Üzletfajták
Üzletfajták
Az értékpapírüzletek 2 alaptípusát különböztethetjük meg a teljesítés határidejétől függően: azonnali (prompt) vagy határidős.
Azonnali üzlet esetén az üzletkötés napján aktuális árat kell a forgalmazóknak fizetniük, s a papírok, ill. a pénz kölcsönös átadása azonnal esedékessé válik. Tőzsdei forgalomban Magyarországon – a jelenlegi szabályok szerint – az azonnali teljesítés tulajdonképpen 3 napos csúsztatással történik, ennyi idő szükséges ugyanis a technikai lebonyolításhoz. Tőzsdén kívüli forgalomban a szerződő felektől függ, hogyan szabják meg a teljesítés határidejét, fő szabályként azonban ezen esetekben is mérvadó lehet a 3 napi határidő.
A határidős üzletek lényege, hogy az adásvételi szerződés megkötésének időpontja és a teljesítés napja lényegesen eltér egymástól. A vevő és az eladó megállapodásukban azt rögzítik, hogy melyik napon és mekkora áron teljesítenek. A későbbiekben egyikük sem térhet el sem az ártól, sem a határidőtől, a teljesítés kötelező. A vevő és az eladó egyaránt az árfolyamok várható mozgására spekulál, csak ellenkező előjellel, egyikük az árfolyam emelkedésére (hausse), másikuk csökkenésére (baisse) számít. Természetesen mindketten egyszerre nem nyerhetnek az üzleten. A jelentősebb spekulánsok persze többnyire azt csinálják, hogy a határidős üzletekből egy-egy időpontra többet is kötnek, különböző jövőbeni árfolyamokat feltételezve, gyakran akár ellenkező irányzatú árfolyammozgásokra is spekulálva. Ezen keresztüzletkötések eredőjeként minimalizálhatók vagy legalábbis az elviselhetőség határai között tarthatók az esetleges veszteségek (de persze e módszerrel kisebbek lesznek az esetleges nyereségek is).
Speciális határidős szerződés az ún. opciós üzlet, amelyet leginkább feltételes határidős szerződésnek nevezhetünk. Az opciós üzlet esetében a vásárló jogot szerez arra, hogy egy előre kikötött határidőben és árfolyamon értékpapírt adhasson el (vagy vehessen meg) az opciót eladó félnek (vagy féltől). Az opciót vevő az előre kikötött határidő lejárta előtt nyilatkozik arról, hogy kívánja-e az értékpapírok tényleges adásvételét, vagy sem. Ha az aktuális piaci árfolyam kedvezőbb a számára, mint az opciós szerződésben meghatározott árfolyam, akkor minden következmény nélkül elállhat az üzlettől, azaz vételi vagy eladási jogát nem érvényesíti az opciót eladóval szemben. Az opciót eladó fél ilyen választási lehetőséggel nem rendelkezik; ha az opciót vevő az értékpapír-adásvételt realizálni kívánja, az eladónak minden körülmények között teljesítenie kell. Az opciós jogot vásárló üzletfél ezért a jogáért természetesen díjat fizet az opciót eladónak; az opciós díj szabad alku tárgya. Az opciós díj elszámolása a szerződéskötést követően azonnal esedékes, míg az értékpapírüzlet teljesítése csak a megállapodott határidőben, és csak akkor, ha azt az opciót vevő fél kívánja. Ekkor azonban már az azonnali üzlet teljesítési feltételei az irányadóak (3 napon belül).
A határidős és az opciós üzlet háttere egyértelműen a spekuláció, azaz az árfolyamok jövőbeni mozgására vonatkozó várakozások – ill. ezen árfolyammozgások – kihasználása nyereségszerzés céljából. A spekuláció szót az értékpapírüzletek esetében nem szabad pejoratív értelemben használni. A spekuláció minden tőzsde alapvető mozgatója. Tudni kell azt is, hogy az azonnali vásárlások zöme ugyanúgy lehet spekulációs jellegű, mint a határidős és az opciós üzletek, csak az utóbbi esetben a tényleges adásvétel későbbre halasztódik, ill. egy feltétel teljesüléséhez kötődik. Az azonnali üzletkötés a pillanatnyi és megtörtént árfolyammozgásokat használja ki, a határidős üzletkötés pedig egy jövőbeni árfolyam-alakulást feltételez. Spekuláció azért jöhet létre, mert a piac különböző szereplői különbözőképpen ítélik meg a jövőbeni helyzetet, az áralakulást, s ezen ellentétes várakozások alapján kötik üzleteiket.
