FINNORSZÁG
FINNORSZÁG
Finn Köztársaság
Suomen Tasavalta (finnül)
Republiken Finland (svédül)
Európa
Földrajz: Terület: 338107 km2, Magyarországnál 3,5-szer nagyobb. Fekvés: É-Európában, a Botteni- és a Finn-öböl partján. Szomszédai: Norvégia (É), Svédország (Ny), Oroszország (K). Felszín: Tagolt partvidékét sok sziget övezi. A parti síkság a több tízezer tóból álló tóhátságba és dombvidékbe megy át: É-on a sarkkörön túl hegyvidék. Legmagasabb pont: Halti (1324 m) Legjelentősebb folyók: Kemijoki, Oulujoki, Tomionjoki. Legnagyobb tavak; Saimaa, Inari.
Népesség: Lakosság (1990): 4984000. Életkor szerint: 0–14: 19,3%; 15–59: 62,9%; 60–: 17,8%. Népsűrűség: 15/km2. Etnikai csoportok: finn 93,6%; svéd 6%; lapp. Nyelvek: finn (hiv.), svéd (hiv.). Vallás: protestáns 91%. Városi lakosság: 60%. Főváros: Helsinki (1989): 490629. Városok (1989): Tampere 171561; Espoo 169851; Turku 159469.
Államforma: köztársaság. Államfő: Mauno Koivisto (1982. jan. óta). Kormányfő: Esko Aho (1991. ápr. óta). Nemzeti ünnep: dec. 6.
Gazdaság: Pénznem: markkaa (márka) (1991. szept.: 4,08=1 USD). GDP (1991): 134,4 Mrd USD. GDP/fő (1991): 26938 USD. Gazdasági növekedés (1991): 0,2%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1989): 1,4. Fogyasztói árváltozások (1991): 4,3%. Munkanélküliség (1990): 2,58%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 9%; ipar és kereskedelem 54%. Export (1990): 26,4 Mrd USD. Főbb exportcikkek: rönkfa, fűrész- és papíráru, cellulóz, hajó, élelmiszer, gép, faipari termék. Főbb exportpartnerek: Svédo. 14%, Szovjetunió 13%, NSZK 12%, Nagy-Britannia 11%. Import (1990): 26,83 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, vegyipari termék, gép, berendezés, iparcikk, élelmiszer. Főbb importpartnerek: NSZK 17%, Svédo. 13%, Szovjetunió 10%, Nagy-Britannia 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 5863 km; ebből villamosított: 1636 km. Közúti hálózat (1990): 77258 km; ebből burkolt: 45693 km; autópálya: 215 km. Gépjárművek (1989): személygépkocsi: 1795908; egyéb gépjármű: 227658. Főbb kikötők: Porvoo-Sköldvik, Kotka, Helsinki. Hírközlés: Egykészülékre jutó lakosok. tv: 2,7; rádió: 1; telefon: 2,7. Napilap (1988): 667/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 71; nők: 79 év. Születés (1989): 12,0‰. Halálozás (1989): 10,0‰. Népességnövekedés (1989): 0,2%. Csecsemőhalandóság (1989): 6,0‰. Egy kórházi ágya jutó lakosok: 81. Egy orvosra jutó lakosok: 441.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 99%. Iskolakötelezettség: 9 év.
Az évszázados svéd, majd orosz megszállás után 1917. dec. 6-án függetlenségét kikiáltó ország a II. világháború után jó viszonyt alakít ki a Szovjetunióval is. Ezért Ny-on sokszor negatív folyamatként állítják be a „finnesítést”. Urho Kekkonen (elnök 1956–81) 1969-es javaslatára 1975. júl. végén a semleges országban 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megrendezik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet, amelynek aug. 1-jén aláírt okmányát azóta is a helsinki záródokumentumként idézik. Az 1979-es választásokon a konzervatívok törnek előre, Kekkonen mégis a szociáldemokrata Mauno Koivistót bízza meg kormányalakítással. A kormányban a kommunisták is helyet kapnak. Mauno Koivisto 1982. jan. óta elnök, Kalevi Sorsa az 1983. máj.-i választások után újra miniszterelnöki megbízást kap, a középpártokból alakít koalíciót. Az 1987. márc.-i parlamenti választásokon a polgári pártok előretörnek, szociáldemokrata-konzervatív koalíciós kormány alakul, élén Harri Holkerivel. Az 1988 eleji elnökválasztások második fordulójában újra Koivisto nyer. Az 1991. márc.-i parlamenti választásokon a Centrum Párt győz, elnöke, Esko Aho alakít kormányt. Az eddigi legfiatalabb finn kormányfő kabinetjéből a baloldal minden pártja kimarad – 25 év óta először.
