1848
1848
Febr. 24. – Marx és Engels nyilvánosságra hozza a Kommunista Kiáltványt.
Febr. 27. – Egy badeni népgyűlésen Mannheimben sajtó- és egyesülési szabadságot, esküdtbíróságok felállítását és a német parlament összehívását követelik.
Febr.–márc. – Hasonló gyűléseket tartanak Württembergben, Hessen-Darmstadtban, Nassauban és más városokban. Több helyen összeütközésekre kerül sor a felkelők és a kormánycsapatok között. A kormányzat engedékenynek mutatkozik. A szövetségi gyűlés Frankfurtban eltörli a cenzúrát. Az ősi birodalmi sast elfogadják birodalmi címerállatnak, a fekete-piros-arany színeket pedig szövetségi színeknek. Liberális jellegű, ún. márciusi minisztériumokat neveznek ki Bajorországban, Württembergben, Badenben, Hessen-Darmstadtban, Szászországban, – Hannoverben és más kis államokban. Bécs, Berlin és Frankfurt lesznek a forradalom központjai.
Márc. 13–15. – Felkelés tör ki Bécsben. Metternich kancellár lemond, majd Londonba menekül.
Márc. 18–19. – Berlinben kitör a forradalom. A király parancsára a kormánycsapatok elhagyják a várost. Polgárőrség alakul a kastélyok védelmére és a rend megőrzésére. Amnesztiát hirdetnek a politikai elítéltek számára.
Márc. 20. – Zavargások kezdődnek Münchenben is; hatásukra a személyében már erősen kompromittálódott I. Lajos király lemond. Utóda fia, (II.) Lajos lesz.
Márc. 21. – IV. Frigyes Vilmos porosz király proklamációt intéz népéhez.
Márc. 29. – Ludolf Camphausen vezetésével liberális minisztérium alakul Poroszországban. Máj. 22-re, Berlinbe összehívják a porosz nemzetgyűlést.
Márc. 31. – A szövetségi gyűlés hozzájárulásával egy 574 tagból álló, a tartományi gyűlések által delegált, ún. előparlamentet hívnak össze Frankfurtban, s elhatározzák a nemzetgyűlés összehívását a német birodalmi alkotmány elkészítésére. Az előparlament 50 tagú választmányt hoz létre, amelynek mint össznémet átmeneti intézménynek feladata az általános választások lebonyolítása.
Ápr. 1. – Párizsban Marx és Engels vezetésével összeül a Kommunisták Szövetsége, s elfogadja a Kommunista Párt követelése c. elaborátumot. Eszerint a német kommunisták alapvető feladata a nemzeti egység köztársasági formában való megteremtése, a feudális kötöttségek felszámolása, az alapvető demokratikus jogok biztosítása.
Ápr. 3.–máj. 8. – A szövetségi tanács által kirendelt 17 tagú bizottság (17 állam egy-egy képviselője) kidolgoz egy föderatív alkotmányt, amely kétkamarás parlament létrehozását írja elő.
Ápr. 12 – A szövetségi gyűlés elítéli Dániát Schleswig és Holstein hercegségek annektálása miatta. Ugyanakkor elismeri a két hercegségben kirobbant népi felkelés után választott ideiglenes kieli kormányt.
Máj. 7. – Megjelenik a Kladderadatsch c. berlini szatirikus hetilap első száma.
Máj. 15. – Kirobban a második bécsi felkelés. Összehívják az osztrák birodalmi gyűlést.
Máj. 17. – A kormányzásképtelen I. Ferdinánd császár elhagyja Bécset s a Monarchiához hű Innsbruckba megy.
Máj. 18. – Frankfurtban a Pál-templomban megnyílik a német nemzetgyűlés.
Máj. 31. – A nemzetgyűlés egy osztrák képviselő javaslatára határozatot hoz Németország nem német kisebbségei jogainak védelméről.
Jún. 1. – Kölnben Karl Marx és Friedrich Engels közreműködésével megjelenik az Új Rajnai Újság c. radikális-republikánus lap. – Megalapítják az Új Porosz Újságot, amely a konzervatív-junker körök legfőbb orgánuma lesz.
Jún. 2–12. – Prágában elsősorban monarchiai szlávok és poseni lengyelek részvételével szláv kongresszust rendeznek. A résztvevők között van Mihail Bakunyin orosz anarchista is. A kongresszuson Palacky vezetésével manifesztumot fogalmaznak meg, amely a Monarchiát egyenjogú népek szövetségévé kívánja átalakítani, amelyben azonban elképzelésűk szerint a szláv népek játszanák a vezető szerepet.
Jún. 13. – Frankfurtban megrendezik a demokraták első kongresszusát, amely a demokratikus egyesületek centralizálását határozza. el. Ugyanakkor pártprogramot fogadnak el, amely egy demokratikus-unitárius német köztársaság megteremtését
tűzi ki célul.
tűzi ki célul.
