KUBA
KUBA
Kubai Köztársaság
República de Cuba (spanyolul)
Közép-Amerika
Földrajz: Terület: 114524 km2, Magyarországnál kb. egyharmad résszel nagyobb. Fekvés: A Karib-tengeri Nagy-Antillák legnyugatibb részét képező szigetek. Felszín: A legnagyobb sziget (Kuba) nagy része síkság és alacsony dombvidék. K-en magas hegyek; a partvidék ingoványos. Legmagasabb pont: Turquino (1971 m). Legjelentősebb folyók: Cauto, Sagua La Grande.
Népesség: Lakosság (*1989): 10495000. Életkor szerint: 0–14: 23,3%; 15–59: 64,9%; 60–: 11,8%. Népsűrűség: 94/km2. Etnikai csoportok: fehér 70%; mesztic és mulatt 17%; fekete 12%; kínai. Nyelv: spanyol. Vallás: r. kat. 90%. Városi lakosság: 74%. Főváros: La Habana (Havanna) (*1986): 2014800. Városok (*1986). Santiago de Cuba 358800; Camagüey 260800; Holguín 194700.
Államforma: köztársaság. Állam- és kormányfő: Fidel Castro (szül. 1926. aug. 13.) Nemzeti ünnep: jan. 1., júl. 26., okt. 10.
Gazdaság: Pénznem: kubai peso (1991. szept.: 1,32=1 USD). GNP (*1989): 9,45 Mrd USD. GNP/fő (1984): 916 USD. Gazdasági növekedés (1983): 5,2%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 5,4. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 13%; ipar és kereskedelem 29%. Export (1987): 5,4 Mrd USD. Főbb exportcikkek: cukor, dohány, hal, színesfém. Fő exportpartner: Szovjetunió 72%. Import (1987): 7,6 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, jármű, energia, közlekedési eszköz, közszükségleti cikk, élelmiszer. Fő importpartner: Szovjetunió 67%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1986): 4881 km; ebből villamosított: 152 km. Közúti hálózat (1986). 16740 km. Gépjárművek (1985): személygépkocsi: 200000. Főbb kikötök: Havanna, Santiago de Cuba, Matanzas. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 5; rádió. 3; telefon: 19. Napilap (1988): 155/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 72; nők: 74 év. Születés (1989): 17,2‰. Halálozás (1989): 6,0‰. Népességnövekedés (1989): 1,0%. Csecsemőhalandóság (1989): 16,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 174. Egy orvosra jutó lakosok: 333.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1990): 98%.
A spanyol uralom alól 1898. dec. 10-én felszabaduló sziget amerikai befolyás alá kerül, aminek csak az 1959. jan. 1-jei forradalmi győzelem vet véget. Az I. (1975) és a II. (1980) pártkongresszuson még a forradalmat megvívók tartják meg vezető tisztségeiket. A III. kongresszuson (1986. febr.) a Kubai Kommunista Párt vezető testületeiben jelentős változások következnek be, bár Fidel és Raúl Castro továbbra is a legfontosabb pozíciókat töltik be. 1986. febr.-ban a katolikus vezetők a forradalom után első ízben ülnek össze püspöki konferenciára. 1985-től több olyan latin-amerikai ország veszi fel a kapcsolatot a szigetországgal, amelyek a 60-as években – az amerikai embargót követve – megszakították vele a diplomáciai kapcsolatokat. A 70-es évek közepétől a kubai katonák szerepet válhatnak Angola, majd Etiópia védelmi feladataiból. A gazdasági nehézségekre reagálva Fidel Castro 1987-től szigorú takarékossági programot hirdet meg. Több a munkahelyi felelősségre vonás, visszaszorul a szabadpiac, amely a jegyrendszer közepette a 80-as évek elején fontos szerepet játszik az ellátási gondok enyhítésében. 1988. jan.-ban bejelentik, hogy Angolában 40000 kubai katona állomásozik. Tavasszal Kuba is részt vesz a csapatok kivonásáról folyó tárgyalásokon, amely a namíbiai rendezéssel is összefügg. 1989, ápr.-ban Gorbacsov főtitkár a szigetre látogat. Jún.-ban kábítószercsempész-ügy robban ki. A fővádlottak között elítélik s kivégzik az afrikai harcok egyik tábornokát is.1990. márc.-ban megindul Floridából a TV-Martí adása. Kubában zavarják az adást, Castro „teleagressziónak” nevezi az akciót, és szigorítja otthoni politikáját. A nyári hónapokban több nyugati és a cseh-szlovák követségre kubai állampolgárok jutnak be. 1991. aug.-tól a korábbinál szabadabb utazási lehetőségeket engedélyeznek. Az utolsó kubai katona is hazaérkezik Angolából. Az okt.-i pártkongresszuson a korábbi irányvonalat erősítik meg: a forradalomnak nincs alternatívája. Ugyanakkor több latin-amerikai kormány is megpróbál segíteni Castrónak az átmenet előkészítéséhez.
