ROMÁNIA
ROMÁNIA
Román Köztársaság
Republica Romania (románul)
Európa
Földrajz: Terület: 237 500 km2, Magyarországnál kb. 2,5-szer nagyobb. Fekvés: Közép-Európa DK-i részében. Szomszádai: Szovjetunió (É, K), Magyarország, Jugoszlávia (Ny), Bulgária (D). Felszín: Ny-i részében az Erdélyi-medence, melyet D-ről és K-ről a Kárpátok, Ny-ról peremhegységek vesznek körül. D-i része síkság. Legmagasabb pont: Moldoveanu (a Fogarasi-havasokban, 2543 m). Legjelentősebb folyók: Dunarea (Duna), Mureş (Maros), Someş (Szamos).
Népesség: Lakosság (1989): 23 177 000. Életkor szerint: 0–14: 24,7%; 15–59: 60,9%; 60–: 14,4%. Népsűrűség: 98/km2. Etnikai csoportok: román 89,1%; magyar 8,8%; német 1,5%; cigány, ukrán, szerb, horvát. Nyelvek: román (hiv.), magyar, német. Vallások: görögkeleti, r. kat., protestáns. Városi lakosság: 51%. Főváros: Bucureşti (Bukarest) (1985): 1 975 808. Városok (1984): Braşov (Brassó) 334 136; Consatanţa 306 879; Timişoara (Temesvár) 301 612.
Államforma: köztársaság. Államfő: Ion Iliescu (1990. máj. óta). Kormányfő. Petre Roman (1989. dec. óta). Nemzeti ünnep: dec. 1.
Gazdaság: Pénznem: leu (lej) (1990. szept.: 20,34 = 1 USD). GNP (1989): 65,1 Mrd USD. GNP/fő (1989): 2814 USD. Gazdasági növekedés (1989): -3,0%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 4,3. Fogyasztói árváltozások (1989): 3,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%; ipar és kereskedelem 38%. Export (1986): 12,6 Mrd USD. Főbb exportcikkek: kőolaj-kitermelő berendezés, fa, gép, textília, gabona, cement, jármű, élelmiszer, vegyipari termékek. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 21%, NSZK 7%. Import (1986): 10,6 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, vasérc, koksz, nyersanyag, acéláru, gyógyszer. Főbb importpartnerek: Szovjetunió 22%, Egyiptom 10%, Irán 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1987): 11 275 km; ebből villamosított: 3411 km. Közúti hálózat (1985): 14 666 km. Főbb kikötők: Constanţa, Galaţi, Brăila. Hírközlés: Tv (1985): 3 982 000. Rádió (1985): 3 235 000. Telefon (1981): 1,96 M. Napilap (1987): 187/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1984): férfiak: 67,0; nők: 72,6 év. Születés (1985): 15,0‰. Halálozás (1984): 10,0‰. Népességnövekedés (1985): 0,5%. Csecsemőhalandóság (1986): 35,6‰. Kórházi ágyak (1987): 214 253. Orvosok (1987): 41 059. Egy orvosra jutó lakosok (1984): 570.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1988): 98%. Iskolakötelezettség: 10 év.
A II. világháború végén a Szovjetunió mellé álló ország 1965. évi alkotmánya a népköztársaságot szocialista köztársaságá változtatja. Márc.-tól – Gheorghiu Dej pártfőtitkár halála óta – Nicolae Ceauşescu áll a párt élén. 1974. márc.-tól az újonnan létrehozott köztársasági elnöki hivatalt is ő tölti be. Emellet ő az államtanács elnöke. Miniszterelnöke, Constantis Dăscălescu 1982. máj.-tól 1989. dec.-ig tölti be funkcióját; első helyettese felesége, Elena Ceauşescu, aki egyben a legfelsőbb pártvezetés tagja is. Fia a pártvezetés póttagja, az ifjúsági szervezet irányítója, egyben az ifjúsági ügyekért felelős miniszter. 1984. okt.-ben megerősítik funkciójában az 1985 elején 3,4 millió tagot számláló RKP főtitkárát. A kormányt és a végrehajtó apparátust rendszeresen és jelentősen átalakítják, a vezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy a végrehajtásban súlyos mulasztások történnek. Az eladósodást drasztikus takarékossági eszközökkel igyekeznek csökkenteni, ezek keretében a lakosság élelmiszer- és energiaellátását is lényegesen korlátozzák. 1987. dec.-ben az RKP országos konferenciája megerősíti az addigi irányvonalat. 1988 tavaszán megszüntetik a magyar és a német helységnevek használatát, majd bejelentik a vidék totális átformálásának tervét: az évezredfordulóig a felére csökkentik a falvak számát. Az elhatározások szerint 7–8000 települést buldózerrel számolnak fel. A 35 ország részvételével rendezett, az emberi jogokkal foglalkozó bécsi Helsinki-utókonferencián jún.-ban a román delegáció egyedül lép fel a közös közleménnyel szemben. Az országot egyre több nemzetközi fórumon elítélik, s belpolitikáját a szocialista országokban is bírálják. Szept.-ben Ceauşescu és Grósz Károly Aradon tárgyal. 1989-ben Genfben, az emberi jogokkal foglalkozó konferencián és más nemzetközi tanácskozásokon is elítélik a román belpolitikát. Több nyugati nagykövetet visszahívnak, miközben erősödik a tiltakozás a „szisztematizálás”, a falurombolás ellen. Nov.-ben a XIV. pártkongresszusra a zárt határok miatt alig érkeznek külföldiek. Dec. 22-én Temesváron népfelkelés tör ki. Tőkés László református lelkész elhurcolása a kiváltó ok. A karácsonyi napokban országszerte több ezren halnak meg. A Nemzetmentő Front Tanácsának élére Ion Iliescu, Ceauşescu korábbi munkatársa, majd félreállított bírálója áll. Nicolae és Elena Ceauşescut rögtönítélő katonai bíróság halálra ítéli. Az ítéletet azonnal végrehajtják. Az új kormányfő Petre Roman. 1990. jan.-tól a változások lelassulnak. Márc.-tól több erőszakos felvonulásra, magyarellenes kirohanásra kerül sor. Marosvásárhelyen a pogrom 8 halottat követel. A máj.-i választásokon Iliescu győz, a magyar kisebbség képviselői ellenzékként jutnak be a parlamentbe. Jún.-ban a bukaresti Egyetem téren a bányászok tiporják el a diákok tüntetését.
