi pénzügyi piacok lendületesnek mutatkoztak 1988-ban – bár az előző évihez képest a piac kiegyensúlyozottabb, a banktevékenység visszafogottabb volt, s a fejlődő országokkal szemben fennálló banki követelések csökkentek. Az értékpapírpiacok az emlékezetes 1987. okt.-i összeomlás után megerősödtek.
A pénzmozgások alapvető gazdasági hajtóereje makroökonómiai változásokból, szabályozási reformokból és piacspecifikus eseményekből táplálkozott 1988-ban. Ebben a legfontosabb makroökonómiai tényezők: a világ gazdasági teljesítményének javulása, a folyó fizetési mérlegek aránytalanságainak a csökkenése az Egyesült Államok, valamint az NSZK és Japán között, továbbá az árfolyamok nagyobb stabilitása, ellentétben az 1987-es évvel, amikor a befektetőket a dollár árfolyamesése és a kamatlábak emelkedése óvatosságra intette, a piaci résztvevők kevésbé érezték szükségét, hogy csökkentsék devizális kockázataikat, s nőtt a dollárban jegyzett értékpapírok kereslete. Az erős üzleti bizalom, a szilárdabb árfolyamok és a hosszú távú kamatlábak sokkal gyorsabban regenerálták az eurokötvénypiacokat, mint az az 1987-es őszi krach után várható volt.
Többéves gyorsulást követően viszont lassult a nemzetközi banktevékenység 1988-ban. A fejlett ipari országokkal szembeni bankköveteléseik növekedése 3%-kal, tartozásaiké pedig 23%-kal volt kisebb az előző évinél. A nemzetközi bankkövetelések a fejlődő országokkal szemben 12 milliárddal csökkentek (1987-ben még 19 milliárd USD-vel nőttek). A tartozásállomány pedig 25 milliárd USD-vel emelkedett, ami fele volt az előző évi növekménynek. A fejlődő országoknak a nemzetközi bankoknál őrzött hivatalos tartalékai 9 milliárd USD-vel apadtak (1987-ben még 40 milliárd USD-vel nőttek). A bankok összességében kevesebb hitelt vettek fel, s kevesebb hitelt is adtak.
A kereskedelmi bankok hitelszerkezetének átalakítása tovább folyt, általában a fejlődő országok számára kedvezőbb feltételek mellett, mint 1987-ben. Kedvezőtlen viszont, hogy az adósságok másodlagos piaca továbbra is rendkívül nyomott. A forgalom ugyan a 2-szeresére, mintegy 40 milliárd USD-re nőtt, de egyes országok adósságait változatlanul a tényleges követelés értékének feléért, harmadáért árulják.