Jún. 14. – Az alkotmányozó gyűlés munkájával elégedetlen tömegek tüntetést rendeznek a berlini fegyvertár előtt. A tömeg elűzi a fegyverét használni próbáló polgárőrséget s elfoglalja a fegyvertárat.
Jún. 16. – Cseh radikálisok Prágában kirobbantják az ún. pünkösdi felkelést, amelyet Windischgrätz lever.
Jún. 29. – Heinrich von Gagern elnök javaslatára a német nemzetgyűlés János osztrák főherceget birodalmi kormányzóvá nevezi ki, a szövetségi tanács teljhatalommal ruházza fel.
Júl. 15. – János főherceg kinevezi a német birodalmi minisztériumot (miniszterelnök 1848. nov.-ig: Karl von Leiningen herceg). – Kereskedő- és iparoskongresszus kezdődik Frankfurtban.
Júl. 20. – Az eddigi iparoskongresszus iparos- és munkáskongresszussá szélesedik.
Júl. 22. – Megnyílik az osztrák alkotmányozó gyűlés.
Aug. 12. – A birodalmi gyűlés kérésére Ferdinánd császár visszatér Bécsbe.
Aug. 18–19. – Összegyűlnek a porosz nemzetgyűléssel szembenálló agrár-konzervatív erők (ún. junkerparlament).
Aug. 23.–szept. 3. – Stephan Born vezetésével Berlinben megrendezik az első általános német munkáskongresszust.
Aug. 26. – Angol-orosz nyomásra Poroszország megköti a malmői fegyverszünetet Dániával. A szerződések értelmében kiüríti Schleswig-Holsteint.
Szept. 5. – A frankfurti nemzetgyűlés az alkotmányliberális F. C. Dahlmann történész javaslatára nem szavazza meg a porosz-dán fegyverszüneti szerződést. Válaszképpen a Leiningenminisztérium. lemond.
Szept. 7. – Az osztrák birodalmi gyűlés Hans Kudlich javaslatára eltörli a parasztság feudális kötelezettségeit.
Szept. 16. – A német nemzetgyűlés elfogadja a malmői szerződést, miután Dahlmann kormányalakítási kísérlete nem sikerül. Az új birodalmi miniszterelnök az eddigi belügyminiszter, Anton Schmerling lesz.
Szept. 18. – Népfelkelők meggyilkolnak 2 képviselőt, Felix Lichnowsky herceget és Hans von Auerswald tábornokot. A porosz és az osztrák csapatok helyreállítják a rendet. A német nemzetgyűlés tekintélye erősen megrendül, s szembeötlővé válik gyengesége a forradalmi baloldallal és a kormányzattal szemben.
Szept. 21–25. – Kirobban a második badeni felkelés. Gustav von Struve Lörrachban (Basel közelében) kikiáltja a német köztársaságot. A felkelést a badeni kormánycsapatok leverik.
Okt. 3–6. – Megrendezik a német katolikusok első ülését.
Okt. 6. – A harmadik általános felkelés Bécsben. Latour hadügyminisztert meggyilkolják. Ferdinánd császár Olmützbe menekül.
Okt. 26–30. – Megrendezik a második demokrata kongresszust Berlinben.
Okt. 27. – A frankfurti birodalmi gyűlés első olvasatban elfogadja a birodalmi alkotmány tervezetét.
Okt. 31. – Nyolcnapos heves harcok után Bécset beveszik a császári csapatok.
Nov. 2. – Poroszországban Friedrich von Brandenburg gróf vezetésével konzervatív minisztérium alakul.
Nov. 9. – Robert Blumot, a frankfurti parlament tagját és sok más társát Bécs elfoglalása után statáriális bíróság elé állítják és agyonlövik. A porosz nemzetgyűlést a császár parancsára nov. 27-re elnapolják.
Nov. 10. – Friedrich von Wrangel tábornok ellenállás nélkül vonul be Berlinbe.
Nov. 21. – Schwarzenberg herceget nevezik ki osztrák miniszterelnöknek.
Nov. 22. – Az osztrák birodalmi gyűlés Kremsierben folytatja ülését.
Dec. – Elmélyülnek az ellentétek Németország egyesülésének kérdésében. A megoldást illetően 3 irányzat alakul ki. Az ún. nagynémetek Ausztria vezetésével, a kisnémetek viszont Ausztria kizárásával és Poroszország irányításával képzelik el az egység megvalósítását. Csupán az erős kisebbségben lévő délnémet államok egyik csoportja kívánja Németország demokratikus föderációvá való átalakítását.
Dec. 2. – I. Ferdinánd császár lemond; utódja unokaöccse, I. Ferenc József. – A porosz nemzetgyűlés Brandenburgban nem határozatképes. A király feloszlatja, és oktrojált alkotmányt tesz közzé.
Dec. 15. – Schmerling birodalmi miniszterelnök lemond; utódja a nemzetgyűlés addigi elnöke, Heinrich von Gagern lesz.
