ÉSZAK-KOREA
ÉSZAK-KOREA
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság
Choson Minchu-chui Inmin Konghwa-guk (koreai nyelven)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 120 538 km2, Magyarországnál kb. egyharmad résszel nagyobb. Fekvés: K-Ázsia É-i részén. Szomszédai: Szovjetunió (É), Dél-Korea (D). Felszín: É-on magas hegységek és vulkánokkal borított fennsík; DNy-on halomvidék; a Sárga-tenger partján alacsony dombvidék, medencék. Legmagasabb pont: Pektu (2744 m). Legjelentősebb folyók: Jalu, Tedong, Tuman. Legnagyobb tó: Csangdzsini-víztároló.
Népesség: Lakosság (1989): 21 964 000. Népsűrűség: 173,2/km2. Etnikai csoport: koreai 99,35%. Nyelvek: koreai (hiv.), kínai, orosz. Vallások: hivatalosan ateista ország; hagyomány szerint buddhista, konfuciánus. Városi lakosság: 76%. Főváros: Phenjan (Phjongjang) (1981): 1 280 000. Városok (*1981): Hamhung 775 000; Cshongdzsin 490 000; Vonszan 300 000.
Államforma: szocialista népköztársaság. Államfő: Kim Ir Szen (szül.1912. ápr.15.). Kormányfő: Hjon Mu Kvang (1988. dec. óta). Nemzeti ünnep: szept. 9.
Gazdaság: Pénznem: KNDK-von (1990. szept.: 0,97 = 1 USD). GNP (*1986): 17,4 Mrd USD. GNP/fő (1985): 1180 USD. Gazdasági növekedés (1981): 0,4%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 22. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 48%. Export (1985): 1,3 Mrd USD. Főbb exportcikkek: érc, színesfém, nyersanyag, vegyipari termék, közszükségleti cikk, élelmiszer. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 43%, Japán 15%, Kína 13%. Import (1986): 2,0 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, energia, textília, vegyipari termék. Főbb import partnerek: Szovjetunió 36%, Kína 17%, Japán 13%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 4549 km; ebből villamosított: 2706 km. Közúti hálózat (1985): 22 000 km; ebből autópálya: 240 km. Gépjárművek (1982): 180 000. Főbb kikötők: Cshongdzsin, Hamhung, Nampho. Hírközlés: Tv (1984): 1 M. Rádió (1984): 4,1 M. Telefon (1983): 10 000.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1984): férfiak: 65; nők: 72 év. Születés (1985): 30,0‰. Halálozás (1985): 7,0‰. Népességnövekedés (1985): 2,3%. Csecsemőhalandóság (1985): 30,0‰. Kórházi ágyak (1982): 244 000. Orvosok (1982): 45 000. Egy orvosra jutó lakosok (1984): 430.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1986): 85%. Iskolakötelezettség: 10 év.
A II. világháború végén a szovjet csapatok által felszabadított országban 1948. szept. 9-én kiáltják ki a népköztársaságot. A koreai háború (1950–53) óta vezető szerepet játszó Kim Ir Szen elnök 1980-ban tárgyalásokat kezd az egyesülésről D-Koreával. A tárgyalások egy év múlva megszakadnak. 1985-ben az É-iak segítik a D-i árvízkárosultakat, majd családlátogatási akció kezdődik a háború óta elszakítottak között. A gyakorlatilag egypártrendszerű államban Kim Ir Szen fiát 1986 óta emlegetik lehetséges utódként: Kim Dzsong Il máris több vezető posztot tölt be. 1987-ben tárgyalások folynak arról, hogy az 1988-as nyári olimpia egyes versenyszámait a KNDK-ban rendezzék meg. A tárgyalások 1988-ban megszakadnak, mivel egy terrorista vallomása szerint egy 1987. szept.-ben lezuhant D-koreai repülőgép elleni merénylet hátterében a KNDK hivatalos szervei állnak. A szöuli olimpián az É-i szomszéd sportolói nem vesznek részt. 1988. dec.-ben az új kormányfő Hjon Mu Kvang, a Koreai Munkáspárt pb-tagja. 1989. júl.-ban a Phenjanban rendezett VIT rendezvényeit néhány politikai incidens zavarja meg. A Szovjetunió és D-Korea bővülő kapcsolatai miatt hazahívják É-Korea moszkvai nagykövetét. 1990. máj.-ban a Legfelső Népi Gyűlés elnökként újraválasztja Kim Ir Szent. Miután az É-iak több D-i tárgyalási ajánlatot visszautasítanak, elfogadják, hogy szept.-ben a 2 kormányfő találkozzék egymással.
